Amikor egy produkció ötlete megszületik, akkor már tudod, hogy online vagy TV felületen működhet tovább? Vagy még konkrétabban: egy-egy tévének, márkának érdemes sorozatot írni, kitalálni?

Kapitány Iván: Magyarországon ebben a pillanatban két nagy, valódi megrendelő van, és van, mondjuk, másfél kisebb. Bár elméletben a két nagy markánsan elkülöníthető egymástól, de mégsem tudnám azt mondani, hogy ez a produkció csak ide jó, az meg csak oda jó. Vannak bizonyos típusú preferenciák, amit a tévék sugallnak akkor, amikor egy produkciót megvesznek; például mert a nézőik a kutatások alapján ezt és ezt szeretik. Ezután megpróbáljuk ennek megfelelően hangolni egy picit a produkciókat. Én egyébként azt gondolom, hogy ha jó a sztori, akkor itt is és ott is jól fog működni - nyilván egy bizonyos határon belül. Ha nem jó, akkor pedig hangolhatom ide-oda, úgysem fogja elérni a nézőket. Mindemellett természetesen vannak olyan sajátosságai egy-egy csatornának, amiket érdemes figyelembe venni. Amikor elindítunk egy történetet, akkor mi elsősorban magát a történetet akarjuk elmesélni; az a fontos számunkra, hogy az milyen. Aztán attól függően, hogy végül melyik csatorna szeretné ezt saját magánál látni, hangoljuk egy kicsit jobban annak a csatornának az ízlése szerint.

Fotó: Kapitány Iván

A koronavírus miatt sem állhattak le a produkciók. Ez mennyire lassította, vagy drágította a folyamatokat?

Ez produkciófüggő volt, illetve a produkció szerencséjén múlt. A közvetlen munkatársakat, a stábtagokat nagyon komolyan ellenőriztük, szűrtük, így köztük nem nagyon fordult elő megbetegedés, a kulcsfigurák között pedig egyáltalán nem. Akik között volt fertőzött - a fluktuáció miatt és mert őket kevésbé tudtuk „kézben tartani” -, azok a színészek voltak. Ők sem nálunk szedték össze a vírust, hanem valahol máshol betegedtek meg, de ez aztán minket is sújtott, hiszen meg kellett változtatnunk a gyártási tervet, ami persze plusz költséget jelentett. Egyébként az összes ellenőrzés, tesztelés nagyon-nagyon sok pénzbe került. Nem tudom megmondani, hogy százalékosan mennyivel drágította meg a produkciókat, de biztosan sok-sok millió forinttal.

Fordítsuk meg egy kicsit: a film- és sorozatszínészek többsége színházban is játszik. Mit jelentett nekik a kényszerű leállás? Felértékelődött a filmezés szerepe emiatt?

Azt gondolom, hogy igen, mert átmenetileg ez volt az egyetlen lehetőségük, ahol dolgozhattak és pénzt kereshettek. Bár alapvetően mindig azt éreztem - és ez a magyar berendezkedésből adódik -, hogy már nagyon várták, hogy újra élő közönség előtt játszhassanak. Ugyanakkor mi életmentő megoldás voltunk a számukra nagyon sok szempontból: anyagilag is, morálisan is fontos volt, hogy dolgozhattak.

Fotó: Kapitány Iván

Amikor egy sorozatot elkezdtek forgatni, vagy egy-egy másik, hosszabb forgatásnak kezdtek neki, hogyan tudjátok a színészeket ilyen hosszú időre lefoglalni, hogy csak a ti rendelkezésetekre álljanak?

Jelenleg éppen ezt tartom a sorozatkészítés legnagyobb problémájának: hogy hogyan állnak rendelkezésre a színészek a sorozat számára. Ez nem kizárólag a mi problémánk, hanem minden sorozaté, fikciós munkáé, sőt szerintem a játékfilmeké is. Nekik azért van könnyebb dolguk, mert jóval rövidebb időszakot ölelnek fel, míg nálunk minimum 80-100 nap egy forgatási periódus. Gondolj csak bele, hogy 5 napos munkahetekkel számolva ez milyen hosszú idő! Egy vezető szereplő legalább ennek a felében, akár 50-60 napot ott van a sorozatban. A baj az, hogy mindenki, aki főszereplőként belekerül egy sorozatba, az az adott csatornának egyfajta kizárólagosságot kell, hogy adjon. Tehát azalatt nem tud belekerülni máshová. Vagyis a szakma krémje így szépen lassan foglalt lesz. Nyilván nagyon jó dolog új arcokat felfedezni, de az újoncok nagy része színházhoz van kötve, és mivel ott ők sokszor nem főszereplők, az érdekérvényesítő képességük és lehetőségük nem elég ahhoz, hogy a sorozatnak megfelelő módon kiadja őket a színház - így kezdődik utána a bűvészkedés. Ez pedig olyannyira megdrágítja és meghosszabbítja a felvételi időszakot, hogy alapvetően az is jobban megérné, ha mindenkit (a főszereplőket) leszerződtetnénk mind a 80-100 napra, mert akkor azalatt végig a rendelkezésünkre állnának. De a magyar színházi struktúra, színészi felfogás miatt ez jelenleg lehetetlen. Van már pár színész, aki a szabadúszást választotta, de ők ugyanúgy vállalnak színházban szerepet és vesznek részt színházi munkákban. Igaz, az ő esetükben legalább nincs anyaszínház, ami bármikor visszaveheti a nekünk kiadott színészét, hogy ha programváltozás van. Gondolj bele: ha a színházban megbetegszik az egyik színész, és ezért kitűznek egy másik darabot, akkor megesik, hogy elveszik tőlünk a szereplőt, akivel forgatnunk kéne – akár 24 órán belüli határidővel is. Ez nagyon sokszor van így: nem adják ki a színészt, vagy mégis máskor próbálnak - az anyaszínházhoz így kell alkalmazkodni. Alapvetően ugyanez a helyzet akkor is, amikor a szabadúszók elszerződnek egy-egy színházhoz. Ott is szépen lassan létrejön ugyanez a kötöttség. Esetleg egyre több színháznál, egyre több szerepben vannak, és még nehezebb lesz őket „diszponálni”, mert már 6 színházhoz kell alkalmazkodni. Ilyenkor ha a produkció előbb jött létre, mint az ő színházi szerepük, akkor van egyfajta előny, de a gyakorlatban ez nagyon ritkán érvényesíthető. Én azt remélem, hogy ha marad ez a fikciós éhség a csatornáknál, ami ennyi sorozatot igényel újra és újra, akkor lassan kinevelődik egy olyan gárda, amelyik inkább ezekkel a produkciókkal foglalkozik, mintsem színházban játszik, vagy csak úgy játszik színházban, hogy az összehangolható legyen ezzel a tevékenységgel.

Lehet-e ilyenkor azt csinálni, hogy olyan forgatási napokat raktok be, ahova csak a stáb kell? Tehát hogy ha egy ilyen kiesés történik, akkor ma felvesszük a C jelenetet, mert az A-ból és B-ből kiesett a színész 3 napra.

Most már mindenre fel vagyunk készülve. Van pl. „időjárás tartalék”-unk, amikor úgy látjuk, hogy az időjárás megfúrná a dolgot aznapra. Tudod, a diszponált napokkal az a legnagyobb baj, hogy ha lediszponálod, akkor az olyan, mintha ki is fizetnéd. Akkor muszáj valamit csinálni, mert egy bizonyos időintervallumon belül már nem tudod lemondani. Ezért nem hagyhatod, hogy elvesszen; forgatni kell. Mindig megvannak a terveink, hogy ha valamilyen időjárási anomália történik, akkor melyik jelenetekkel hová tudunk menekülni. Ugyanakkor az is igaz, hogy ahogy megy előre a produkció, ezek a lehetőségek egyre jobban szűkülnek be. Ugyanez vonatkozik a színészekre is. Most a Covid idején sokszor előfordult, hogy kiesett egy színészünk, mert karanténba kellett mennie. Ilyenkor egyik pillanatról a másikra ki kellett találnunk, hogy mit fogunk forgatni azokkal, akik megmaradtak. De mondok mást, mert nem kell ehhez Covid sem. Volt olyan, hogy az egyik színészünket elütötte egy motor, és meg kellett változtatni az elkövetkező 2 vagy 3 hetet. Előfordul, hogy valakinek valamilyen sérülése, egyéb betegsége lesz. Ezekre mind-mind gondolni kell, csak sajnos egy idő után a menekülési útvonalak elfogynak.

Fotó: Kapitány Iván

A streaming piac az elmúlt években itthon is berobbant, és nagy az igény a sorozatokra. A sorozatok a tévéből a streamingre költözhetnek.

Igen, hosszú távon valószínűleg – és már most is – a streamingre költöznek valamilyen formában. De azért azt gondolom, hogy jelenleg a hazai televíziónézők továbbra is a sugárzott adást részesítik előnyben, nem pedig a streamingelést, amely egyelőre inkább egy szűk réteg sajátja. Lehet, hogy idővel ez megváltozik, jelenleg azonban nem látom veszélyeztetve a televíziós szokásoknak azt a részét, hogy a sorozatokat akkor nézik, amikor adják.

Eddig a televíziók voltak a tévésorozatok megrendelői, és ezeknek nem is igazán voltak másodlagos piacuk. Azzal, hogy már a streaming és a tévék számára is fontos az új és jó minőségű egyedi tartalom, lehet, hogy kialakulhat egy olyan piaci szerkezet, amelyben a prémium streaming felületek után a tévéhez kerülnek a sorozatok? Megfordul egy kicsit a dolog?

Igen, szerintem erre már van példa: a Netflix is így működik, sőt valamilyen szinten az HBO, az Amazon és az Apple TV is. Hogy ez itthon működhet-e, abban továbbra is szkeptikus vagyok, mert ez pénzbe kerül. Egy prémium sorozatot előállítani nagyon sokba kerül. A hazai piacon nincs erre ennyi pénz. Mi is teszünk próbálkozásokat arra, hogy olyan termékeket állítsunk elő, ami egy újfajta üzleti szerkezetben is működik, de egyelőre az a tapasztalatom, hogy a hazai streaming piac nem bír el önállóan egy televíziós kategóriájú prémium sorozatot; még egy olyat sem, amire azt mondjuk, hogy televíziós szinten egy olcsó sorozat. Azt el tudom képzelni, hogy lesz kooperáció a streaming cégek és a tévék között valamilyen formában, de hogy hogyan, azt nem lehet előre megmondani. Főleg azért, mert természetesen a tévének nem jó, ha a streaming cég előbb bemutat egy nagy közönséggel bíró sorozatot. A streaming cég pedig nyilvánvalóan nagy közönséget szeretne a saját produkciójának, és egy tévével egyidőben vetített vagy egy tévétől „levetett” sorozatot nem szívesen venne meg, hiszen onnantól kezdve ő is csak utánjátszó.

Fotó: Kapitány Iván

Annyi megjegyzésem hadd legyen, hogy a tévé az egyidejűségével egyszerre tud nagy tömeget elérni, míg a streaming időben eltolva tud nagy tömeget elérni...

Igen, de nem mindegy, hogy mennyi idő múlva éri el. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott nagyságú közönséget egy év alatt hoz meg valami, vagy csak nagyrészt tudja hozni, vagy pedig sok-sok év kell hozzá. Egyébként a tévék is újrahasznosítják a sorozataikat, tehát ők is sokszor le tudják adni azokat. Ez üzleti modell kérdése: mekkora és milyen gyors legyen a megtérülés.

Megértettem. Maradjunk még egy picit a streamingnél! A streaming nem más, mint - nagyon leegyszerűsítve - internetes terjesztés. Elképzelhető, hogy ti az elkövetkezendő időszakban, 1-2 éven belül már nem is egy televízióval, hanem mondjuk egy kábeltelevíziós fejállomással, vagy - magyarán mondva - internetes tartalomdisztribútorokkal tárgyaltok?

Arra tudok visszautalni, amiről korábban beszéltük. Attól, hogy hol és ki adja az adott sorozatot, egy ponton túl az ára nem tud megváltozni. Mindenképpen van egy minimuma, amibe kerül. Ha ezt a minimumot hajlandó valaki az adott sorozatért kifizetni, mert úgy gondolja, neki megéri így exkluzívvá tenni a saját anyagait, akkor elképzelhető. Én egyelőre nem látom ezt reális lehetőségnek, maximum egy 1-2 multi streaming szolgáltató hajlandó ebbe pénzt tenni. De Magyarország egy kis piac. Meg kellene nézni a számokat (amiket mindenki nagyon titkol), hogy körülbelül mekkora letöltések hogyan működnek, ebből mit lehet reklámban, előfizetésben, egyébben előállítani. A tendenciákból jelenleg arra tudok következtetni, hogy még egy picit odébb lesz az, hogy mi közvetlenül állapodjunk meg szolgáltatókkal, és ne a tévék legyenek az elsődleges piaci partnereink.

A hazai piacról beszéltünk már eddig. Ha jól látom, jelenleg a nagy filmeket egyre jobban elviszi a Netflix, meg a Warner. A stúdiók is elkezdtek saját streaming szolgáltatásokat nyújtani. Kérdem én: felértékelődtek a magyar sorozatok a hazai piacon?

Nem. Ezeknek a szolgáltatóknak őrületes éhsége van tartalomra; mindenre, ami megszerezhető. Sőt biztos, hogy még ennél többet is vásárolnának. A nagy streaming szolgáltatókhoz bekerülő nagy anyagokon kívül a saját maguk által gyártott produkciók, valamint olyan jogilag hozzáférhető egyéb anyagok vannak, amelyek valamiért nem kötődnek semelyik nagy televíziós csatornához, vagy az adott csatornának már nem fontos a kizárólagosságuk. Amiből üzletet lehet kovácsolni és ami egyelőre működik, az igen szűk kínálat ahhoz képest, hogy Magyarországnak van szánva.

Én azért reménykedem benne.

Én is reménykedem, de mások a reményeim és más a realitás. Én szeretném a legjobban, ha ez nem így lenne és tárt karokkal fogadnának minket, de nézd meg: nagyon helyes és jó filmek vannak fönt, de az csak a töredéke a hazai termésnek minden szempontból.

Mekkora az igény a hazai, a kifejezetten magyarországi témákra?

Végre elérkeztünk oda, ami sokáig hiányzott. Elöljáróban: azt tudni kell, hogy minden országban ott vannak a hatalmas blockbusterek, amelyek esetében teljesen mindegy, hogy hol adják (mint pl. a Titanic, ami mindenhol tarolt). Ilyenből azért viszonylag kevés van. Emellett pedig mindig a hazai téma, a hazai alkotás a leginkább kívánt a nézők részéről. Ez nálunk egy viszonylag hosszú időszakban kimaradt, mert a kereskedelmi tévék sokáig nem csináltak fikciót, valamint a filmgyártás is egy furcsa útra keveredett egy időre, és egy kicsit leszoktatták a nézőket arról, hogy magyar termékeket nézzenek. Amióta mindenki megpróbál újra apait-anyait beleadni abba, hogy ez működjön (kb. 4-5 éve), azóta a magyar sorozatok, a magyar termékek elkezdték „vinni” a nézettségi listákat. Ez korábban nem így volt.

Még tovább megyünk. Célcsoport, fiatalok, Z, és Alfa generáció. Igaz, hogy a mi generációnk máshogy szocializálódott, de a filmiparnak - nektek -, azt gondolom, hogy - fontos lenne az ifjúkat „megfogni”, a Z és Alfa generációkat bevonni és „kitanítani” az új kor nézői célcsoportját.

Igen, ez nagyon sokszor téma. Attól függ, hogy mivel akarod megkínálni őket. Azt látnunk kell, hogy jelenleg a hazai gyártású produkciók zöme az az este 7 és fél 11 között a tévé elé ülő, fizetőképes keresletre céloz, és ott próbálja a legszélesebb elérést megcélozni. Vagyis nem nagyon készülnek ifjúsági műsorok. Amit a gyermekeink néznek, azok nagyrészt külföldi termékek, vagy nagyon régről itt maradt Magyar Televíziós munkák. És azzal is számolni kell, hogy most már a gyerekek mindenen néznek mindent. Nem az van, mint régen, hogy tévét nézünk, hanem az, hogy nézünk valamit, és mindegy, hogy mobiltelefonon, laptopon, iPaden, vagy egy 85 cm-es képátlójú tévén.

Azért tartottam fontosnak megkérdezni, mert a versenypiac többi területén aktívan dolgoznak azon, hogy a fogyasztói utánpótlás meglegyen…

Igen, csak nem én vagyok az, aki… Én a gyártói oldalról csak ajánlatokat tudok tenni a megrendelőknek, hogy például volna egy gyerekfilm ötletem, vagy hasonló. De amíg a gyerekfilm nem tud belekerülni a fenti kategóriába, amíg nem kerül be az este fél 7-től kezdődő műsorsávba, amíg nem tudjuk levinni az árát, addig ez a kontinuitás nem fog megszületni. Bár nagyon jó lenne és szívesen csinálnék gyerek vagy ifjúsági témájú filmeket, mint pl. régen a „Le a cipővel!”, vagy „Az öreg bánya titka”, amik szerintem nagyon jók voltak.

Ezúton kérjük a televíziókat, hogy gondoljanak a jövő generációira! - mondtam én. Váltsunk témát! A Malév bejrúti katasztrófájáról szóló HA-LCI sorozat ötlete honnan jött?

Ez egy nagyon régi téma. Engem már akkor megfogott, amikor 1975-ben lezuhant ez a gép. Részben az apám miatt, aki korábban pilóta is volt és akinek nagyon sok malévos pilóta barátja, ismerőse volt. Eleve érdekelt a repülés, ez a katasztrófa pedig különösen mellbevágó volt, úgyhogy bennem ez már akkor megragadt. Később, a rendszerváltás után azt gondoltam, hogy ez egy olyan sajátságos téma, a közelmúltunk történelme, ami nincs feldolgozva, sőt mindenki által agyon van hallgatva. Olyan, mintha az összes résztvevő - akármelyik oldalon is áll - valahogy szövetséget kötött volna, hogy erről bizony nem beszél, a szőnyeg alá söpri a dolgot. Tehát nem kell azzal a géppel foglalkozni… Akárkinek a részéről is történt ezzel kapcsolatban valamilyen mozgolódás, viszonylag hamar zátonyra futott. Mi is így jártunk: sok helyről nem tudtunk hivatalos információkat beszerezni, vagy amiket beszerezhettünk, azok semmitmondóak voltak. Ezért elkezdtünk másodlagos módon is kutatni, aztán rájöttünk, hogy bár az igazságot nem fogjuk tudni kideríteni, de tudunk csinálni egy izgalmas, erre épülő fikciót, ami arról szól, hogy hányféle teória is van az üggyel kapcsolatban. Ebből majd a néző eldönti, hogy mi az ő igazsága. Ez az egyik része a dolognak. A másik szempont, hogy én azt láttam meg ebben a történetben, hogyan csúszik le egyfajta hatalmi felelősség az egyén szintjére. Hogy te, mint végrehajtó meddig tudsz ellene menni, vagy vele menni, és hol vannak azok a morális választóvonalak, amikor már nem tudsz együttműködni. Szóval van egy csomó egyedi, emberi tragédia (a nyomozóké, a résztvevőké, a hozzátartozóké) azon túl, hogy lezuhan egy repülőgép. A sorozatnak volt korábban egy játékfilm verziója, ami egész messzire jutott az akkor még Filmalapnak nevezett intézménynél. Aztán a büdzsé nagyságrendje miatt megakadtunk, mert szerettünk volna egy koprodukciót létrehozni. Később történtek változások, illetve megjelent a Csernobil című sorozat a képernyőn, ezért úgy gondoltuk, hogy televíziós sorozat/minisorozat formájában még részletesebben és még jobban be tudnánk mutatni. Kevésbé illusztratív lenne a történet, és mélyebbre tudnánk ásni, mint ha egy 2 órás játékfilmben gondolkodnánk.

Említetted a Csernobilt. Felmerült, hogy a Netflixen szeretnétek megjelenni?

Felmerült, de nyilván ehhez nagyon sok minden kell. Egy olyan, a Netflix számára tetszetős anyagot kell letennünk az asztalra, ami fel fogja kelteni az érdeklődésüket. Dolgozunk ezen.

Eleve 6 részre volt tervezve. Minisorozatokra nagyobb mostanság az érdeklődés?

Nem, ebben nem volt ilyen szempontunk; egyszerűen azt gondoltuk, hogy ezt a történetet nem lehet folytatni, és körülbelül ennyi részben lehet úgy elmondani, hogy végig fent tudjuk tartani a feszültséget, és érdekes tudjon maradni a történet. Úgy látom, hogy furcsa helyzet állt elő: kezd nagy érdeklődés lenni minisorozatok iránt. Aminek az az oka, hogy a minisorozatoknak rendes története van. A sorozatokkal egy kicsit az a probléma, hogy amikor beüt az első évad és jól működik, akkor nyilván mindenkinek az az érdeke, hogy legyen második, harmadik, negyedik, ötödik szezon… Ha olyan felépítésű, szerkezetű a sorozat, hogy tulajdonképpen akármennyit lehet belőle gyártani, mert a részek alapvetően néhány szereplő azonossága miatt nem összefüggőek, akkor ezzel még nincs olyan nagy baj. Ha viszont olyan a szerkezete, hogy a történetnek valameddig el kell jutnia, vagy a nézőt egy idő után elkezdi idegesíteni, hogy állandóan körben/helyben jár a történet és nem megy közelebb a sztorihoz (mert a végtelenségig el kell nyújtani), akkor elkezd kikopni a sorozat, veszíteni az értékéből és a nézőiből is. Mi is sokat gondolkozunk azon, hogyan lehetne egy másik sorozatszerkezetet összerakni. Erre vannak törekvések külföldön is: például amikor ugyanaz a főszereplője a sorozatnak, mégis minden évad egy-egy külön sztorit mesél el. (Bill Pullmannal van például egy ilyen krimisorozat, a The Sinner). Ilyenkor már nem érzed a történeten a kényszert, hogy még csavarni kell egyet rajta csak azért, hogy jövőre is vonzza a nézőket; fenntarthatod a sorozat címét, a szereplőket, de a sztoriban lehetnek változások.

Fotó: Kapitány Iván

A hazai sorozatok közül kevés jutott ki a nemzetközi piacra - talán az HBO saját gyártású sorozatai jelentenek kivételt. Mi lehet ennek az oka?

Az, hogy konkrétan a magyar piacra készülnek. Ezeknek a sorozatoknak kifejezetten az a célja, hogy a magyar nézőket fogja meg. Egy picit sem céljuk, hogy nemzetköziek legyenek. Magyarul beszélünk és magyar témákat dolgozunk fel, ami sokszor nem tud annyira általános lenni, hogy más országokban is érdeklődésre tarthasson számot. Ha mégis van rá igény, akkor - ugyanúgy, ahogy mi is licenszelünk sok mindent – ők is megcsinálják belőle a saját verziójukat. A kereskedelmi tévéknek nyilván jól jönne, ha el tudnák adni az általuk rendelt sorozatokat, de valójában ez nem cél. Az HBO-nál nyilvánvalóan jó lenne, ha hálózaton belül lehetne hasznosítani ezeket. Próbálják is, de az egy másik rendszer.

Még egy kicsit a nemzetközi piacnál maradva: a hazai filmes ipar nagyon nagy fejlődésen ment keresztül, világszínvonalú produkciókban dolgoztak, szinte minden fázisban magyar szakemberek. Milyen hatással volt ez a produkciókra, a gázsikra, a kapacitásokra? Javult például a filmek, a tartalom minősége?

A szakembereink egyértelműen rengeteg tapasztalatot szereztek ezekből a produkciókból, sok mindent tanultak, amit hasznosítani tudnak a magyar produkciókban is, ha meg tudjuk őket fizetni. Azt kell látni, hogy létrejött egy „szervízpiac”, ahol nagyon sok magyar szakember dolgozik, és ott van mellette a magyar gyártói piac. Ebben van egy pici átfedés, jönnek-mennek az emberek. De alapvetően létrejött egyfajta gázsikülönbség, amit a magyar produkciók jelenleg nem tudnak még megfizetni, (legalábbis a televíziós területen, mert a filmeseknél kicsit nagyobb átfedés van). Ugyanakkor mégiscsak begyűrűzik egyfajta minőség, ami jót tesz a produkcióknak, tehát profitálunk belőle, ez kétségtelen. Amikor nagyon sok külföldi produkció van, akkor pláne baj van, mert akkor a többi szakembert is elkezdik elszipkázni azok a produkciók, és kapaszkodnunk kell, hogy megmaradjanak a sajátjaink.

Egy záró kérdésem lenne. Ha most leszállna egy angyal hozzád és azt mondaná, hogy teljesíti három kívánságodat, mi lenne az a három?

Csak szakmai vágyakra gondolva: nagyon szeretném természetesen megcsinálni a Malév-katasztrófáról szóló filmet, mert az olyan lehetőség a történetmesélésre, ami kihívásokat ad nekem. A másik, hogy van egy tervünk egy kosztümös, magyar Sherlock Holmes és Dr. Watson-szerű sorozatra, és van egy játékfilm-tervünk is, hogy azon a piacon is mozogjunk egy kicsit. Tehát alapvetően ezek lennének a kívánságaim, illetve hogy egy olyan szakmai bázis legyen emögött, ami ezt jól ki is tudja szolgálni.

Iván, nagyon szépen köszönöm ezt az interjút.

Lead fotó: Contentlab

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!