Hogyan értékeli addiktológusként az elmúlt majdnem másfél évet?

A Covid-járvánnyal egy olyan időszak jött, ami minden szempontból kihívást jelentett, és így nőtt a kockázata mind a függőségeknek, de az egyéb mentális és viselkedési zavaroknak is. Olyan kihívásokkal teli hónapok voltak, amelyek mindenkinél nehézséget okoztak. Fokozott szorongással, feszültséggel, izolációval jártak, emiatt felmerülhettek problémák.

A koronavírus-járvány milyen függőségeket hozott magával?

Nem gondolom, hogy új függőségeket hozott volna. Az addiktív magatartások kockázata nőhetett, de nem arról van szó, hogy új problémák jelentek meg. Ezek között jellemzőek lehettek a digitális technológiákkal összefüggő zavarok a home office, a bezártság, a társas együttlétek, illetve a kikapcsolódási formák korlátozottsága miatt a karantén időszakban. Ez mind arra késztetett, hogy több időt töltsünk a számítógép előtt vagy a technológiákkal. Tegyük hozzá, hogy ez egyúttal hatalmas segítség is volt.

A távoli munkavégzés és a tanulás miatt?

Gondoljunk bele, hogy milyen lett volna a karantén időszak és az izoláció harminc évvel ezelőtt. Esély nem lett volna arra, hogy az iskola működjön, hogy ilyen arányban tudjunk otthonról dolgozni, vagy hogy tartsuk a kapcsolatot szeretteinkkel. Hatalmas előrelépést jelentett az, hogy a digitális technológiák lehetővé tették, hogy sok mindent meg tudjunk őrizni ezekből az aktivitásokból, még, ha ezek a kompenzatorikus formák nem is mindig ideálisak. Ezt nem szabad elfelejteni.

Ez nem veszélyes?

Az, hogy mindenféle működésünkkel a gép elé kényszerültünk, sok problémát is felvet. Azt biztosan felerősítette, hogy sokkal több időt töltöttünk a gép előtt. A munka, a tanulás, de akár a vásárlás, vagy a kikapcsolódás is oda terelt minket. Sőt, csökkentek a „köztes” idők is, utazás helyett is sokszor a gép előtt ült az ember. Mindent, amit korábban el tudtunk érni nem digitálisan, az az online térbe került át. Például nézhettünk színházi közvetítést digitálisan, vagy meg tudtuk tartani az órákat az iskolában, a munkaértekezleteket a kollégáknak. Ez egy fantasztikus eredmény. Az emberek jelentős része már korábban is sok időt töltött a gép előtt. Ez fokozódott, és nyilván okozhat problémákat, hiszen nagyobb valószínűséggel maradtunk az online térben abban az időben is, amit korábban esetleg sporttal, tényleges találkozással vagy kirándulással töltöttünk.

Változott ez a nyitással? Visszatérnek az emberek az online térből?

Azt a kutatásokból is látjuk, hogy az online idő nagyon sokat nőtt. Ez viszont még nem jelent addikciót. Ne keverjük össze, hogy mennyi időt töltünk valamivel, és hogy mennyire függőség vagy betegség egy tevékenység. Az még a jövő kérdése, hogy mi történik akkor, ha a lehetőségek tartósan, végleg kinyílnak. Biztos, hogy ez a többségnek nem jelent problémát, mert sokan inkább személyesen találkoznak a barátaikkal, és visszaáll a korábbi állapot. Persze nem mindenkinél, de ennek még kérdéses a mértéke.

Akkor nem jellemző tömegesen, hogy a járvány és az emiatt kialakult bezártság digitális függőséget hozott volna magával?

Azt gondolom, hogy kockázat van benne, de önmagában attól, hogy most egy ideig sokat kellett az online térben lenni, nem jelenti azt, hogy tömegesen internetfüggővé, vagy játékfüggővé váltak volna az emberek. Az fontos, hogy sokaknál elindulhatott egy folyamat, amire oda kell figyelni, és akár kifejezett erőfeszítést tenni azért, hogy visszatérjenek a nem online aktivitáshoz.

Mikor tekintünk valamit függőségnek?

Függőség az, hogy ha az adott viselkedés olyan mértékben és módon veszi igénybe az illetőt, hogy kontrollt veszít az adott magatartás fölött, vagy negatívan befolyásolja a mindennapi életét, munkáját, kapcsolatait, tanulmányait, családi életét.

Mi az eredménye annak, hogy a járvány az online térbe rendezte át a munkahelyeket, társasági életet?

Nyilván a munkahelyek is meg fogják vizsgálni ennek az időszaknak a tapasztalatait. Például kiderült, hogy nagyon sok mindent el lehet végezni online is. Így lehet, hogy ha valakinek napi több óra utazást jelent, hogy bejusson a munkahelyére, ott a munkaadóval elindulhat egy egyeztetés – a tapasztalatok mentén – arról, hogy hetente egy-két napot otthonról dolgozzon ezentúl is. Vagyis az eddig utazással töltött napi két órát sportolással is töltheti, vagy a gyerekeire fordíthatja. Ez egy pozitív hozománya lehet ennek az időszaknak.

A gyerekeknél növelte-e a digitális oktatás a függőséget?

Arra még nincsenek konkrét adatok, hogy okozott-e a gyerekeknél függőséget a digitális oktatásra való átállás, de ez sem fekete-fehér kérdés. Vannak olyan gyerekek, akiknél elindított vagy felerősített egy problémát, de sokaknál hamar helyreállt, és várták, hogy mikor tudnak nem online lenni. Az egyéni különbségek itt nagyon jelentősek.

Van-e visszaút?

Nem gondolom, hogy egy az egyben vissza fogunk térni a másfél év előtti helyzethez, ilyen értelemben nincs visszaút. Épp ellenkezőleg: mind a pozitív fejleményeket, mind a negatívakat értékelnünk kell, és beépíteni a jövőbe.

Mit tanácsol a járvány utáni időszakra?

A függőknek ugyanazt, amit a Covid-tól függetlenül. Forduljanak szakemberhez, és keressék meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel csökkenteni lehet a problémákat. Ez a járvány globális volt, és nem csak függőségekről beszélünk, mivel mindenkit érintett. Családi, kapcsolati problémák kerülhettek felszínre, egészségügyi problémák alakulhattak ki vagy erősödhettek fel, csökkent a mozgás, ami súlyproblémákhoz vezethetett stb. Oda kell figyelni, hogy amint megnyílnak a lehetőségek, korrigáljuk ezeket a dolgokat. Sokan egyedül is tudnak korrigálni, de sokszor segítségre van szükség, ott szakemberhez kell fordulni.

Lát-e hasonlóságot a leszokási folyamatban a többi függőhöz viszonyítva a digitális függőknél?

Sok a hasonlóság, de az különbség, hogy a digitális léttől nem tudunk, és nem is kell teljesen elszakadni. Az alkoholistáknál vagy drogfogyasztóknál lehet cél a teljes absztinencia, de a teljes digitális megvonás nem kell, hogy cél legyen. Az egyensúlyt kell megtalálni az online és nem online lét között, a kereteit kell megteremteni az online aktivitásnak. Azt hiszem, ez a legfontosabb.

Lehetséges-e egyáltalán a teljes „digitális detox” a 21. században?

Nehéz azt elképzelni, hogy egyáltalán ne legyünk jelen online, hogy ne vegyünk részt a digitális világban.

Ad új feladatot a járvány az addiktológusoknak?

Persze. A fentieken túl például a segítés lehetőségeiben is nyíltak új utak.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!