Egy ideje nem készítettél reklámfilmet. Ez tudatos volt? Milyen érzés volt újra visszaülni a rendezői székbe?
Az elmúlt 3 évben nem igazán jött olyan felkérés, tendermeghívás rendezőként, amiben komfortosan tudtam volna mozogni. Alapvetően olyan “reklámokon” szeretek dolgozni rendezőként, amelyeknek nem feltétlenül az a céljuk, hogy terméket adjanak el. Szívesen dolgozom számomra fontos témákon, amelyek üzenetével én is tudok azonosulni. A magyar válogatott játékosai és a szurkolók közötti párhuzamok keresése izgalmas feladatnak bizonyult.
Persze hiányzott nagyon a set, az adrenalin, az, hogy ilyen kiváló szakemberekkel tudjak közvetlenül együtt dolgozni. Bár több ilyen lehetőség lenne…

A korábbi kontinenstornára készült Tippmix filmet is te jegyzed rendezőként. A két film között a szakértő szemeknek feltűnnek finom átfedések, például a szereplők között. Ezt tudatosan alakult így?
Amikor meghívtak a tenderre, elhangzott az a mondat, hogy szeretnék, ha az idei film az előző folytatása lenne, aminek nagyon örültem, mert imádtam dolgozni a 2021-es filmen. Nagyon jó koncepciót/metaforákat kaptam az ügyféltől/ügynökségtől, amin lehetett érezni, hogy komolyan is gondolják. Ahogy haladtam a treatmenttel, egyre több kapcsolódási pontot találtam, és ahol csak tudtam, törekedtem a párhuzamokra, illetve a scriptet is annak megfelelően fejlesztettem tovább, hogy folytatása legyen az előzőnek.
Aki nagyon figyel, az talál egy kockát az előző filmből.

Akik ismerik a rendezői víziódat, azt mondják, hogy a képi megjelenítés, a zene és a narráció patikamérlegen lett kimérve. Van valamilyen elméleted ezzel kapcsolatban, vagy ez leginkább megérzés és az arányok szemléltetése az ügyfél megnyugtatását szolgálja?
Egyrészt őszintén hiszek abban, hogy akkor lehet jó filmet csinálni, ha minden jelenet a legapróbb részletekig ki van dolgozva. Szerintem az előkészítés fázisa a legfontosabb és a legizgalmasabb szakasz, főleg a reklámban, ahol az ügyfél pénzéből dolgozunk, és elsősorban az ő elvárásait kell szem előtt tartani. Ha mindent precízen meg tudsz nekik mutatni a treatmentedben, akkor azt fogják érezni, hogy nem lesz meglepetés, bízni fognak benned, mert azt látják, hogy tudod, mit miért csinálsz. Ha nem vagy elég felkészült, az kicsit olyan, mintha úgy ülnél be egy sportautóba, hogy nem tudsz vezetni, sőt azt se tudod, hogy merre mész.
Másrészt az előkészítés során van lehetőség kísérletezni, verziókon, víziókon dolgozni, így a forgatáson már csak az élvezet marad. Utálnám, ha a forgatáson kéne kitalálnom, hogy mit akarok csinálni, ott nincs időd erre, szörnyen stresszelne is. Persze mindig hagyok magamnak lehetőséget improvizálni, kell, hogy rugalmas maradj, ha a setben jön egy jobb ötlet, sőt mindig nyitott vagyok mások ötleteire is… “Nem az a fontos, hogy az én ötletem legyen, hanem hogy a legjobb ötlet legyen.”

Ebben azért nagy a kockázat, ha ennyi energiát raksz a treatmentbe. Mi van, ha nem téged választanak?
Eddig még soha nem veszítettem egy tendert se rendezőként, talán pont ezért. De ha egy nap veszíteni fogok, akkor se fogom bánni a befektetett időt és energiát, mert szeretek játszani, főleg ebben a szakaszban, amikor még bármi lehet.

Lenne még ötleted akár egy harmadik film leforgatására is?
Rengeteg ötletem van. Remélem, kijutunk a következő világversenyre is, mert talán ez az egyetlen esemény, ami ennyire összekovácsolja a magyar embereket.

Akik veled dolgoznak, maximalistának tartanak, jó értelemben. Vannak olyan jelenetek, amelyeken utólag változtatnál?
Sajnos a válogatott játékosokkal nagyon nehéz volt egyeztetni a forgatási időpontokat, amit teljesen megértek, hiszen nekik nem ez a reklám volt a prioritás az életükben, hanem hogy a lehető legjobban fel tudjanak készülni a tornára. Így a pályán felvett jeleneteken még tudtam volna dolgozni, és kicsit izgalmasabban megmutatni, de nincs bennem hiányérzet.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást a gyártás során?
Az egyeztetés a játékosokkal.

Mi volt a legkellemesebb csalódás a forgatás alatt?
Több mint 15 éve dolgozom a reklámszakmában, és mindig meglepődök, ha bátor és befogadó ügyféllel találkozom, akinek az az egyetlen célja, hogy minél jobb film szülessen. Jó érzés, ha őszintén bíznak benned és hagynak dolgozni, főleg, ha melletted és veled van egy nyitott, kreatív, és lelkes ügynökség is kiváló szakemberekkel. Már a 2021-es filmnél is ezt éreztem, szerencsére ez azóta sem változott.

Sokan azt mondják, határozott alkotói stílusod van. Ha te határozhatnád meg, akkor hogyan definiálnád?
A történetmesélésben, látványban, a jó scriptben, a karakterekben és a zenében hiszek. 30-60 másodperc alatt kell behúznod a nézőt. Nagyon nehéz műfaj, főleg ma, amikor azonnal elkapcsolnak vagy továbbgörgetnek az emberek, ha valami olyasmi kerül eléjük, amit már láttak, vagy ha úgy érzik, nincs benne annyi, hogy végignézzék. Alapvetően vizuálisan erős rendezőnek tartanak, ezt mindig megkapom, de ha valaki jobban megnézi azokat a filmeket, amiket rendeztem, akkor láthatja, hogy mindig van mögötte erős üzenet, világos story. Imádom a '80-as és '90-es évek filmjeinek atmoszféráját, a fotográfiát, az analóg technikát. Ha rajtam múlna, ma leállna az összes digit kamera gyártása, és akkor nem kéne azon vitatkozni, hogy miért forogjon 35-re egy film, plusz nem vennénk fel negyvenszer egy jelenetet.
Kerülöm az utómunkát, mert nem, vagy csak hatalmas költségvetésből és hosszú idő alatt lehet jól használni. Nagyon fontos számomra a casting, mindenkit az őrületbe kergetek azzal, hogy a 8. kört is visszaküldöm, ha úgy érzem, hogy nem vagyunk meg. Talán az a legfontosabb a script után, hogy ki áll a kamera előtt. Optikák, kameramozgások, világítás, raklapnyi trükkös transition, blabla… Ha jó a casting, nyertél, ha nem, akkor tekerheted a hókuszpókuszbiciklit, amíg akarod, akkor se lesz jó a filmed.
A film 50%-a a hang, ebben is őszintén hiszek. A zene önmagában annyira fontos, mint az összes többi elem együttvéve.
De talán, ami mindennél fontosabb, az a stáb. Ha tehetem, mindig ugyanazokkal a stábtagokkal dolgozom együtt; fantasztikus szakemberek, akik a világon bárhol megállnák a helyüket, legyen az bármekkora nemzetközi produkció vagy bármilyen nehéz feladat. Nagyszerű emberek kimagasló tehetséggel és szorgalommal. Imádom őket, mind szakmailag, mind emberileg. Megtiszteltetés velük együtt dolgozni.

Milyen vizuális újdonságokat láthatunk ebben az új reklámfilmben?
Nyakunkon az AI-őrület, és sokat gondolkodtunk rajta, hogyan lehetne úgy belerakni a filmbe, ahogy eddig még nem láttuk. Készítettünk egy AI-képszekvenciát labdával futó focistákról, de nem akartuk öncélúan megjeleníteni a filmben, ezért analóg hangmodulokkal torzítottuk az anyagot, amit egy elfektetett képcsöves TV-re játszottunk ki. A képernyőre egy üvegdómot helyeztünk, amibe egy tükröt raktunk, így ezt a tükröződést láthatja a néző a filmben. A hangmodul lényege, hogy a hangok közvetlenül hatással vannak a képre, vagyis a hanganyag határozza meg a kép torzulását. Ebben az esetben a magyar meccsek “Hajrá Magyarország” szurkolói hanganyagát használtam. Nem volt könnyű feladat, de nagyon élveztem.

A tornának köszönhetően most mindenki focilázban ég. Neked személy szerint milyen a kapcsolatod a sportággal?
'92-94-ig fociztam, illetve kicsi gyerekkoromtól kezdve mindennel próbáltam gólt rúgni, akkor is, ha nem volt gömbölyű, aztán jött a gimi, és jobban érdekeltek a haverok meg a csajok, mint a foci, így nem maradt rá idő. Nem bánom, mert nem voltam annyira jó. Aztán sokáig semmi, majd jött egy pár év Real Madrid-szurkolás, de annak is vége lett 2018-ban, amikor a 3. BL-t is megnyerték zsinórban Zidane-nal. Azóta nem nézek focit, azt hiszem, kicsit meguntam, viszont rengeteg focimeccsen szurkoltam itthon és Európában egyaránt, ami jól jött, amikor ezeken a filmeken kellett dolgozni. Meg is kaptam sokszor, hogy én ilyen focis rendező vagyok, pedig közöm nincs a focihoz.

A válogatottmérkőzéseket persze mindig megnézem, ha tehetem, az más, az nem csak a fociról szól.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!