Csaknem másfél évtizede vezeted az Uniomedia kommunikációs ügynökséget, amit a férjeddel, Római Róbert újságíróval alapítottatok. A francia-magyar nyelven elvégzett vállalati pénzügy szakirányáról milyen tapasztalatok és életút logikus következő lépése volt a „családi vállalkozás” indítása 2007-ben?

Ez egy érdekes történet. A főiskolán egy dolgot tudtam egészen biztosan, hogy semmilyen marketing vagy hasonló jellegű dologgal nem akarok foglalkozni, annyira elrettentettek az erről a területről tanultak. Máig emlékszem, diákként milyen mélységes és őszinte felháborodást éreztem, amikor az előadó azt mondta, hogy az újságírók kezeléséhez elég, ha van pogácsa a sajtóeseményeken, mivel akkor már együtt jártam későbbi férjemmel, aki történetesen újságíró volt.

Amikor aztán diploma után elkezdtem állást keresni, már a kiválasztási folyamat alatt is a legszimpatikusabb cég a British American Tobacco volt. Itt gyakornokként kezdtem, marketinggel foglalkoztam, tíz évvel később a vállalati kommunikációs területet vezettem szóvivőként, amikor eljöttem. Az ott töltött idő alatt rengeteget tanultam, megismerhettem a megrendelői oldalt, sokat egyeztettem PR-ügynökségekkel, láttam hol lehetne esetleg javítani a folyamatokon. A férjem ezt a tíz évet a Népszabadságnál töltötte, főleg a gazdasági rovatban, ahol simán felhívták kulturális ügyekkel is az ügynökségektől. Mind a ketten úgy gondoltuk, tudjuk ezt jobban csinálni, mint ahogy akkor a piacon tapasztaltunk, így belevágtunk.

Kik voltak az első ügyfeleitek?

Eleinte inkább marketing és branding jellegű megbízásokkal találtak meg minket, ahol az volt a feladat, hogy a cégek stratégiai céljait támogassuk a kommunikációs eszközök minél szélesebb tárával. Ekkoriban egy sikeres „exittel” végződő, startup-akcelerációhoz hasonló ügyfélsztorink is volt: kitaláltuk és felépítettük egy magyar biztosítási portál teljes márkáját, amely aztán piacvezetők lett és maradt is az együttműködés alatt. Végül egy külföldi befektető látott benne fantáziát és megvásárolta a céget a tulajdonostól. De ez egyedi eset volt, mert innen inkább multik lettek az ügyfeleink, és most is minden ügyfelünk a nemzetközi nagyvállalatok közül kerül ki.

Hogyan tud labdába rúgni egy kisebb, magyar kommunikációs cég a nagy ügyfelekért folyó küzdelemben a nagy, erőforrásban gazdag nemzetközi ügynökségek mellett?

Elsőre nem látszik, de jó pozícióból indulunk. Ezek a globális kommunikációs cégek a nagy piacokon erősek, nem is tudnék olyan nagy kommunikációs céget mondani, amelyik egy, a magyarhoz hasonló, kisebb, nagy helyismeretet igénylő piacon igazán megvetette volna a lábát. Ezért inkább azt tapasztalom, hogy a régió sok országában inkább a helyi ügynökségek vezetik a piacot.

Úgy láttam, a határon túl is vannak érdekeltségeitek, főleg Közép- és Dél Európában. Hogy áll az Uniomedia a regionális jelenléttel?

Igen, már 2011 óta bővül a regionális jelenlétünk. Ez elég organikus fejlődés volt, mert főleg akkor jelenünk meg más országokban, amikor az ügyfeleink igénye ezt diktálja. Úgy is mondhatnám, hogy nagyrészt az ügyfelek exportáltak minket, de aktívan építünk is erre, a szlovén irodánk már például az egész délszláv régiót ki tudja szolgálni.

Hogy néz ki a cég felépítése itthon, milyen szerepkörök vannak?

Most nagyjából hatvanan dolgozunk az ügynökségben, ebből sokan az account csapat tagjai, ők képviselik az ügyfeleket házon belül. Van külön média kapcsolati vezetőnk is, mert az accountoknak nagy segítség, hogy van valaki, aki kívülről belülről ismeri a médiát. A copy, azaz tartalomgyártó csapatunk a Linkedin posztoktól a háttérelemzésekig sokféle tartalmat ír, egy jelentősebb méretű kreatív csapat a vizuális, grafikai, videós és animációs munkákért felelős. Van egy külön social mediával foglalkozó csapatunk is, akik a közösségi oldalakra kerülő kampányokat koordinálják. Dedikált emberek tartják a kapcsolatot az iparági stakeholderekkel - szabályzókkal, hatóságokkal -, és természetesen van a háttértámogatás, a pénzügyi osztály, az adminisztráció

Sokszínű a szervezet, de a multiplatform-alapú kommunikációs feladatok miatt ez elvárás is egy ügynökségnél. Mit gondolsz erről – ha sokféleképp talál meg a márkaüzenet az hatékonyabb, vagy inkább a hibázások számát növeli, így kontraproduktív is lehet?

Én nagyon hiszek a multiplatformban. Magánemberként is nagyon sok impulzus ér, sokféle módon tájékozódunk - ezeket a sokplatformos tartalomfogyasztási szokásokat muszáj lekövetni a cégeknek is, ha hatással akarnak lenni az ügyfeleikre, a vásárlókra. Akkor lehet ezt szerintem jól csinálni, ha a cég pontosan tudja, mit akar mondani, és minden platformon ugyanaz az üzenet, alapküldetés jelenik meg, az adott platformhoz igazított kreatív formában. Így áll össze egy egész márkakép a fogyasztó fejében.

Sokat emlegetik mostanában az értékvezéreltséget a márkaépítés kapcsán - miről szól ez az új hívószó a kommunikációs ügynökségi kontextusban?

Sok cégnél pozitív változást hozott a koronavírus - a márkák elkezdték összetettebben értelmezni magukat, elgondolkozni azon, mi a helyük a világban, mit szeretnének közvetíteni. Sokan kiálltak másokért és mélyebb beszélgetések indultak a márka feladatáról, arról, hogyan kötődik a világhoz. Szerintem erről szól az értékvezéreltség.

Ahogy én látom, ma egy kommunikációs szakembernek két dologra kell nyitottnak lennie a sikerhez: az egyik az adatközpontúság, a másik pedig az értékvezérelt kommunikáció. Főleg most, a koronavírus alatt vált egyértelművé, amit korábban is lehetett már sejteni, hogy a fogyasztók elvárják ezt a fajta elkötelezettséget a márkáktól. Azokat a brandeket fogják szeretni, azokkal tudnak azonosulni, amelyeknél értik, hogyan kapcsolódnak az életükbe, mi a küldetésük, mit adnak nekik személyesen.

Amikor legutóbb az egyik, fenntarthatóságot fontos értékének hirdető bútoráruházlánc egy nagy műanyag kertiszéket reklámozott óriásplakátokon, kicsit megingott benne a bizalmam.

Fontos, hogy mindennek akkor van értelme, ha a vállalaton belülről indul el az egész folyamat. Nagyon nehéz megoldani azt, hogy ha meg is van fogalmazva a márka küldetése és jelen van benne az értékvezéreltség, amint felveszi például egy fáradt, kellemetlen ügyfélszolgálatos munkatárs a telefont, összeomolhat a gondosan kampányról kampányra épített kommunikációs stratégia.

Sokat emlegeted szakmai fórumokon az adatok, adatalapú döntéshozatal fontosságát a kommunikációs szakmában, ami ma már magától értetődő is – de ti mióta kezelitek kiemelten?

Még a 2010-es évek első felében csináltunk egy konferenciát, ahol már előjött, hogy mekkorát változott a világ az online médiumok miatt, és valós időben látni, hogy mennyire jó, amit csinálunk, hányan kattintanak, elolvassák-e az egész cikket, stb. Ez egy kincs, ami ma már bárki számára hozzáférhető, pontosan megnézhető, hogy az adott célcsoportot mi foglalkoztat adott időszakban. Vétek lenne ezt a rengeteg adatot nem használni.

Szerencsére most már egyre több ügyféllel tudunk olyan projekteken dolgozni, amikor a közösségi médiában, vagy általában az interneten fellelhető adatokból próbáljuk meghatározni, mire fogékony a közönségük. Az egyik ügyfelünk egy távközlési cég, nekik is figyeljük, mire keresnek az emberek, néha pedig meglepő dolgokat találunk. Az egyik első eredmény ebben a projektben az volt, hogy észrevettük, megnőtt a távirányító szóra történő keresések száma, elkezdte érdekelni az embereket, hogyan is működik pontosan ez az eszköz, mit tudnak a gombok rajta. Írtunk erről egy elmagyarázó posztot, ami nagyon betalált, rengetegen olvasták és reagáltak rá.

Szakmai szemmel melyik iparág vagy kommunikációs platform áll hozzád a legközelebb, mivel szeretsz leginkább foglalkozni a munkád során?

Nem tudnék egy iparágat kiválasztani, a kihívások inspirálnak. Ellentmondásos iparágban kezdtem a pályámat, egy dohányipari cégnél, most is dolgozunk ebben a szektorban is, ezenkívül alkoholos italgyártókkal és a gyógyszeriparban aktív cégekkel is, de erős nálunk a tech vonal is, ami klasszikusan nem egy ellentmondásos iparág, bár ez is egyre relatívabb, izgalmak mindenhol vannak. A megoldandó feladatokat, rejtvényeket szeretem a munkában, például a cégvezetés mellett a mai napig részt veszek a kreatív koncepciók kitalálásában is.

A platformok közül pedig a LinkedInt emelném ki, amelyik nagy fejlődésen megy keresztül most Magyarországon, de világszinten is most kezdik felfedezni. Már nem csak egy főként álláskeresésre használt szakmai platform, hanem branding eszköz lett. Egyre több olyan projektünk van, amikor személyes vagy vállalati márkát építünk rajta. Az itthon kevésbé elterjedt Twitter is nagyon jó formátum szerintem, jó benne, hogy komoly, összetett témákat lehet röviden köztudatba emelni vele – ha valaki tudja a választ arra, miért nem használjuk annyira, kíváncsi lennék rá!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!