Mesélnél róla, hogy milyen közös jellemzővel rendelkeznek a sorozatgyilkosok?
Először is, létezik egy úgynevezett sorozatgyilkos triász, amely három egységből áll, és nagyon jellemző ezekre a személyekre. Az egyik a tűz iránti vonzalom, a tűzgyújtogatás, destruálás, amely során megsemmisítenek dolgokat. Ezek az emberek általában élvezik nézni ahogy a tűz elemészt valamit. A másik az állatok kínzása, amely egyes szerzők szerint felkészülés a későbbi működésre, egyfajta gyakorlás. Más véleményekalapján pedig egy antiszociális vonás, kegyetlenkedő magatartás része. A harmadik a gyermekkorban történő több esetben mutatkozó ágybavizelés. Ezeken túl más tényezők is jellemzőek, bár nem mindegyiküknél találhatóak meg. Ilyen például, hogy gyakran városi, iparosodott környezetből származnak, és sokszor jelen vannak az életükben családi konfliktusok, feszültségek, vagy a háttérben egy nem jó attitűddel nevelő szülő. Illetve minden esetben megfigyelhető valamilyen erőteljes gyerekkori vagy fiatalkori fixáció, amely egy adott területen való megrekedést jelent. Egy kulcsinger hatására az illető gondolkodása lehorgonyoz egy bizonyos ponton ahonnan nem tud tovább fejlődni. Ha tovább is lép, minden stresszes vagy szorongást keltő helyzetből visszaugrik erre a számára biztonságot jelentő pontra.

Mondasz erre egy konkrét példát?
Természetesen. Nagyon gyakori például egy szexuális fixáció kialakulása. Ha valaki fiatal korában egy adott szituációban szexuális örömöt él át, későbbi életében ezt az örömöt próbálja megismételni. Tegyük fel, hogy valakinek a szexuális kulcsingere egy erőszakos helyzetből származik. Ezután egész életében arra törekszik, hogy ezt az erőszakos helyzetet ismét létrehozza, mert újra és újra át akarja élni azt a fiatalabb korában megtapasztalt örömérzetet.

Van olyan, amikor egy negatív inger éri az életében, például szexuális zaklatás, és éppen azért válik bántalmazóvá, hogy valamit kompenzáljon ezzel?
Alapvetően a szexuális abúzust elkövetők esetében, 70%-nál kimutatható, hogy gyerekkorukban velük is szexuális abúzus történt, tehát ilyen értelemben van. Itt viszont nem feltétlenül egy fixáció a fő ok, hanem az, hogy náluk gyakran fellazul a viselkedéses kontroll. És bár valóban egy friss reakció történik, amihez vissza szeretne térni, nagyon sokan ezt a fixációt a saját erkölcsi gondolkodásukkal kordában tudják tartani. Tehát azért az is kell hozzá, hogy valakinek a viselkedéses fékei se működjenek megfelelően. Hiszen visszatér arra az útra, amiről ő pontosan tudja, hogy mennyi problémája adódott belőle, és újabb személyeket abúzálva, azoknak is hasonló traumákat okoz. Jelen van egy ilyen meggondoltalanabb, infantilisabb gondolkodás.

Milyen különböző típusú motivációk vezérelhetnek egy sorozatgyilkost?
Szerteágazó motivációs tényezők irányíthatják a sorozatgyilkosokat. Egyik ilyen példa a kéjgyilkosság, ahol az elkövető az áldozat szenvedését és halálát élvezi, és ezt az örömet igyekszik elnyújtani, hogy minél többet láthasson az áldozat szenvedéséből. Másoknál megjelenik egy úgynevezett küldetéstudat. Ez azt jelenti, hogy ők meg vannak róla győződve akár téves eszme szintjén is, hogy a világon valami olyan feladatuk van, amit elvár tőlük egy felsőbb hatalom vagy valamilyen energia. Úgy hiszik, hogy meg kell ölniük azokat az embereket, akik az elképzeléseikkel vagy ideológiájukkal ellenkező nézeteket vallanak. Továbbá, vannak olyan sorozatgyilkosok is, akik gyerekkori traumáik megtorlását próbálják megvalósítani. Tegyük fel, hogy van egy szőke és kékszemű anya, aki folyamatosan kínozta, gyötörte őt gyerekkorában. Onnantól kezdve felnőttként mintegy megbünteti azokat a szőke és kék szemű erős karakterű nőket, akik emlékeztetik az anyukájára. Tehát motiváció tekintetéteben lehetnek hasonlóságok, de minden esetben befolyásolják ezeket az adott elkövető személyes traumái is.

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése, beleértve a közösségi média megjelenését, mutat valamiféle attitűdváltást a sorozatgyilkosok viselkedésében?
Attitűdváltást nem feltétlenül, de mindenképpen látszik, hogy a közösségi média térnyerése jelentősen megkönnyíti egy adott személy becserkészését. A gyilkosságoknak van egy folyamata: a gyilkos először terveket készít, majd kiválasztja áldozatát, végül pedig becserkészi. Igyekszik megismerni a szokásait, kvázi azonosul vele, és felismeri azokat a mozgatórugókat, melyek mentén a kiválasztott áldozat él. Ezt a közösségi platformok borzasztóan megkönnyítik, hiszen a mindennapi életünkről rengeteg mindent posztolunk ki. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy bár a közösségi média megkönnyíti az információgyűjtést, ez nem jelenti azt, hogy nem szabad posztolnunk, mert mindenki veszélyben van a sorozatgyilkosok miatt. Az ilyen esetek viszonylag ritkák.

Akkor mindig előre kitervelten végzik el a gyilkosságokat a sorozatgyilkosok? Nem létezik olyan, hogy hirtelen felindulásból ölnek, de mégis sorozatosan?
Olyan lehetséges, hogy valaki hirtelen felindulásból kezdi meg az első emberölését, majd ez a tett fixálja őt, és ezáltal keresi újra ezeket a lehetőségeket a jövőben. De alapvetően mindig egy tervezés eredménye, hogy valakit elrabolnak és megölnek. Ez egy hosszú felkészülés szokott lenni. Azt is látni kell, hogy nagyon sokszor vannak olyan sorozatgyilkosok is, akiknél a felkészülési idő és a tervezés időszaka nagyobb örömet vált ki, mint maga a cselekménynek a kivitelezése. Illetve, ami még fontos, hogy a sorozatgyilkosok gyakran ragaszkodnak bizonyos tradicionális elemekhez a bűncselekményeik során. A helyszínen hagynak valamilyen eszközt, tárgyat, amiről el is szokták őket nevezni. Sokszor ugyanazt a módszert alkalmazzák a kiválasztás és a gyilkolás folyamatánál, és általában nagyon hasonlóak az áldozatok is. Tehát mindig ragaszkodnak valami azonoshoz, ami összeköti az áldozatokat ezen keresztül.

Mi az oka ennek?
Szeretik, ha egy adott jelről majd később megemlékeznek róluk. Ezzel kapcsolatban egy érdekes dolog, hogy ahhoz, hogy az emberek rájöjjenek, hogy milyen különlegesek voltak, az kell, hogy a végén lebukjanak, máskülönben a kutya nem fogja tudni kik voltak ők. Ezért egyre több és több jelet hagynak ott, amivel végül is a saját lebuktatásukat érek el. Hiszen nekik az a szenzáció, ha azt látják az emberek, hogy ők milyen ügyesek és nagyszerűek voltak. Ezért egyre több hibát ejtenek, amik végül oda vezetnek, hogy a végén majd el lehet őket kapni. Ennek egy része tudatos, egy részére viszont tudattalanul vágyik a sorozatgyilkos.

A közösségi médiának van szerepe a sorozatgyilkosok elkapásában is?
A közösségi platformon akár most körözött bűnözők képei is terjednek, és konkrétan tudok olyanról, aki azért adta fel magát, mert a Facebook már tele volt a képeivel. Egy potenciális elkövetőből egy ilyen példa pedig nagyobb szorongást vagy veszélyhelyzetet tud kiváltani, gyanakvóbb, bizonytalanabb lesz, és ezért akár el is állhat olyan cselekményektől, ami korábban jó ötletnek tűnt. Emellett egyfajta edukatív magatartást is magában tud hordozni a közösségi média, mivel azon keresztül fel lehet világosítani embereket, hogy ne engedjenek be valakit a házukba, hogy mire figyeljenek oda, hogy néz ki az elkövető stb.

Egy sorozatgyilkosnál a börtönévei alatt pszichológiai kezelésekkel el lehet érni, hogy valamiféle megbánást tanúsítson és más erkölcsi gondolkodásban élje tovább az életét?
Ezt nem tudjuk megmondani. Vannak, akik azt állítják a börtönben, hogy megbánták tetteiket, és később megváltoztak viselkedésükben és gondolkodásukban. Azonban fontos figyelembe venni, hogy fogvatartási körülmények között azt mondhatnak, amit akarnak, és nem mindig lehet ellenőrizni az igazságtartalmát. Nem tudjuk megnézni hogy viselkednének a külvilágban, mert azok, akik sorozatgyilkosság miatt kerülnek börtönbe, életük végéig ott maradnak az angolszász jogrend szerint. Szerintem egyébként nem könnyű megváltoztatni ezeknek az embereknek a gondolkodását, különösen akkor, ha erős fixációk és kóros viselkedésmintázatok jellemzik őket. Inkább azt látom, hogy sok esetben amit mutatnak, az inkább disszimuláció lehet. Ez azt jelenti, hogy az addigi tüneteket és gondolatokat igyekeznek elfedni vagy álcázni.

Vannak gyerek sorozatgyilkosok is? Milyen alapvető különbség jellemzi az ő gondolkodásmódjukat a felnőttekéhez képest?
Hú, ez nagyon jó kérdés. Még sosem találkoztam ezzel a kérdéssel, és megmondom őszintén, én nem tudok gyerek sorozatgyilkosról, bár elképzelhető, hogy van. Olyan biztosan előfordult, hogy valaki már fiatalkorúként is embert ölt, majd később felnőtt korban folytatta, de olyanról nem tudok, hogy valaki a sorozatgyilkosságait csak gyerekként követte volna el. Alapvetően azt gondolom, hogy nem feltétlenül van jelentős különbség abban, hogy valaki gyermekkorában vagy felnőttként követi el a sorozatgyilkosságokat. A motivációk és a cselekmények hátterében álló mozgatórugók nagyjából ugyanazok lehetnek. Az, hogy valaki megöl egy másik embert, általában nem egy érett, megfontolt döntés eredménye, hanem gyakran az indulatok vagy a vágyak vezérelte, csökkent kritikai készségű személy cselekedete. Hogyha megnézzük, akkor a fiatalkorúak pont hasonló kritériumokkal rendelkeznek, tehát olyan túl nagy különbség nem hiszem, hogy van a fiatalkorú és a felnőttkorú elkövetők között.

Mi az oka annak, hogy időnként egy sorozatgyilkos akár hosszú éveken keresztül csendben van, és nem követ el újabb gyilkosságot?
Ennek vannak külső és belső okai is. Külső oka lehet az, hogy egyszerűen felforrósodik körülötte a helyzet, például fogvatartási körülmények között van, vagy olyan munkahelyi kötöttségei vannak, ami miatt nem tudja megoldani a gyilkosságot. És vannak a belső motivációk, amikor az elkövető élethelyzete megváltozik, például születik egy gyereke, változik a családi állapota vagy új hobbit talál, ami segít neki a feszültségek levezetésében. Ez csökkentheti azokat az ösztönző tényezőket, amelyek korábban gyilkosságra sarkallták. A másik oka lehet, hogy nehezebbé válik megfelelő áldozatokat megtalálni, mondjuk a szőke nőkre bukik, és már hármat megölt a környéken, így nem nagyon talál újabb áldozatot.

Van ez a viszonylag közhelyes mondat, hogy a sorozatgyilkosok köztünk járnak. Az elmondottak alapján sokaknak családja, és kvázi normális élete van, miközben folyamatos késztetést éreznek a gyilkolásra. Hogyan tudnak ilyen szintű belső vágyakkal egy látszólag normális életet élni?
Alapvetően a vágyait a legtöbb ember képes elnyomni. Abban az esetben, ha a sorozatgyilkos nem egy elmebeteg elkövető, hanem az ölési szándék egy feszültségcsökkentés, szorongásmegoldás miatt van jelen, akkor tud élni egy olyan fajta disszimulációban, ami miatt nem feltétlenül ismerjük fel a valódi énjét. Csak akkor engedi ki a feszültséget magából, amikor elindul becserkészni valakit. És itt nem csak sorozatgyilkosokról van szó, hanem bármilyen bűncselekmény elkövetőjéről. Az, hogy valaki börtönviselt, bűncselekményt követett el, általában nincs ráírva az arcára. Nagyon sok olyan ember jár közöttünk, akik folyamatosan bűncselekményeket követnek el, és mi erről semmit nem tudunk. Egyébként erre a legtipikusabb példa a pedofilok, akikről sajnos sokszor egyáltalán nem gondolnánk, pedig folyamatosan jelen vannak az életünkben.

Statisztikailag azok vannak többen, akik valamilyen elmebetegségben szenvednek, vagy azok, akikről sosem mondanád meg, hogy gyilkosok?
Inkább azok vannak többen, akikről látszólag semmit nem mondasz meg. Vannak olyan jellegű elmebetegségek is, mint például a paranoia, ami csak akkor tud világosan látszani, amikor valahogy belekérdezünk, és ettől előjön. A mindennapjait teljesen jól éli, rendezett a családi élete, az udvara, a munkahelye, de van egy kattanása, ami miatt idézőjelben meg tud bolondulni. Ezt az állapotot viszont elő kell idéznünk ahhoz, hogy lássuk. Például előhozzuk azt az érzését, hogy ő Isten kiválasztott hírnöke, amit egyébként normális körülmények között nem hangoztat.
Összességében viszont többen vannak olyan, akikről laikusként nem lehet megmondani, hogy valami probléma van nála. Albert Fish, a szürke ember például hosszú időn keresztül tudta elkövetni a bűncselekményeit. Annyira behízelegte magát családokhoz, hogy azok rábízták a gyerekeiket. Konkrétan karácsonyozni vitt magához gyerekeket, ahol aztán meg is ölte őket. Tehát hogy olyan behízelgő modorú, olyan kedves, rendes embernek tűnt, hogy egyszerűen nem ismerték föl a szülők a valódi szándékot. Ha az ember rábízza a gyerekeit valakire, akkor azt azért nagyon jól meg akarja ismerni, és itt ez sajnos nem sikerül. Tehát akár éppen a szomszédunk is lehet sorozatgyilkos, amiről még csak nem is sejtünk semmit.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!