- Mennyire volt új feladat a reklám történetírás számodra?
- Szoktam novellákat, meséket írni, és több pályázaton is indultam már korábban. A Digital Hungary felhívásában az fogott meg, hogy nagyon újszerű – egyébként teljesen véletlenül találkoztam vele a Facebookon. Korábban nem gondoltam arra, hogy reklámokhoz írják bármilyen szöveget. Azért tartottam ezt érdekes kihívásnak, mert hat szóba kellett egy történetet belesűríteni. Korábban részt vettem - és a nyertesek közé kerültem - egy olyan pályázaton, amelyben 300 karakterben kellett arról írni, mit adott nekem az Internet. Egy pályázaton nem a nyeremény, a győzelem, hanem a kihívás maga szokott megfogni. Ezeket kikapcsolódásként használom, a mindennapos munka után új kihívást jelentenek, kicsit más témákkal tudom az agyamat megmozgatni.

- Mennyire volt más úgy írni, hogy egy fogyasztási cikkhez kellett kapcsolódni?
- Ez nem igazán volt probléma, nehézség. Amikor határidőre kell egy feladatot megoldani, akkor igyekszem a célt jól meghatározni. Először kiválasztottam a terméket – egy mosógépet –, és nem folyamatosan írtam a szövegeket, hanem egy igazán ütőset kerestem. Szerintem egy reklámnál az a jó, ha akár pozitív, akár negatív értelemben "kiveri a biztosítékot", felkelti az emberek érdeklődését, elgondolkodtat. Ezért abból indultam ki, hogy csavarjunk a megszokott dolgokon egyet: ne én cseréljem le a mosógépem, hanem ő engem.

- Könnyebb a kézzel fogható tárgyakhoz kötődő, ezekhez kapcsolódó történeteteket kitalálni?
- A lényeg, hogy az érzelmeken keresztül közelítsük meg a témát, ha így állunk hozzá, bármilyen szolgáltatás vagy nem kézzelfogható dolog is sokkal inkább szerethetővé válik. Én nem a reklámszakmában, értékesítésében dolgozok, ezért először utánaolvastam, hogy milyen fontos elvárások vannak egy reklámszöveggel kapcsolatban. De a saját tapasztalataim is segítettek, hiszen mindenki látja a tévében a reklámokat, és ezek nagyon sok esetben unalmasak, sablonosak, és azért kapcsol el ezekről az ember, mert már nem akarja látni se őket. Azért is tetszett meg a hatszavas kihívás, mert ez rövid, érdekes és szórakoztató lehet, így sokkal inkább megmarad az emberben, elgondolkodik rajta.

- Szerinted nyitottak az emberek a történetek befogadására, szánnának erre időt?
- Ezt nagyon nehéz megítélni. Egy azonban biztos: nagyon sok a reklám, ennyit képtelenség befogadni. Nekem úgy tűnik, hogy nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a hirdetések megalapozására, hogy azok kellően hitelesek és érdekesek legyenek. Így később erre már csak hivatkozni kellene, ezáltal érdekesebbek, kevésbé unalmasak lennének. Az emlékeztető pedig lehet egy kép vagy csupán néhány szó. Bár azt nem tudom megítélni, hogy ez mennyire sarkallna vásárlásra, de fogyasztóként biztosan érdekesebbnek találnám.

- Mennyire érzed azt, hogy a hirdetések valós, mindennapi problémákra, kihívásokra adnak választ?
- Nekem úgy tűnik, hogy sokkal jobban emlékszünk olyan hirdetésekre, amelyek hozzánk hasonló emberek valós problémáival foglalkoznak, mint az idealizált, már-már tökéletes szereplők életével. A gyógyszerreklámok valahol ilyenek, hiszen mindenki élt már át betegségeket, tudja milyen élethelyzet ez, és jól meg is jegyzi az ember, ha egy reklámban erre emlékeztetik. Természetesen egy új autó hirdetésnél ez már nem biztos, hasonlóan tud működni, mert ott nem olyan egyértelmű, hogy erre szükségünk van.

- Mit szóltak a családban, hogy reklám történetet írtál?
- Éppen nyaralni voltunk, amikor megláttam a Facebookon a hirdetést. Túrázni indultunk, és egy kilátó tetején jutott eszembe az a mondat, amit végül beküldtem – egy órával a pályázat beadási határidejének lejárta előtt, amikor visszaértünk a szállásunkra. Nagyon örültek a családban és büszkék rám, de őszintén szólva váratlanul ért, hogy nyertem úgy, hogy nem foglalkoztam ezzel a területtel korábban.

- Szociális területen dolgozol, mennyire tudnak a mindennapi munkádban a vállalati felelősségvállalási programok (CSR), pályázatok segíteni?
- Munkám során nem igazán találkozok ilyen lehetőségekkel. Tudok róla, hogy a nagyobb cégek szoktak 1-1 célcsoportot, kezdeményezést célzottan (pl. koraszülött intenzív centrum, gyermekotthonok lakói, közösségi életet fellendítő és egyéb programok) támogatni, de nálunk ez a mindennapi segítő munka során nem igazán jelenik meg támogatási lehetőségként.

- Fiatalokkal is dolgozol, mennyire hat a gondolkodásukra, viselkedésükre az, amit a reklámokban látnak?
- Nagyon nyitottak és érdeklődők, ezért nagyon is tudnak a reklámok rájuk hatni. Hiányzik azonban sokszor, hogy a vidéki emberek hiteles történetei is megjelenjenek, jó volna ilyeneket is látni, és ezekkel jobban lehetne azonosulni is. Fontos azonban a hitelesség és az, hogy kellő érzékenységgel álljunk a kérdéshez.

- A gyerekek életében mennyire fontos a kommunikáció, te is tapasztalod, hogy nekik már az influencerek nagyon fontosak?
- A gyerekeknek már teljesen más a fontos és érdekes, mint nekünk. Ezt a saját bőrömön is tapasztalom. Kislányommal 2 éve voltunk youtuberek dedikálásán, ami őszintén szólva furcsa érzés volt. Sorba kellett állnunk azért, hogy a gyerekemhez hasonló korú fiatalok aláírását megszerezzük. És nem csak mi! Rengeteg gyerek és tini álldogált türelmesen a tűző napon, hogy sorra kerülve meglegyen a vágyott aláírás és egy szelfi a kedvenccel. Véleményem szerint nagyon nagy a szülők felelőssége, hogy miket - és kiket - követnek a gyerekeik ezeken a csatornákon. Számomra megdöbbentő, hogy milyen személyes dolgokat tudnak a tinik az interneten kiteregetni. Az interneten mindenki a szép és jó dolgokat igyekszik megosztani, a szülők feladata, hogy elmagyarázzák az ott látottak minél több vetületét a gyerekeiknek. Ami még probléma lehet, hogy a Youtubeon nagyon nem válik el, hogy mi a reklám, ezért a gyerekek azt nehezebben tudják a helyén kezelni.

- Milyen kihívásokkal találkozol, mire kell figyelni a kommunikációban a munkád során?
- Gyerekekkel és idősebbekkel is dolgozok a család- és gyermekjóléti szolgálatnál, nagyon különböző hátterű emberekkel. Ez a munka nem olyan, mint egy automata, ahol megnyomunk egy gombot, és kijön a jó megoldás. Minden ember és probléma más és más, néha sok beszélgetéssel kell rávezetni a hozzánk fordulókat, hogy saját maguk találják meg a megoldást. Mindig más a célravezető; van hogy tükröt kell tartanunk vagy eszközöket adni, valamikor pedig egy-egy szolgáltatás irányába érdemes az embereket elmozdítani. Többször előfordult, hogy gyerekeket készítettem fel pótvizsgára. Ilyenkor nagyon fontos az érdeklődésük felkeltése. Gyakran nem könyvből tanultunk, hanem próbáltam szemléltetni a tanulnivalót. Például a nád levelének erezetét a csatornaparton növekedő növényen néztük meg. Úgy látom, sok kreativitásra, többféle próbálkozásra van szükség eredmény eléréséhez.

- Milyen benyomások értek a Digital Hungary Klubestjén?
- A párommal vettem részt a klubesten és mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Az est programja változatos, jól előkészített volt, a szervezés és lebonyolítás magas színvonalon zajlott. A szervezők és előadók nagyon kedvesek, közvetlenek voltak és látszott, hogy nem csupán profik a saját területükön, de munkájukat szívvel-lélekkel végzik; “élik”. Nagyon érdekes tapasztalat volt, olyan előadásokat hallgathattunk meg, amik a mindennapi munkámtól távol állnak, mégis sok olyan érdekesség maradt meg bennem, amire felkaptuk a fejünket. A hatszavasok története, az irodalom, filmek és reklámok használata. Ezek kifejezetten érdekesek voltak. Mivel a munkámban nagyon fontos a kommunikáció, nyitott vagyok az újdonságra és örömmel gyűjtök minél több példát, ötletet ezzel kapcsolatban.

NÉVJEGY - Fábián Krisztina
Abádszalókon él élettársával és két gyermekével. A Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karán végzett szociálpedagógus szakon. Később coach és mediátor végzettséget szereztett. Kislánya koraszülöttként érkezett a világra, és ekkor blogot kezdett vezetni, majd ezeket a rövid, néhol vicces, néhol torokszorító írásokat egy kis könyvben ki is adta Egy (kicsit) korababa naplója) Azóta ír; többnyire novellákat, meséket. Több alkalommal nyert pályázatokat, írásaiban több antológiában, illetve újságban is megjelentek. 10 éve dolgozik Abádszalókon, a Család-és Gyermekjóléti Szolgálatnál családsegítőként.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!