Bogarak és bannerek – interjú Balla Ákossal

Bogarak és bannerek – interjú Balla Ákossal
Balla Ákos igazi ingatlanpiaci szaktekintély, aki 18 év alatt a semmiből épített hazai tulajdonú ingatlaniroda-hálózatot Balla Ingatlan néven, sőt, négy éve utazási irodát is működtetnek. A villámgyors gondolkodású, fiatal és agilis menedzserrel arról beszélgettünk, hogy egy hazai kis-közepes vállalakozás hogyan jelenhet meg a médiában, a marketingje, kommunikációja során hogyan használhatja a digitális technikákat, illetve hol nem alkalmazhatók azok.

– Különleges helyzetben van egy nagy ingatlaniroda-hálózat, hiszen meglehetősen hagyományos, konzervatív piacon működik, miközben a XXI. század második évtizedének végén már szinte minden digitálisan megy. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni!?

– Valóban. A Balla Ingatlan a digitális és a hagyományos marketing és értékesítési csatornák egyfajta kombinációjában hiszünk, működési modellünket is így alakítottuk ki. A fővárosban saját irodákkal, mintegy száz fős állománnyal dolgozunk, franchise rendszerben csak vidéki irodáink vannak. Elvben kellően széles tehát a hálózatunk ahhoz, hogy nagyobb kampányokon is elgondolkodjunk. Mégis, ritkán nyúlunk ezekhez az eszközökhöz.

– Miért nem használják többet ezeket?

– Véleményem szerint a televízió és a nyomtatott média szerepe egyre kisebb a B2C értékesítésben, direktben nem konvertál, nem mozgósít ma egy tévés vagy print hirdetés. Nemrég egy konferencián hallgattam egy FMCG szektorban dolgozó értékesítési vezetőt. Ő is azt húzta alá, hogy a print vagy a tévé márkaépítésre, a jelenlét, az ismertség erősítésére alkalmas, de eladásra nem, vagy jóval kevésbé, mint korábban. Pedig az FMCG-re mindenki úgy gondol, hogy országos csatornákon kell hirdetni és nagyáruházban kell eladni. De az említett vezető kifejtette: inkább online, direktben, nagyobb csomagokat értékesítenek egyre inkább. És még úgy is olcsóbban tudják adni, hogy arra rájön az egyedi kiszállítás magas költsége.

– Mi marad a televízióban?

– A tévében szerintem hosszabb távon az autók, a gyógyszerek, a bankok-telco-k, és azért az FMCG reklámok maradhatnak meg. Nemrég váltottunk otthon kábelszolgáltatót és döbbenten láttam, hogy 160 csatornánk van. Egy magyar középcég hogyan legyen látható egy ilyen hatalmas televíziós kínálatban, ha egy 10-20 másodperces reklámblokk annyiba kerül, amennyibe ma kerül?

– Önök egyáltalán nem is használják klasszikus módon a tévét vagy a nyomtatott sajtót?

– Nyilván nem korlátlan a marketing büdzsénk, inkább szívesebben látjuk el a médiát egyedi szakértői anyagainkkal, tartalmainkkal, megszólalókkal. Persze ez nem zárja ki, hogy fontos, releváns tartalmak mellett támogatók is legyünk néha, mondjuk egy-egy rendezvényen vagy a hagyományos médiában, de nagy kampányokban nem gondolkodunk ilyen esetekben. Márkaépítésnek, a presztízs növelésének a terepe ez.

– Talán voltak rossz tapasztalataik?

– Sajnos többször is. Volt, hogy egy ismert, nagy portálon vásároltunk szöveges hirdetést egy konkrét új építésű projekt népszerűsítésére. Bár az ajánlatban szerepelt és ki is fizettük, önálló cikk igazán nem készült, csak a mi közleményünket közölték le kis kozmetikai változtatással. Kérték azt is, hogy a banner legyen inkább egy másik tematikus cikk felett, hogy ne legyen annyira direkt a reklám. Belementem, de azután megbántam, mert másnap egy, a piacot ekéző, kifejezetten negatív cikk fölé került a bannerünk. Amikor reklamáltam, az értékesítő kolléga azzal védekezett, hogy ő nem olvassa a saját portáluk anyagait...

– Ha szakértőként nyilatkoznak meg, akkor ez a rossz elhelyezés kevéssé valószínű, nem?

– Téved. Az egyik nagy tévé reggeli, bulvár hangvételű műsorában nyilatkoztam nem is olyan régen. Előtte éppen bogarakat sütöttek ki olajban, majd az asztalon hagyták. Azután én következtem, az ingatlanpiacról kérdeztek, de folyton attól rettegtem, mikor kérdezi meg a műsorvezető egyenes adásban, hogy miért nem eszek ezekből a finom ízeltlábúakból...

– Hm. Igen, az kontextus, a megjelenés helye és környezete sokat számít. Önök hol érik utol a potenciális lakás- és házkeresőket?

– Személy szerint elsősorban a lokalitásban hiszek. Az ingatlanvásárlás mindig lokális kérdés, a fővárosban is. Itt kerületekben, illetve azok környékében gondolkodnak az emberek, ha tovább akarnak lépni. Amit megszeretnek, ahol a rokonok, barátok laknak, vagy épp a gyerekeik nagyszülei, attól – érthető módon – nem akarnak messze költözni. Inkább átmennek a városon a munkahelyükre ha másutt találnak jó lehetőséget. Nálunk ezért a kommunikációnk és a marketingünk alapja a megbecsült, saját cégben foglalkoztatott kerületi értékesítők. A mi szakmai anyagaink sem makroszinten dobálóznak a statisztikai számokkal, hanem az éppen reális, helyi piacokat mérik fel. Az átlagok semmit sem mondanak. Nem az a lényeg, hogy a feleségem az átlagnál magasabb-e, hanem, hogy nálam magasabb-e vagy alacsonyabb...

– És hogyan jut el az üzenet? A helyi nyomtatott médiában?

– Öt-tíz éve még volt értelme a lokális nyomtatott lapoknak, a kis tévéknek, a helyi rádióknak. A 40 feletti generáció akkor még a helyi programokról, hírekről részben onnan értesült, és szívesen böngészett ott lakáshirdetéseket, nézett-hallgatott ilyen műsorokat. Ma ezek a lapok és médiák túlzottan a helyi érdekek kiszolgálói lettek, nincsenek benne olyan információk, amit valóban releváns, érdekes a helyben élőknek. Ráadásul aki mondjuk tehetősebb, és manapság lakást tud venni a fővárosban vagy egy-egy nagyvárosban, az otthonosan mozog az interneten akkor is, ha idősebb. Ma a hatalmas integrált értékesítő portálokon keres az is, aki a környező utcákban venne, csak legfeljebb egyből leszűkíti a keresést.

– Maradjunk még a tartalommarketingnél. Hol lehet igazi értéket adni ma az ingatlanpiacon?

– A legnagyobb ingatlaniroda-hálózatok külföldön és itthon is nagyon minőségi, alapos elemzéseket írnak, de a lakást kereső többséget nem a budapesti átlagárak, vagy nem a panelek négyzetméterárai érdeklik, hanem az, hogy az a társasház vagy ház ahol ő lakik, az adott környéken mennyit ér, mennyire keresett. Illetve, ha venni akar egy bizonyos területen, akkor konkrétan ott milyen a kínálat, milyenek az ár-tendenciák, mire érdemes odafigyelnie. Ahogy az előbb is mondtam lokálisan gondolkodunk, nem makroszinten, nem általánosságokban. Az, hogy milyen csatornákon jutunk el a helyi vevőhöz, az már más kérdés. De érdekes az is, hogy a lakáspiaccal kapcsolatos sajtóhírek fele az új építésű ingatlanokról szól, miközben az összes adásvételi tranzakció 4 százalékát teszik csak ki az új lakások.

– Nyilván a digitális eszközökkel érdemes akkor a vevőket megszólítani, nem?

– Természetesen, de nagyon fontos, hogy az eszköz az csak eszköz, és csak a vevői interakció egyes pontjain lehet használni, más pontjai nem.

– Önöknél hogyan működik ez?

– Először is a vevő 'behúzására' szinte kizárólag a digitális csatornák alkalmasak, főként a nagy, aggregált ingatlanhirdetési portálok. Facebook követők itt nem jellemzőek, hiszen az ember öt-tíz évente vesz vagy ad el lakást, nem örül, ha értesítésekkel, vagy akár hírekkel, elemzésekkel zaklatjuk amikor nem is keres ingatlant. Ráadásul amikor valaki otthont ad el, vagy vesz, az mindenképpen igényli az értékesítő személyes jelenlétét.

– De van, amit lehet digitalizálni, nem?

– Persze. Ha már felmértük az eladó lakást vagy a vevő igényeit, akkor azután az értékesítési szolgáltatás ajánlatának kiadása, a részletes feltételek megismerése, vagy akár a megbízás is megint mehet elektronikusan. Viszont amikor egy vevő vásárol, akkor személyesen meg kell nézni a lakást és az adásvételi szerződéskötésnél is fontos a személyes jelenlét, az egyedi feltételek, a részletek tisztázása, az ügyvéd jelenléte.

– A VR nem szorítja majd ki a lakásnézegetést?

– Szerintem soha nem lesz mainstream. Persze van amire jó. Jó akkor, ha előszűrni kell sok tucat lehetőség közül, illetve esetenként jó lehet, ha a vevő távol van és mondjuk csak kiadási, nem saját célra keres befektetést. De egy fővárosi vevőnek és egy fővárosi otthonba könnyebb fél óra alatt ellátogatnia. Legalább 15-20 milliós árut, olyat, ahol az ember maga, vagy gyermeke fog lakni évekig, nem vesz senki látatlanban. A VR-en nem látszik milyen a kapualj, a lépcsőház, a környék és a szomszédok, illetve milyen 'érzés' lesz oda majd hazamenni, ott felnevelni a gyerekeket, és hasonlók.

– Önök hol használják még a digitalizációt ebben a konzervatív szakmában?

– Például az értékesítési folyamat után egy végtelenül egyszerű és rövid online kérdőív kitöltését kérjük. Hasonlót, ahogyan egy gyorsétteremben vagy mosdó mellett elhelyezett terminálon szokták kérni. Ezzel elégedettséget mérünk és az értékesítőink munkájának ellenőrzését nagyban megkönnyítjük. Nálunk nem jó jel az sem, ha egy értékesítő túl sok ingatlant ad el, túl gyorsan, mert akkor feltehetően nem elég körültekintő és az eladó helyett kizárólag a vevők érdekeit nézi.

– Mi a céljuk az utazási irodával?

– Nem egyszerűen onnan jött az elképzelés, hogy szeretek utazni. Inkább arról van szó, hogy a szervezett utazás egyre inkább a tehetősebbek hobbija. Az utazások végül is egy olyan exkluzív 'klub' élményt adnak, amellyel nagy értéket tudunk teremteni a vásárlóinknak. És természetesen könnyebben tudjuk megszólítani őket ingatlanirodaként is, mert sokan ismerik és szeretik az utazási szolgáltatásunkat, miközben kevéssé ismerik az alap üzletágunkat. Arról nem is szólva, ha valaki túl van egy lakáseladáson, akkor lehet, hogy könnyebben szánja el magát egy kellemes utazásra.

Névjegy

Balla Ákos

– 38 éves, a Balla Ingatlan tulajdonosa.

– Nős, 2 kisgyermek édesapja.

– A Szent István Egyetemen diplomázott mint műszaki menedzser majd MBA-diplomát szerzett a Veszprémi Egyetemen. Marketing-menedzser és ingatlan értékbecslő felsőfokú képesítéssel rendelkezik és megszerezte a nemzetközi ingatlanszakmai végzettséget, a Royal Institution of Charteres Surveyors intézettől.

– 2000-ben alapította meg saját vállalkozását, a Balla Ingatlant, amely mára a három legnagyobb ingatlanközvetítő cég egyike. 2002 és 2015 között dolgozott a Colliers International-nek igazgatói pozíciókban, 2002 és 2010 között Szigetszentmiklós Város önkormányzati képviselője, a Környezetvédelmi Bizottság elnöke, a Gazdasági Bizottság és a Közbeszerzési Bizottság tagja volt.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!