Szilárd ritkán ad interjút.
Különösen hálás vagyok tehát, hogy podcastunkkal kivételt tett és vállalkozott egy jó kis szakmázásra.
Beszélgettünk arról, hogy a lineáris televíziózás megítélésénél is van a látszat és van a valóság. A beszélgetésből pedig ki is derül, hogy mire gondoltunk, de az is, hogy miért nincs para.
Kíváncsi voltam továbbá arra is, hogy:
- Milyen “elérési eszközöket” alkalmaznak a fiatalok bevonzására?
- Hova pozicionálják a csatornát és ezt mennyire igazolták vissza a tények?
- Milyen eszközökkel segítik a nézők és a csatorna közötti interaktivitást?
- Lehet-e a nézőkre hatni abban az irányban, hogy közéleti műsorokat nézzenek?
- Kannibalizálják-e a digitális csatornák a hagyományos műsorokat?
- Lát-e elvi lehetőséget videomegosztó platform létrehozására másokkal összefogásban?
- Mennyire tudják kihasználni a műsorgyártásban a technika fejlődését, a mesterséges intelligenciát?
Előrelátó üzletemberként ő is folyamatosan vizsgálja a trendeket, kutatásokat, elemzéseket, mert az általa idézett foci hasonlat alapján „oda kell passzolni a labdát ahová a játékos fut, nem oda, ahol éppen még van”.
A beszélgetésből is egy racionális, megfontolt üzletember és médiaszakember portréja rajzolódik ki.
Jó hallgatózást kívánok a „A sok platform csak az alvást kannibalizálja, a televíziózást nem” című beszélgetésünkhöz!
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
