Gyakori, hogy általánosítjuk más generáció gondolkodását, pedig véleményalkotásuk a környezetükben tapasztalt értékrendszerből épül fel. A gondolkodás ugyanis nem generációs sajátosság, hanem tapasztalás kérdése. Az értékrendszerek változtathatóak, az idősebb generáció is tanulhat a fiataloktól és fordítva, de mégis az idősebb generáció felelőssége, hogy tanítsák a fiatalabbakat. A “Z” korosztályra jellemző lehet, hogy megváltozott és felgyorsult az érési folyamatuk, a könnyen elérhető információ halmaznak köszönhetően pedig egy jóval érettebb kommunikációs stílust birtokolnak, s emellett gyorsabb döntéshozatalra is képesek.

Magamat egy munkakutyának tartom, de te még erre is ráteszel egy lapáttal. 17 éves vagy, s már annyi mindennel foglalkozol. Mi a célod az életben?

Jó kérdés! Mindig arra a törekszem, hogy körülöttem mindenki boldog legyen. Számomra ez egy fontos cél! De ha a hosszú távú terveimre vagy kiváncsi, akkor is azt válaszolnám, hogy boldogságban tartani a környezetemet. Azt pedig, hogy a szakmai utam merre visz, még nem tudom, majd kiderül. Mindenesetre követem azt az utat, azt a “purpose”-t, ami most elindult. Éppen a harmadik könyvemen dolgozom. Többek között a cipők iránti rajongásomnak köszönhetően sneaker marketinggel foglalkozhatom, s a svájci székhelyű Sneakerness GmbH-nál a vezető európai divat és sneaker convention kommunikációs csapat tagja vagyok. Sokat vagyok mozgásban, talán ezért is talál meg egyre több lehetőség. De nem felejtem el azt sem, hogy nyilvános szereplésre legelőször te adtál lehetőséget.

Említetted a “purpose” szót. Megfogalmaznád, hogy számodra mit jelent?

Alapvetően a “purpose” egy felsőbb meghajtó erőt, egy felsőbb “hatalom” által kijelölt életcélt jelent, ami mentén haladunk. Ez a “purpose” mindannyiunkban megvan, de nem az életmód-tanácsadók, coach-ok által szétcincálgatott “cél”-t jelenti. Lehetséges, hogy még nem vagyunk vele tisztában, hogy mi az a hajtóerő, amitől akár csukott szemmel is meg tudjuk tenni a lépéseket, de ha kicsit kutakodunk, akkor megtalálhatjuk magunkban. Én ezt úgy hívom, hogy “önazonosság”.

Milyen stratégiát lehet az “önazonosság”-ra építeni?

Számomra az önazonosság az, ami vagyok, amit élvezek csinálni, amitől jól vagyok. Ezt az önazonosságot építeném tovább, s ha lehet ezt mondani, akkor ez a stratégiám is. Tehát amit szeretek csinálni, ahhoz keresem az eszközöket, a tanulási lehetőségeket, ehhez keresem a kapcsolódásaimat is. Számomra a stratégia az a természetes út, amelyen keresztül haladok.

17 éves vagyok, van még bőven időm arra, hogy a stratégia formálódjon bennem. De vannak például álomegyetemeim, mint például a klasszikus oktatási modellre épült Oxfordi Egyetem, ahol nyaranta 1-2 hetet eltöltök, de annyi projekten dolgozom most, hogy még formálódik számomra a jövőm.

Akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy az a stratégiád, hogy sikeres legyél, és a taktikát pedig rugalmasan kezeled. Nagy fordulatszámon pörögsz, nehéz a nyomodba érni, hány ember segíti az munkádat?

Igazából nem dolgozik mögöttem senki. Még a YouTube csatornán futó DABLTY projektemben, ami sneakerekről és divatról szól, sem dolgoztam menedzsmenttel. Én magamat szeretem támogatni és a személyes kapcsolataimat is én szeretem építeni. Mindezek felett természetesen a szüleimnek borzasztóan hálás vagyok, ők a támogatóim és egyben a szövetségeseim is, ők hoznak-visznek, hiszen még nincsen jogosítványom. Például a covidos időkben mintegy 120 ezer kilométert mozogtam egyik helyről a másikna, nos, ez nélkülük nem ment volna.

Hány nyelven beszélsz?

Németül, angolul beszélek, de emellett még tanulok spanyolul és franciául is.

Valószínűleg a sport révén megtanultad már ezt a fogalmat, de nagyon kiváncsi lennék, hogy mi a véleményed róla: alázat. Mi jut erről eszedbe?

Nekem a “leadership”, a vezetéselmélet alapját jelenti. Ez azért érdekes kérdés, mert ha az ember az alázatra gondol, akkor önkéntelenül is azt gondolja, hogy a vezetőnek bizonyos képességeket ki kell engednie a kezéből és hátrébb kell helyeznie önmagát, szerényebbé kell válnia. Szerintem inkább a “serving”, a visszaadás fogalmához hasonlítható. Az alázat nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk arról, mi van mögöttünk. A látványos sikerek mögött bizony nagyon sok munka van!

Nehéz helyzetben vagyok például én is, hiszen szinte a kommunikációs szakma szeme láttára nőttem fel, s nekem is gyakran nehéz arról beszélnem, hogy milyen erőfeszítések vannak mögöttem. A nyilvánosság csak azt látja, hogy most éppen egy külföldön tartott kerekasztal résztvevője vagyok vagy éppen kampányokat rakok össze, de hát ez mind munka és erőfeszítés. Úgyhogy azt gondolom, az alázat nem zárja azt ki, hogy önmagunkról meséljünk, hogy mi van valójában mögöttünk.

Mi motivál a legjobban? Mi az igazi motivációd?

Minél jobbat kihozni magamból, a környezetemből és a lehetőségeimből. Mindig is egy pozitív beállítottságú srác voltam. Számomra ez jelenti a motivációt továbbra is.

Hány órát alszol naponta?

Képzeld el, amikor versenynapom van, szigorúan lefekszem este 8 órakor, hogy meg legyen a 11 óra alvásom. Persze, ez nem mindig van így, sokszor csupán a fele vagy negyede jön össze, de ha a sportolói karriert nézzük, akkor ezt az időtartamot tartom.

A webinárium témája a generációk közötti gondolkodás különbségének elemzése. Fogalom párokat fogok mondani, mondd el, hogy mi jut róluk eszedbe.

“Elveszteni” vs. “megszerezni “ valamit, melyikért harcolsz jobban?

Nekem az “elveszteni”-ről egyértelműen a fájdalom jut az eszembe, a “megszerezni”-ről pedig inkább a felfedezés és az együttműködés. A “megszerezni” olyan ego központú, hiányzik belőle a szeretet, a szolgálat és a visszaadás. A sport miatt még korábban megfogadtam, hogy nem szeretnék semmit sem dacból csinálni. A dac csak rövid távon lehet motiváció, hamar kipukkad és már vége is.

Empátia vs. önzőség?

Az empátia számomra a környezet megismerését és felismerését jelenti, ez a mai világunk alapja, ez a kulcs. Úgy látom, hogy a generációknak is együtt és egyben kell működnie, nem jó, ha különválasztjuk a korosztályokat, az már önzőség.

Türelem vs. gyorsaság?

Nekem a türelem az emberek megfigyelését jelenti. De nem választanám külön a két fogalmat, hiszen hiába vagyunk gyorsak, ha a következő lehetőséghez már nincs türelmünk. Akkor a gyorsaság nem is ér semmit.

Mit választanál? 1 millió forintot, vagy kis munkával, gondolkodással energiát beletéve, egy év múlva talán 5 millió forintot?

Azonnal kérném az 1 milliót, amiből egy jó gondolat vagy ötlet azonnal 5 millióvá válhat. Az inspiráló gondolkodáshoz nekem is kell egy jó vacsora és a jó közérzet. Szerintem ezek az apró dolgok segítik, hogy haladjunk előre a megvalósításban.

Hús vagy zöldség?

Maradok a húsnál.

Kit követnél? A kreatív, színes bohém embert vagy a száraz, mérnöki pontossággal tervező és a tökéletesen megbízható szakembert?

Még pár éve egy interjúban megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni, vezető vagy kreatív ember. Akkor még nem értettem a kérdést, hiszen a kettő miért zárná ki egymást? Most is csak azt mondhatom, hogy a két személyiség nem zárja ki egymást. Aki elképesztően kreatív az lehet mérnöki pontosságú is. De ha már itt tartunk, akkor Csermely Ákost követném, mert te vagy az, aki a kettőnek a tökéletes megtestesítője számomra.

Mit tennél: megveszel valamit vagy kölcsönöznél?

Megveszem. Szerintem, ez nem generáció függő. Az alapösztönök nem változnak egy generációváltással. Mi, “Z”-k szeretünk osztozni és igénybe venni kölcsönzői szolgáltatásokat, de egy Teslát vagy egy sportautót azért inkább megvennék. Persze, a sharing economy az átgondolható, de ebben az esetben is a két dolog nem zárja ki egymást.

Birtokolni vagy osztozkodni?

Azt kell mondjam, osztozkodni. De az osztozkodásra nem mindig gondolunk jó értelemben, mert úgy értelmezzük, hogy valamit egyre kisebb darabra bontunk szét. Miközben a mai világban az osztozkodás azt jelenti, hogy saját gondolatainkat belerakjuk a közösbe és abból egy még nagyobb ötlet jön össze.

Egy helyen/egy helyben élni az életünket vagy mobilnak maradni? Biztonság vagy rugalmasság?

Már az előbb felvezettem, hogy mobilan, állandó mozgásban élek és mennyit vagyok úton. Úgyhogy nehezen tudnám elképzelni magamat, hogy egy helyben maradjak. De alapvetően klasszikus modellben gondolkozom - bár még fiatal vagyok -, hogy családot alapítsak és békésen éljek. Ennél a kérdésnél sem tudnék választani, a kettőt együtt. Színesen élni egy biztos családi háttérrel mögöttem.

Kit követsz egy közösségi site-on? Barátot, ellenséget, versenytársat? Kitől függ a véleményed?

Azt követem, akitől tudok tanulni, még akkor is, ha nem szeretem annyira.

Hogyan kapcsolódik életünk során össze a genetikai viselkedés, a szocializáció és az érdekviselkedés, azaz a reális viselkedés?

Szerintem, a generációk “network”-be, hálózatba vannak kötve egymással. Nem számít, ki mennyi idős, hiszen a tapasztalatokat a környezet formálja. Jó példa erre a Covid időszaka is, hiszen ugyanazt éltük meg mindannyian: egy világméretű szokatlan élethelyzetet. Mégis, korosztálytól függetlenül mindannyian máshogy mentünk rajta keresztül, más tapasztalatokat szereztünk. Érdekelnek a különféle nézőpontok. A nézőpontokat pedig a hozott generációs minták határozzák meg. A digitalizációnak, az internetnek, a mobilkommunikációnak és a kütyüknek köszönhetően ma már bármiről lehet tanulni, információkhoz hozzáférni.

Azt gondolom, hogy az a felvetés, hogy mi fiatalok tapasztalatlanok vagyunk, nem teljesen igaz, ahogyan az sem, hogy a felnőttek nem gyorsak. Sok fiatal vállalkozó példáját lehet látni, akik nagyon gyorsan magukba képesek szívni akár 10-20 év tapasztalatát. De az én példám is jó lehet, hiszen amikor megteszem azt a bizonyos 120 ezer kilométert, mindig csinálok valamit és tapasztalatot gyűjtök. Szerintem, a felnőtt generáció is merész és képes nyitni az újdonságra. Több példát is tudok mondani, hogy az idősebbek gyorsabb fejlődést értek el a digitalizációban, mint én, akinek nincsen akkora tudása az információtechnológiában.

Szerintem, a kulcs itt is a tanulás minősége, vagyis kapunk-e olyan tudást, amilyen megfelel a személyiségünknek, a személyes “purpose”-einknek, s hogy tudnak-e úgy tanítani bennünket, ahogyan a Holt költők társasága című filmben Robin Williams tette, azaz képessé váljunk nyitott szemmel járni a világban és megváltoztatni a dolgokat magunk körül.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!