Túrafilmek: A táj őszinte dokumentumai

Túrafilmek: A táj őszinte dokumentumai
„Mennyivel egyszerűbb lenne a felkészülés egy túrára, ha léteznének rövid túraismertető videók, amik bemutatják a látnivalókat, a helyi érdekességeket és a kapcsolódó történeteket, így nem kellene előző este vagy induláskor legalább tizenkét helyről összevadászni azokat!” – merült fel az alapötlet gondolata Bakó Gáborban és néhány társában még 2011-ben. Mára már 250 magyarországi helyszínen forgattak és 50 videót publikáltak a Youtube csatornájukon. Ezeket a videókat szeretnénk bemutatni a sorozatunkban, hogy minél több ember kapjon kedvet időnként kilépni a mókuskerékből és megkeresni természeti kincseinket. Bakó Gábor biológussal, ötletgazdával beszélgettünk a túrafilmek műfaji sajátosságairól és a filmek forgatásáról.

Miben térnek el a túrafilmek a természetfilmektől?

A természetfilmek elénk hozzák a láthatatlant, és valamilyen szinten csalódást okoznak kiránduló szemmel. Évekig forgatják őket, felhasználva az adott területen helyismerettel rendelkező természetvédelmi szakemberek, erdészek és helytörténészek javaslatait, segítségét. Egy kirándulás alkalmával az ilyen mesterművekben felsorakoztatott állat- ás növényfajok töredékével sem fogunk találkozni, sőt egy egyedi benyomás alakul ki bennünk a tájról és az adott természeti kincsekkel egyfajta kapcsolatot alakítunk ki. Ez egy teljesen más érzés, más felkészülést és más hangulatot kíván, ezért szorosan elválik a két műfaj. A természetfilmek révén egy átfogó képet kapunk a kistájról, tájegységről, megismerve annak ökológiai, kulturális és geológiai összefüggéseit, mély ismeretekkel gazdagodunk, egy olyan összefoglaló révén, ami számunkra a következő hétvégén ilyen formában, granulált egységként elérhetetlen. Ez a műfaj a természeti kincsek dokumentálásának és bemutatásának, az ökoszisztéma megismertetésének a csúcsa, sokkal fogyaszthatóbb és gyorsabb köznevelési és oktatási módszer, mint az írott anyagok. Nagyszerű alkotások születnek Magyarországon, amelyekből nem mulasztunk el megnézni egyet sem.

Ugyanakkor egyre inkább szükség van a túrafilmekre is, amik teljesen más célt képviselnek. Egy olyan atmoszférát teremtenek, ami egyrészt elérhető a befogadó számára, élményében átadja a térségtől várható hangulatokat, érzeteket, segít megtervezni a hétvégi programot és mindezt egy fárasztó nap végén is könnyen befogadható formában teszi. Megspórolja azt a több órás böngészést, úti leírás olvasgatást, a látnivalók kikeresgélését és térképértelmezést, ami miatt sokan előzetes koncepció nélkül, és a felkeresésre érdemes látnivalók ismeretének hiányában indulnak neki hangzatos helyszíneknek. Amikor egy rövidcikk szembejön az interneten és legközelebb csak ott találjuk magunkat a helyszínen, bizony el fogjuk szalasztani az érdekességek nagy részét, még akkor is, ha a bejárásra sok időt szánunk.

Természetesen vannak, akik imádják hosszasan megtervezni a túráikat és előzetesen alaposan felkészülnek, a lehető legtöbb cikket elolvasva, a térképet szinte megtanulva. Inspirál minket a kihívás, hogy a hozzánk hasonlók számára is tudjunk újat mutatni.

Egy teljesen új műfajról beszélünk?

A közösségi média és a videó megosztók korszaka valóban hozott magával újfajta megoldásokat, de a túrafilm ettől még nem új találmány. Kezdetben, a mozgókép hőskorától kezdve elindult az expedíciós vonal, és nagyjából az 1950-es évekre érte el a legnagyobb népszerűségét. Törvényszerű volt, hogy a felfedezetlen vadon, a minden szempontból elszeparált, ismeretlen helyek fogyatkozásával a műfaj elsöprő sikere lecsendesüljön. Ebben kicsit szerepet játszik az is, hogy az emberiség szomjas volt arra, hogy ha sárkányokat és apokrif állatokat nem is, de ismeretlen gerinceseket, mondába illő törzsek felfedezését láthassa, első kézből, akár a képernyőn keresztül. Az expedíciós sorozatoknak és mozifilmeknek nagyon komoly létjogosultsága volt, mert a szenzáció érzésén keresztül közel hozta a közösségekhez a természetet, értelmezhetővé tette a valódi csodát. Emberevő népek felkeresése, kihaltnak hitt állatok ültették le a képernyők elé az embereket, és közben megszerették az erdőt, a szavannát. Ma már megmosolyogtató volna expedícióként eladni egy afrikai utazás képsorait, így a hatvanas évek végére az irány teljesen szétvált.

A természetfilmek tudományos alázattal és izgalmas köntösben hozták el a rejtett természeti érdekességeket a nézők otthonaiba. Emellett pedig megjelent a tájakat és útvonalakat emberközelibb, sokszor esetlenebb formában bemutató túrafilm. Ezekkel az alkotásokkal szemben szinte elvárás volt, a bensőséges hangulat, és, hogy ne vegyék magukat annyira komolyan. Azt mutatja meg, amit egyetlen áthaladás alatt fel lehet venni, meg lehet tapasztalni az útvonalból. Teljességre törekszik, de olyan szinten, hogy ne okozzon csalódást. Annyit mutat meg, amennyit van esélyünk látni. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy minden érdekességet, minden a kiránduló számára fontos információt feltárjon, ráadásul gördülékeny, jól fogyasztható, izgalmas formában. Nem érdekesek az útvonallal kapcsolatos irányjelzések, hiszen azokat írott formában könnyebb értelmezni, tele vannak a túrakönyvek és ma már az internet „fordulj erre”, „térj át a másik jelzésre” jellegű, nem élményszerű rövid közlésekkel. Leginkább azt mutatjuk meg, amit az útvonalleírások nem fognak.

A túrafilmek fellendülése az 1970-es évek második felében kezdődött, technikai okokból. A kamerák és hangfelvevő berendezések tömege és mérete, elérhetőbb ára ekkorra tette lehetővé, hogy egész napos hegyi menetben is elbírják azokat. Illetve elfogadhatóvá vált a meghibásodásuk okozta anyagi kockázat, így ki lehetett kérni őket a stúdióból.

Ekkor születtek a kultuszfilmekké vált, máig népszerű sorozatok, például a korlenyomatként is jól funkcionáló, de mai túra megtervezéséhez is alkalmas Másfélmillió lépés Magyarországon és folytatásai (És még egymillió lépés, stb.), és számos külföldi alkotás.

Úgy tűnhet, hogy a praktikus stúdiókhoz szokott operatőrök és hangtechnikusok nehezen küzdenek meg a nagy, nehéz berendezések kezelésével hegyen-völgyön, de a bemozduló képsorok és időnként a felvételbe belógó mikrofonok látszólagos esetlensége, a lazább hozzáállás mögött felfedezhető egyfajta szándékosság. Ezt sajnos napjainkban sokan hanyagságként értelmezik, és az ahogy lesz, úgy jó elvet követve publikálnak rosszullétig rázkódó és komponálatlan felvételeket, tervezetlen, és ami nagyobb baj: öncélú, információhiányos kommentárokkal. Valójában arról van szó, hogy a túrafilmek feladata teljesen más, mint a természetfilmeké, de nem is süllyedhet vlogok szintjére. Olyan légkört, hangulatot kell átadniuk, ami egyszeri és megismételhetetlen pillanatok láncolatából épül fel. És amikor nézzük ezeket a filmeket, úgy érezzük, mintha mi is ott lennénk. Szinte magukkal visznek a történések és az események spontaneitása is hiteles. Ilyesmit nem várhatunk el egy természetfilmtől, ami mintegy katedrálisba invitál minket az erdőbe, ahol csendben kell lennünk és nagyon figyelnünk. Ehhez képest a túrafilm egy kötetlenebb történet elbeszélés. És valljuk be őszintén, a pillanatok folyamatos megragadása felfokozott figyelmet igényel a készítőktől, és kiélezett reflexeket. Megköveteli, hogy a helyzethez mérten legjobb minőségű snitteket készítsék el, és ugyan úgy komoly kvalitásokat igényel. Ehhez hozzá tartozik, hogy nincs idő minden egyes snittet előzetesen percekig komponálni, és a vágás során sem mindig jut idő a tökéletes utófényelésre. Ugyanakkor ennek a műfajnak is megvannak a mértékadó műhelyei. Valóban felhígult a túraútvonal ajánló videók minősége az új videó megosztó lehetőségek elterjedésével, de a számok meghálálják a ráfordított energiát.

Mi a nagyobb feladat, az epizódok leforgatása vagy megvágni a felvételeket?

Természetesen a vágás, de már bevált módszereket dolgoztunk ki, hogy időt szakíthassunk rá. Azért nagyjából ötször annyi leforgatott túra anyaga vár a vágásra, mint amennyi elkészül.

Hogyan vágtatok bele a videók készítésébe? Honnan jött az ötlet?

Nagyon fárasztott munka után még a másnapi túra anyagát is összeállítani. Versenyt űztem abból, hogyan lehet rövid idő alatt sokat kideríteni egy helyszínről. Aztán a srácoknak olyan ötlete támadt, hogy a látottakról ezen anyagok birtokában írhatnánk is. Innen a videó készítés csak egy lépés volt: Mennyivel egyszerűbb lenne, ha lennének tíz-, esetleg húszperces ismertetők, amik elsorolják a látnivalókat, a helyi érdekességeket és a kapcsolódó történeteket, és így nem kellene előző este, vagy induláskor legalább tizenkét helyről összevadászni azokat. És még kedvcsinálónak is elküldhetnénk a túratársaknak. Ez volt az alapötlet.

Mikor indult útjára a sorozat?

2011-ben, és a koncepció azóta sem változott. Igaz, több videó jut el a befejezésig, és kevesebb túranap felvételei maradnak vágatlanul. Ez egy alapos tervezést és utómunkálatokat igénylő műfaj, így az évek alatt csupán ötvenegy epizódot publikáltunk, és nagyjából 250-et forgattunk le.

Hogyan állsz neki megtervezni az útjaitokat?

Egy területből gyorsan, de mégis szakszerűen és aprólékosan az első, második, és harmadik katonai felmérés térképeit, a háború előtti, az ötvenes-hetvenes évek és a kilencvenes - kétezres évek turista térképeit, régebben a TÉKA adatbázist, légifelvételeket, valamint a 40-es évek óta kiadott 8-10 féle útikönyvet, és persze online forrásokat egybevetve lehet felkészülni. Mindegyik korszak térképei és leírásai mást és mást emelnek ki, vagy hagynak figyelmen kívül. A modern úti filmek pedig felületesek, nézettség orientáltak, ami eleve üti a részletes és sok szempontú tartalomkezelést. De ha valaki ismeri a különböző korok jellegzetes útikalauzainak nyelvezetét és felépítését, a különböző térképek irányultságát és a megbízható forrásokat, viszonylag rövid időráfordítással is képbe kerülhet.

Megspóroljátok másoknak ezt a munkát?

Biztos, hogy mindezt nem tudjuk pótolni, de még csak nem is azért viszünk magunkkal kamerát, hogy sokan megnézzék az anyagainkat. Érdeklődésből, szabadidőnkből készülnek a felvételek, így, ha professzionálisan komponált, gondosan előkészített felvételek jelennek meg benne, akkor ott valamit túltolunk. Ha ez a "projekt" munkává, kötelességgé alakul, nem szabad folytatnunk, mert elveszti a hangulatát, mi pedig a szórakozásunkat.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod a túrafilmezés lényegét?

Akkor ismered meg az országot, ha bejárod azt.

A Túrák Magyarországon csapata a tájegységek legizgalmasabb látnivalóit szeretné bemutatni, hogy az adott helyszín iránt érdeklődők optimálisan tervezhessék meg a programjukat. Az egyes epizódokban nagyobb területet járnak be, mint amit a többség kényelmesen bebarangolna, hogy ezzel segítsék megtervezni a felfedezésre érdemes szakaszokat és látnivalókat.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Szilágyi Katalin

Szilágyi Katalin a digitalhungary.hu főszerkesztője és újságírója. Tudomány, technológia, startup, kultúra, média és marketing területeken készít interjúkat. A havonta megjelenő Business Class …