A BDSM és a kink fogalma mostanában került be a köztudatba az erotikus regényeknek és online tartalmaknak köszönhetően. Mit is jelentenek ezek tulajdonképpen?
Alapvetően az a különbség a kettő között, hogy a kink egy nagyobb kategóriát jelent. Ide tartozik minden, amit csak úgy szoktunk nevezni, hogy „nem átlagos szexualitás”. Ilyenek a különböző fétisek, illetve maga a BDSM is a kink egyik alcsoportja. A BDSM egy többszörösen összetett betűszó, melynek jelentése: kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség, illetve szadizmus-mazochizmus. Sajátossága, hogy mindig jellemzi egyfajta erődinamika, ami a kinkben nem feltétlenül van meg. Tehát itt mindig van egy domináns, aki irányít, és van egy szubmisszív végrehajtó fél.
Hogy képzeljük el mindezt egy workshop keretében? Mi történik a foglalkozásokon?
Egyfajta kiscsoportos önismereti workshopot kell elképzelni, ahol mindenki a saját vágyaihoz szeretne egy kicsit közelebb kerülni, a saját válaszait szeretné megtalálni. Lehet érkezni egyénileg, illetve párban is. Van egy kis bevezető elméleti rész, majd gyakorlati példákat beszélünk meg, tapasztalatokat osztanak meg egymással a résztvevők, illetve alkalmazunk különböző vizualizációs vagy imaginációs játékokat, kártyákat, eszközöket is. Mindenki addig megy el, ameddig szeretne, csak akkor osztja meg a tapasztalatait, ha jól esik. Egy rendkívül bizalmas témáról van szó, így a résztvevőink sokszor az online világban használt nick nevükön jelentkeznek be. Nagyon fontos, hogy a mi foglalkozásainkon nincs érintés, tehát nem azt tanítjuk, hogy hogyan kell a partnerünket kikötözni, megkorbácsolni vagy megbilincselni. Nekünk nem az a dolgunk, hogy megmutassuk ezt a gyakorlatban, hanem az, hogy egyfajta elméleti tudást adjunk az emberek kezébe, melynek segítségével képesek lesznek feltérképezni a saját vágyaikat. Előfordul az is, hogy helyre kell tennünk a fogalmakat, és lebontani a sztereotípiákat, amikkel a résztvevőink érkeznek.
Milyen sztereotípiákkal érkeznek általában?
Sokan A szürke ötven árnyalatából indulnak ki, így az az elképzelésük, hogy a BDSM kizárólag a fizikai eszközöket - a korbácsot, a bilincset és egyéb eszközöket, illetve a sötét játszószobát - jelenti. Azt azonban nem gondolják, hogy ugyanezt az irányítást meg lehet valósítani pszichológiai játékkal is, akár eszközök nélkül; hogy csupán kommunikációval elérhető, hogy a partnerünk engedelmeskedjen. A másik, amivel sokszor találkozunk, az a fix szerepekhez és forgatókönyvhöz való ragaszkodás. Mi erre is másként tekintünk és próbáljuk kitágítani a kereteket, elmagyarázni, hogy ezt nem kell mindig véresen komolyan venni, ez lehet egy olyan játék, amiben akár cserélődhetnek is a szerepek. Valójában sokkal több embernek vannak ilyen típusú fantáziái és vágyai, mint gondolhatnánk; sokszor viszont maguk sem tudják vagy nem merik bevallani, hogy amit csinálnak, az valójában a BDSM vagy a kink kategóriájába tartozik. Ennek a területnek továbbra is nagy árnyoldala, hogy egyfajta szégyen kíséri.
Ezek szerint társadalmi megítélése a sikerkönyvek és filmek ellenére sem változott?
Én azt látom, hogy itt inkább korszakokban érdemes gondolkodni. Mindig vannak olyan korszakok, amikor nagyobb a szexuális szabadság, és többet lehet beszélni ezekről a dolgokról. A hatvanas évek például tipikusan ilyenek voltak. Ha belegondolunk a mostani hatvanéves korosztály képviselői gyakran sokkal nyitottabbak a szexualitás témája iránt, mint a mostani harmincas vagy negyvenes korcsoport. Az ennél fiatalabbak érzésem szerint megint csak nyitottabbak, ami annak köszönhető, hogy számukra teljesen hétköznapi dolog, hogy kíváncsiságból regisztrálnak valamilyen partner- vagy társkeresőre. Bejelentkeznek, megnézik, mi történik ott, és ha nem tetszik nekik, akkor egyszerűen leregisztrálnak. Ők sokkal könnyebben meglépik ezt, mint a szüleik korosztálya.
Akkor mondhatjuk, hogy az online tér, a digitalizáció előmozdította a „nem tradicionális” szexualitás megítélését?
Az online tér mindenképp segített. Tekinthetjük egyfajta eszköznek, ami elősegítette az elfogadást. A mi workshopjainkra is eleve online találnak rá, és mi is ott keressük a választ, ha kérdés merül fel. A tematikus oldalak és közösségimédia-csoportok is mindenképpen hasznosak. Vannak kifejezetten BDSM tematikájú partnerkeresők, ilyen például a FetLife, ami egy nemzetközi ismeretség- és eseménykereső oldal. A magyar BDSM társkereső pedig az SmPixie, itt is van most már „Események” kategória, ahol lehet hirdetni. A közösségi médiában azért ez nem annyira egyszerű, mert ha a „szex” szó benne van a leírásban, akkor már letiltják a hirdetést. Ugyanakkor - mint az online világnak oly sokszor - vannak ennek árnyoldalai is. Ezekben a zárt csoportokban például mindenki tud akár saját neve, arca felvállalása nélkül is kommentelni, és sokszor vérremenő viták alakulnak ki minden megalapozott ismeretet nélkülözve. A korlátok nélküli információbőség nem feltétlenül jelent jót.
Partnert találni azért mégiscsak egyszerűbb, hiszen, ha regisztrálunk ezekre az oldalakra ott elve hasonló érdeklődésű, hasonló vágyú vagy fétisű emberekkel találkozunk.
Nem feltétlenül. A regisztrálók nagy része valóban nyitott a téma iránt, hiszen, ha bejelentkezik, akkor feltételezhetően valamennyire érdekli. A kink viszont egy rendkívül kiterjedt terület, rengeteg ága van. Éppen ezért nem mindig könnyű olyan partnert, játszótársat vagy párt találni, akivel megvan az a bizonyos közös metszet. Valaki a kinken belül is nagyon széles skálán mozog, több típusát kipróbálja, míg mások épphogy belekóstolnak. Vannak, akik csak alkalomszerűen űzik, de van, aki életvitelszerűen csinálja, például aludni is csak akkor fekszik le, amikor a partnere engedélyt ad neki. Ez egy hatalmas játszótér rengeteg játékkal és lehetőséggel, de megtalálni azt a személyt, akivel te ugyanazt a játékot szeretnéd játszani, az nem egyszerű, még akkor sem, ha a tematikus oldalakon és a Facebook-csoportokban van lehetőség az ismerkedésre.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
