- Mit gondoltok a mai internet és közösségi média központú felfogásról? Mennyire tudtok kiszakadni az információáradatból?

- Lábas Viki: Ebben a szájber világban élni azt jelenti, hogy a szórakozás és információ szerzés mellett ez a munkafelületünkké is vált, mivel főként a Youtube-ra készítjük a klipjeinket, az összes zenei web áruházban megvásárolhatóak a lemezeink és a dalaink. Folyamatosan jelen vagyunk a Facebook-on és az Instagram-on, online kampányokban veszünk részt. Emiatt nagyon nehezen tudunk kiszakadni ebből a közegből. Az utóbbi időben tudatosan próbálunk jobban odafigyelni arra, hogy kikapcsoljunk, és ne engedjük, hogy teljesen beszippantson minket ez a világ.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

- Törőcsik Kristóf: Szerintem az elképesztő információáradatban az egyik legfontosabb dolog a tudatos szelektálás. Kis odafigyeléssel meg tudjuk szűrni, hogy milyen információkat fogadunk be – persze ezeket is forráskritikával kell kezelni.

- Egy zenekar tagjaiként kötelező használnotok a közösségi médiát. Mennyire vagytok ráutalva ezekre a platformokra? El tudnátok jutni nélkülük is a közönséghez?

- L.V.: Mint mindenhol, az online térben is fontos a jelenlét. Nálunk Bálint kezeli a zenekar Facebook és Insta oldalát, a koncerteseményeket is ő maga manageli, és ez hatalmas segítség a számunkra, mert például a klubkoncertek esetében a hol jobban, hol kevésbé jól kézben tartott helyszíni plakátolás egyáltalán nem elég a koncertjeink promózására, muszáj online hirdetnünk az eseményeinket. Emellett ma már nem lehet olyan mértékben alapozni a rádiós játszásokra, mint pár évvel ezelőtt – a rádiók szerepe is súlytalanabbá vált -, inkább a „youtube zenéket” hallgatja a lakosság, ezért különösen fontos, hogy őket követve mi is máshová tegyük a hangsúlyokat a jövőben. A legelejétől kezdve próbáltunk minél több zenekar elé elmenni előzenekaroskodni, ami rengeteget segített abban, hogy a hallgatóság megismerje a zenénket, mivel a mai napig sokan mondják, hogy teljesen más élmény élőben hallani minket, mint stúdiófelvételekről.

- Elmaradnátok a többi előadótól, ha nem használnátok az összes platformot? Vagy ha nem készítenétek klipet is a dalokhoz?

- L.V.: Szerintem az elmaradás nem ezen múlik. Ahogy mindig lesznek divatos és kevésbé divatos előadók, úgy mindig izgalmasabb lesz egy friss, új formáció koncertjére elmenni, mint a már százszor látott zenekar ismert dalait meghallgatni újra és újra. Bár hozzá kell tenni, hogy itthon a Sláger és a Retro rádiót hallgatják a legtöbben, ami arra enged következtetni, hogy az emberek szeretik a régi, már jól megszokott dalokat. De alapvetően minket sosem az hajtott, hogy elmaradunk-e az adott trendektől. Mi szeretünk együtt zenélni, dalokat írni, és ha van plusz mondandónk, vagy szeretnénk ezt képileg is megjeleníteni, akkor csinálunk hozzá klipet is.

- Füstös Bálint: Ettől függetlenül érezni, hogy a klipes dalaink több emberhez jutnak el, nagyobb a nézettségük.

- El tudjátok választani az „ismert személy kötelező posztolását” a civil énetek posztolásától?

- L.V.: A mi generációnk konkrétan elveszne az okostelefonja nélkül, ugyanakkor velem sokszor megesik, hogy megcsömörlök tőle, és pihentetem egy időre. Annak is nagyon tudok örülni, mikor időnként elromlik a telefonom és senki nem tud elérni, illetve én sem nyomkodom folyamatosan.

- F.B.: Leginkább én kezelem a Margaret közösségi felületeit, emiatt az utóbbi időben a sajátomhoz már nincs sok kedvem. Épp ezért leginkább a zenekari dolgokat posztolom a saját Instagram oldalamon is, a személyes történések megosztását inkább megtartom magamnak és a közeli barátaimnak.

- Érdekes és egyben nehéz téma a közösségi oldalak megítélése, hogy pozitív vagy negatív hatást ér el: hiszen miközben megkönnyíti a kapcsolattartást az emberek között, egyidejűleg a kapcsolatok minőségét rontja és felszínessé teszi. Nem beszélve a szókincs, a szemkontaktus fenntartására való képesség és jó néhány készség romlásáról.

- T.K.: Maximálisan egyetértek azzal, hogy az online jelenlét és kommunikáció hatása érződik a közvetlen kapcsolatainkon, hiszen mindig sokkal könnyebb egy-egy érzést vagy benyomást leírni, mint szemtől szemben megosztani a másikkal. Ráadásul a metakommunikáció is elengedhetetlen része a kapcsolatoknak, ami így szükségképpen csorbul.

- F.B.: Én pont emiatt egyre kevésbé szeretem az írásos kommunikációt, chatelést a fontos zenekari ügyekben. Az idő hiánya miatt sajnos van, amit csak így tudunk megbeszélni, eldönteni, de ilyenkor könnyen elcsúsznak egymás mellett a vélemények, aztán személyesen kiderül, hogy ugyanarról beszélünk mindannyian.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

- Olyan személyekként, akikre felnéz a hétköznapi ember, milyen felelősségetek van a mai világban?

- F.B.: Sok emberhez eljut a zenénk, ami nagy felelősség is egyben. Elsősorban az értékrendünkkel, kommunikációnkkal próbálunk példát mutatni, számunkra fontos a nyitottság és az egymásra odafigyelés. Minden évben kiválasztunk egy alapítványt, akiknek a munkáját próbáljuk segíteni a felületeinken keresztül. Tavaly az Őrzők Alapítvánnyal dolgoztunk együtt, nagyon fontos munkát végeznek a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán.

- L.V.: Jó lenne, ha tudnánk segíteni egy valamivel tudatosabb társadalom kialakításában, de emellett fontos az is, hogy a lemezeinket hallgató és koncertre járó közönségünk elsősorban kikapcsolódásra vágyik, így minden alkalommal igyekszünk ennek eleget tenni.

- Ha nem szakmai szempontból nézzük, mennyire vagytok hozzánőve a telefonotokhoz? Mennyi ideig bírnátok ki nélküle, melyik funkciója hiányozna?

- F.B.: Sajnos nem sokáig, nekem a Facebook Pages App, a Gmail és a Messenger hiányozna.

- L.V.: Nagyon örülnék egy telefonmentes világnak, de jelenleg ez elképzelhetetlen. Legjobban a Google naptár alkalmazás és az iTunes hiányozna az életemből.

- Mennyire nehéz lépést tartanotok zenekarként a technikai fejlődéssel?

- L.V.: A technikai fejlődés generációkra gyakorolt hatásával nehéz lépést tartani.

- T.K.: Egyetértek. Valamint, ha valamivel mélyebbre ásunk, a mai értelemben vett kultúripar szinte az összes fórumon belénk próbálja sulykolni, hogy mit hallgassunk, vegyünk, sőt akár azt is, hogy hogyan vélekedjünk egy-egy jelenségről, ami szerintem káros. Ettől függetlenül nehezen tudnék elképzelni ennél jobban működő rendszert napjainkban.

- Ez a gyors és nagy ütemű technikai változás milyen kockázatokhoz vezethet?

- T.K.: Szerintem a mai világ a folyamatos információáradatban sokszor a legemberibb dolgokról képes megfeledkezni. Néha kicsit olyan érzés ez, mintha nem akarnánk tudomást venni bizonyos dolgokról, például a halálról, pedig erre is ugyanúgy fel kell készülni.

- F.B.: A történelem során talán még sosem változott meg ennyire gyorsan az emberek élete, mint ma az okostelefonoknak és az internetnek köszönhetően. Ha belegondolok 10-20 éve is teljesen más eszközök voltak elérhetőek, elképzelni sem tudom, vajon mi lesz a következő években. Számomra a legijesztőbb az egyedüllét hiánya. Okostelefonnal a zsebünkben mindig reagálhatunk valamire, pörgethetjük a barátaink bejegyzéseit a szabad perceinkben. Ezt az időt rengeteg más elfoglaltságra lehetne fordítani, a legjobb dalötletek pont az ilyen semmittevéssel töltött pillanatokban jöhetnek.

- Melyik előadásmódot szeretitek jobban, amikor minden technikai eszközzel felszerelve koncerteztek, vagy ha „egyszerűen”, akusztikus gitárral, technika mentesen zenélhettek?

- T.K.: Mindegyiket más-más dolog miatt lehet szeretni. Az akusztikus zenélés sokszor intimebb tud lenni, de egy zenekaros koncert lendülete is magával ragadó.

- F.B.: Tudatosan próbáljuk keresni azokat a lehetőségeket, amikor a szokásostól eltérő körülmények között, különleges helyszíneken zenélhetünk. Az ilyen alkalmak mindig kilöknek minket a komfortzónánkból, így egy kicsit mást tudunk kihozni magunkból. Ilyen volt például a februári áthangszerelt koncert a Müpa hangversenytermében, a június 1-i Margitszigeti Szabadtéri Színpad, ahol egy nagy szimfonikus zenekarral együtt zenéltünk, illetve legutóbb a Pannonhalmi levendulásban vagy az Aggteleki cseppkőbarlangban adott koncertünk is.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

- Nemrég nyilatkoztátok, hogy gyakorlatilag mindenki a célközönségetekbe tartozik. Ritka az olyan banda, akiknek a zenéje minden életkorban releváns lehet.

- F.B.: Ezt mi belülről kevésbé tudjuk megítélni, de jól esik látni, hogy a koncertjeinken 0-99 éves korig bárki megtalálható. A velünk egykorú egyetemistáktól kezdve, a kisgyerekes családokon át a harmincas párokig. A dalszerzésnél sosem jut eszünkbe, hogy milyen célközönségnek készítjük a dalainkat. Talán minden korosztály a zenénk más aspektusára tud könnyebben rácsatlakozni: az idősebbek a Bródy szövegekre figyelnek fel, míg a fiatalabbak a koncertek pörgését és az elektronikusabb dalokat szeretik jobban.

- Azáltal, hogy csatlakoztatok olyan kezdeményezésekhez, mint a Poket vagy a Pilvaker, elköteleztétek magatokat az irodalom népszerűsítése mellett. Szerintetek mi miatt vált (újra) népszerűvé az irodalom?

- L.V.: Csak remélni tudom, hogy a Pilvakernek és a Poketnek is köszönhető - millió más kulturális kezdeményezés mellett-, hogy az olvasás újra virágkorát éli itthon. Sok fiatal tehetséges grafomán kap egyre nagyobb jelenlétet a social felületeken, ahol könnyebben jutnak el az infók a közönséghez. Az egyik legkézenfekvőbb kifejező eszközünk manapság az írás, hiszen egész nap üzeneteket fogalmazunk meg. Mobilokkal a kezünkben járkálunk, a Poket pedig arra buzdít, hogy egy okostelefon méretű zsebkönyvet olvassunk a BKV-n. Látszik, hogy kevesebbszer érezzük a frissen nyomott könyv illatát és veszünk kézzel fogható tárgyakat a kezünkbe, ezért is alakult ki újra a bakelit láz vagy a könyvekből és verseskötetből való olvasás.

- T.K.: Ez például a közösségi média egy nagy pozitívuma, ugyanis az értékteremtő alkotások is jobban eljuthatnak a közönséghez. Klassz dolognak tartom például, amikor a költészet napján mindenki megosztja a kedvenc verseit Facebookon.

- Miért csatlakoztatok ezekhez a programokhoz?

- L.V.: Szövegcentrikusak a dalaink és mi is szeretjük az irodalmat, a verseket, szeretünk játszani a szavakkal és a magyar szókincs ezer lehetőséget rejt még magában. Bálint négy, én pedig három éve csatlakoztam a Pilvaker családhoz, ami nagyon nagy megtiszteltetés, és jó érzés valami értékeset és maradandót alkotni különböző műfajokat képviselő zenészekkel.

- Mit ad ma egy Pilvaker vagy akár egy Poket könyv a mai generációknak?

- F.B.: Szerintem fontos, hogy így a fiatalok nem csak kötött iskolai feladatként, hanem egy szabadabb környezetben találkoznak a versekkel, könyvekkel. Így talán befogadóbb közönségre is találnak. Hihetetlen élmény, amikor a Pilvakernek köszönhetően 12.000 ember csöndben végighallgat egy Petőfi vagy Ady verset az Arénában.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!