Talán nem túlzás azt állítani, hogy te egy influenszer művész vagy, hiszen igen aktívan jelen vagy a közösségi médiában, ahol különféle termékeket is népszerűsítesz. Tudatos döntés volt ez a részedről, és ha igen, akkor hogyan kezdődött?
Az ötletet az Instagram megjelenése, illetve a cégeknek az az új marketingstratégiája adta, hogy már nemcsak a hagyományos módon, például már nemcsak a tévében reklámozták a termékeiket, hanem online felületeken is. Az akkori ügynökségem javaslatára részt vettem egy képzésen, ahol megtanultam a közösségi médiában alkalmazott marketing alapjait, vagyis, hogy mik is azok a hashtagek, mikor kell posztolni, hogyan kell időzíteni, hogyan lehet elérni egyre több embert. Akkor még nem igazán tudtam, hogyan lehet ez majd hasznomra, és mit fogok akkor csinálni, ha valóban megkeres egy cég, hogy egy jól látható összegért reklámozzam a termékét, de azt gondoltam, veszteni nem vesztek azzal semmit, hogyha a képzésen részt veszek. Nem döntöttem rosszul, ugyanis szépen lassan elkezdtek jönni a megkeresések.

Soha nem okozott gondot, hogy megőrizd az egyensúlyt a színművész és az influenszer között, hogyha fölállsz a színpadra, akkor ne az jusson eszükbe az embereknek, hogy éppen mit népszerűsítettél, amikor legutóbb az Instán láttak téged?
A mai napig vannak ezzel kapcsolatban kérdéseim, kételyeim, de nem oly módon, hogy vajon a nézőket hogyan befolyásolja, hanem hogy a szakma mit kezd ezzel a jelenséggel, amikor abszolút potens színházi, filmes emberek reklámoznak bizonyos dolgokat. Úgy veszem észre, hogy ez a nézőket nem zavarja, és lehet, hogy a szakmát se, és csupán csak bennem volt egyfajta rossz érzés, hogy ezt a tevékenységet lenézik majd. Emellett szintén a mai napig felmerül bennem, ha megkeres egy cég, hogy vajon miért velem akarnak dolgozni, miért vagyok én nekik érdekes, hiszen vannak nálam jóval több követővel rendelkező influenszerek, akik több emberhez eljutnak. Ennek ellenére vannak olyan cégek, amelyek azt mondják, ők olyan 40 fölötti nővel szeretnének reklámozni, aki letett már valamit az asztalra, de nincs elkoptatva az arca. Sokat mérlegelek, mielőtt elfogadok egy felkérést, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen terméket népszerűsítek. Tíz megkeresésből nyolcat-kilencet biztos, hogy elutasítok, mert azt érzem, hogy ez nem illene hozzám. Minden aggályommal és kétségemmel együtt az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az influerszerség ad egy plusz lábat, egy igen nagy biztonságot, hogy ne kelljen se a színházban, se egy filmes szerep kedvéért olyan kompromisszumokat kötnöm, hogy pénzt keressek. Ez a szakmai életemben egy nagy szabadságot ad.

A nézők részéről pontosan milyen visszajelzést tapasztaltál?
Szinte csak pozitívat. Pontosan tudom, hogy van olyan ember, aki nem jött volna el a színházba engem megnézni, hogyha egyébként nem pörgetné az Instagramot, vagy nem látott volna meg egy reklámban, vagy egy közönségfilmben, vagy egy népszerű sorozatba.

És mit mond a szakma?
A kultúrsznobizmus most már nem foglalkoztat olyan mértékben, mint néhány évvel ezelőtt, mert ma már látom az influenszerség minden pozitív hozadékát, aminek a legnagyobb része az enyém. Nagyon könnyű valakit zsűrizni a másik oldalról. Az ítélkezőktől szívesen megkérdezném, egyébként te hogyan döntenél, hogyha ennyit és ennyit kereshetnél ezzel és ezzel a termékkel, amit egyébként szeretsz is és használod is. Vajon úgy döntenél-e, mint én? És szerintem igen lenne a válasz. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy több 40 pluszos nőnek kellene lehetőséget adni arra, hogy reklámozzon, már csak az ageizmus miatt is így gondolom. Másrészt óriási tévedés van a fejekben, ha azt hisszük, hogy a 30-as korosztály körül forog minden, és húsz éves lányokkal reklámozzuk az arckrémeket, miközben azok a nők költenek a legtöbbet, amilyen például én vagyok, vagyis akinek már családja és egzisztenciája van.

Fontos számodra, hogy önazonos legyen veled az, amit népszerűsítesz?
Én csak annak a terméknek a népszerűsítését vállalom el, amit nagykövetként tudok képviselni. Ha valaki elmegy mellettem, akkor azt az illatot érzi rajtam, vagy azt a papucsot látja a lábamon, és azzal a táskával járok a 7-es buszon és a 19-es villamoson, amit az Instán reklámozok. Soha nem adtam a nevem egyetlen olyan termékhez sem, amit én nem ettem volna meg, vagy nem vettem volna fel. Emellett szintén tudatosan és már nagyon-nagyon régóta csak hosszú távú szerződéseket kötök.

Amikor magánemberként vagy színésznőként posztolsz, akkor is alkalmazod a social média marketing fogásokat?
Igen, bár magánemberként nagyon keveset posztolok. Sokkal inkább arra szoktam figyelni, hogy ha színházi témát osztok meg, akkor annak milyen legyen a hashtagje, hogy az én követőim mikor vannak a legnagyobb eséllyel a telefonjuk közelében, és annak megfelelően lövöm be az időzítést. De a színházi munkám mellett nagyon sok társadalmi felelősségvállalással járó projektben is részt veszek önkéntesként, és ennek a népszerűsítésében is hasznos az, amit megtanultam.

Jelenleg csaknem százezres a követőtáborod. Szeretnéd, hogyha ez még növekedne?
Én ezzel megvagyok elégedve. Ennél nagyobb kihívás számomra, hogy a jelenleginél kevesebbet használjam a telefonomat, mert bár ügynökséggel dolgozom, az oldalaimat én kezelem, én válaszolok kommentre, én posztolok vagy törlök, de nekem nagyon fontos, hogy ezeket én csináljam, ezt a részét nem adom ki a kezemből.

Hozzáértő influenszerként és elismert színésznőként hogyan látod, a művészet, és azon belül a színjátszás, a színház kellőképpen él azokkal a lehetőségekkel, amiket a digitalizáció kínál?
Vannak színházak, amelyek élnek vele, ki jobban, ki kevésbé, és vannak, ahol egyáltalán nem. Úgy gondolom, most már tudomásul kell venni, hogy a világ ebbe az irányba megy, és sokkal többen jönnek be a színházba, ha látnak egy jó shorts videót egy előadásról valamelyik közösségi platformon. Véget ért az az idő, amikor színházi előadások képeivel be lehet hozni az embereket, különösen igaz ez a fiatalabb generációra, akikkel meg kellene értetni, hogy lehet videójátékozni, lehet hollywoodi szuperprodukciókat nézni a moziban, de a színházon kívül nincs más, ami az itt és most jelenidejűségének a fantasztikusságát pótolni tudná.

A digitalizáció ma már megkerülhetetlen, e nélkül egyszer csak el fog öregedni a nézőközönség. Én mindig örülök, amikor azt látom, hogy egy színház bátran meri használni jó dolgokra a különféle digitális eszközöket, melyekhez lényegében ma már stáb sem kell, elég csak egy okostelefon.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!