Az utóbbi években intenzív fejlődésnek indult a robotika. Ez a fejlődés leginkább az életszínvonal növekedésével hozható párhuzamba?

Áttételesen ugyan, de ez is a mozgatórugója. A munkaerő piaca ugyanis sajnos folyamatosan változik olyan irányban, melynek következtében egyre kevesebb a munkaerő tartalék a piacon. Magyarország határozottan érintett ilyen szempontból. Szinte minden munkaadó tapasztalja, hogy erősödő munkaerőhiány van és egyes munkahelyek gyakorlatilag már nem tölthetőek be. Bár a hazai konvergencia régiókban még található szabad munkaerőkapacitás, (pld. közfoglalkoztatottak) az sajnos gyakorlatilag nem alkalmas arra, hogy magasabb hozzáadott értékű feladatokat lásson el a megfelelő képzettség hiányában. Budapesten és a fejlettebb régiókban, ipari körzetekben pedig tovább növekvő keresleti piac alakult ki, melyre már nem nagyon van szabad munkaerő kapacitás. A munkaerő-túlkereslet okozta bérnövekedés a foglalkoztatott nyugdíjasok és a tanulmányok melletti munkavégzők számát is drasztikusan megemelte, de a tartalékok elfogytak.

Ez a tendencia egyébként világszerte létezik, és míg az európai társadalmak elöregedőben vannak (többen lépnek ki a munkaerőpiacról, mint a belépők száma) a humán munkaerő ára egyre magasabb, miközben annak munkavállalási készsége egyre alacsonyabb. Egyre „válogatósabbak” a munkavállalók, - és ezt nem negatívumként, hanem tényként említem - egyszerűen már nem végeznek el bizonyos munkákat. Az életszínvonal és a munkavállalói elvárások növekszenek folyamatosan, miközben az értékteremtő képesség ezzel nem minden esetben korrelál. Innentől kezdve bizonyos munkaterületeket nem nagyon lehet ellátni humán erőforrással.

Elértünk az áttörési pontig. A robotika, automatizálás előretörése gazdasági szükségszerűség. Ezért indult intenzív fejlődésnek az elmúlt években, ami ha nem is exponenciálisan, de rendkívüli ütemben növekszik. Az iparban kezdődött folyamat eredményeként mára már odáig jutottunk, hogy az ipari folyamatok jelentős százalékában automatizált munkavégzés folyik, és az automatizálás kérdése fenntarthatósági / versenyképességi kérdéssé vált.

Talán legnyilvánvalóbb példája ennek egy autógyár, ahol a folyamatok lassan 100%-t robotok végzik az ember számára megerőltető, nehéz, repetitív és nagy pontosságot kívánó műveletek esetében. Említhetném a nagy nemzetközi webáruházak logisztikai központjait, amelyekben fizikai munkavégzésben több esetben egyáltalán nem dolgozik humán munkaerő, csak azok a mérnökök, technikusok, akik a rendszerek és robotok felügyeletét végzik.

Az elkövetkező évtizedben milyen mértékű előretörés várható a robotikában és főként melyik szektorban?

A robotika fejlődése az iparban már közel csúcsra járatódott, viszont láthatóan az élet egyéb területein is egyre kevesebb a munkaerő. A pandémia például rámutatott a vendéglátóipar, a turisztika sebezhetőségére és ennek következtében valószínűleg sok korábban ott dolgozó munkavállaló már soha nem tér vissza. Bizonyos, hogy új modellek jelennek meg majd itt, melyben a robotika előtérbe kerül, a hiányzó humán munkaerő kiváltására. A 2020-2030-as évtized az előrejelzések szerint a robotika olyan jelentős mértékű előretörését hozza, -elsősorban a személyi használatú és szolgáltató robotikai termék vonalon olyan mértékű lesz, amely ahhoz a robbanáshoz hasonlítható, mint az autózás áttörése az 1910-es és 1920-as évek között. 2020 és 2035 között a robotika akár 2000 százalékot meghaladó bővüléssel nagyon sok területen fog megoldást szolgáltatni. Megjelennek majd robotok olyan területeken is, ahol korábban nem voltak.

Az én vízióm az egyébként, hogy legkorábban a kereskedelmi szektorban, szolgáltatásban fognak megjelenni. A plakátemberek szerepét ma már interaktív, részben autonóm robotok veszik át, melyek értékesítési promóciókkal, vagy információ adással az élet számos területén akár már most bevethetőek lennének, a technológia fejlettsége alapján. Már ma is lehet látni repülőtereken, helyenként szállodákban, plázákban, de akár egy autókereskedésben vagy egy tárlatvezetésen is elképzelhető egy robot, mert ezek a képességek, amelyek ide szükségeltetnek, tökéletesen megfeleltethetőek egy robot képesség halmazának. És most, hogy az internet gyorsasága, sávszélessége az 5G hálózatok széleskörű bevezetésével drasztikusan megnövekedhet, ez megteremti a lehetőségét annak, hogy mindenféle feladatnak a számítási igényét felküldhetjük a felhőbe, és azok a robotok, amelyek felhő alapú mesterséges intelligenciával bírnak, azoknak a képességhalmaza gyakorlatilag skálázható és szinte végtelen.

Mit gondolsz arról a félelemről, hogy „a robotok elveszik a munkát”?

Igen. Azokat a repetitív, unalmas, és az ember által egyébként nem akart, nem szeretett feladatokat szükségszerűen át fogják venni. Meglepően gyorsan. Viszont nagyon-nagyon sok olyan feladat, munkapozíció képződik majd, amely korábban nem létezett. És ezekhez egy olyan informatikai területen jól képzett generációnak a felnövekedésére van szükség, amelyet az eddigi informatikai képzési rendszerrel nem igazán sikerült elérni. Ez komplex probléma, de az egyik oka annak, hogy kevés az informatikusok száma, az az, hogy késő tinédzser korban, amikor az ember pályát választ a mai pályaválasztási metódus szerint, akkor ha addig nem foglalkozott informatikával behatóbban, és nem került az érdeklődésének a fókuszába, akkor már nem is nagyon fog. Azonban, hogyha az „érzékenyítést” elkezdjük gyermekkorban, és ekkor kezdenek a gyermekek „informatikával” foglalkozni, - akkor amikor az agy posztnatális fejlődése még rendkívüli, hiszen - tehát akár egész kisgyermekkorban, amikor az ember a születést követő néhány éven belül sokkal hatékonyabban építi be a környezetéből szerzett információkat a tudásába, a „számtalan” új szinaptikus kapcsolat kialakulása során - , és ezt a tanulási folyamatot ő nem kényszernek éli meg. Hasonlóan egy többnyelvű környezetben felcseperedő gyermekhez, aki anyanyelveként használ minden megtanult nyelvet és készségszinten használja azt. Ezért érdemes ilyen korán elkezdeni az algoritmikus gondolkodás képességének kialakítását is megkezdeni.

Végeztetek olyan pilot projektet, amelyben óvodásokkal kezdtetek el foglalkozni a robotikával.

Azt a figyelemreméltó tapasztalatot szereztük, hogy nagycsoportos óvodások gyakorlatilag ugyanolyan gyorsan tanulták meg kezelni, irányítani a robotokat, mint ahogy azt egy általános iskolás, aki egyébként 2-3 évvel idősebben, - tehát jelentősen fejlettebb gyermekként - képes volt azt megtanulni. Ami azt is jelenti, hogy nem csak involváltak voltak és szívesen foglalkoztak egy „mozgó, beszélő, éneklő babával”, de gyorsan sajátították el alapismereteket. Tehát, hogyha gyermekkorban kezdünk el ilyen komplex, esetleg elvont tudományokkal játékos formában foglalkozni, akkor a nyitottság ezen irányokban sokkal inkább meglesz egy gyermekben és életének későbbi fázisaiban.

Ezért kezdtetek el humanoid robotokkal foglalkozni ezen a területen...

Az volt a meglátásunk és a tapasztalatunk, hogy a humanoid robot egy kisgyermek számára gyakorlatilag egy olyan entitás, akivel ő elkezd beszélgetni és partnernek, társnak tekinti. Egészen másként tekint rá, mint egy tárgyra. Sokkal szívesebben foglalkozik vele; meg akarja érteni és meg akarja ezt tanulni úgy, hogy közben játéknak éli meg a folyamatot. Innen indult a felismerés, és néhány éven keresztül zajló egyeztetéseket és szakmai munkát követően a humanoid robot bekerült egy digitális kompetenciaképző programba, amelyet a Klebelsberg központ indított el. Olyan konvergencia régiókban igyekszik a programmal felzárkóztatni a lakosságot és gyermekkortól elindítani azt, ahol a program az iskolapadból kilépők esetében a magasabb hozzáadott értékű munkavégzés, informatika, vagy robotika irányában nyitott fejlődőképes diákok versenyképességét és a régiókat támogatja. A programban egyébként nemcsak a humanoid robotról van szó, hanem másfajta digitális, jövőbe mutató eszközök használatáról, megismeréséről is.

Azonban a humanoid robot ilyen szempontból egyfajta különleges áttörés, hiszen robotikával ilyen szinten és ilyen széles körben nem foglalkoztak még sehol az országban. Nem gyakori máshol sem egyébként, jóllehet azért számos olyan ország van már a világban, ahol a robotika oktatása intenzíven előtérbe került. És nemcsak azért, mert magáról a robotikáról, mechatronikáról kell tudomást és ismereteket szereznie adott esetben a fiataloknak, hanem mert a robotok mozgatása, programozása közben olyan típusú képességeket sajátítanak el, amelyeket nagyon hamar és nagyon hatékonyan fognak tudni abban a társadalomban hasznosítani, ahol egyébként robotok vesznek majd bennünket körül.

Az algoritmikus gondolkodást segíti a program?

Feltétlenül. Az algoritmikus gondolkodásmód képességének elsajátítására – a kreatív gondolkodás mellett – nagy szükség van. Az adott feladat végrehajtása megfelelő logikai sorrendjének kialakítási képességére az informatikában, robotikában feltétlenül szükség van, de az élet számos területén nagy hasznossággal bír. Állandóságot, stabilitást logikus döntéshozatalt jelentenek gondolkodásunkban. Ha valaki már gyerekkorban elkezd robotikával foglalkozni, és elsajátítja az algoritmikus gondolkodásmód képességét, akkor azt remélem, hogy sokkal nagyobb arányban fordulnak majd az informatika, az informatikus képzés felé. Ma az informatikáról, a kódolásról sokan azt gondolják, hogy nagyon elvont, absztrakt dolgok és úgysem értik meg. Ennek megoldására olyan vizuális és grafikus programnyelvek kerültek kifejlesztésre, melyek könnyen elsajátíthatóak, különösen gyermekkorban. Ezeket nem klasszikus kódolásként elképzelni, és a vizuális blokk alapú programozási nyelvek gyorsan, könnyen elsajátíthatók, logikusan épülnek fel.

Egy olyan szálat látok a vizuális programnyelv sikerében, mint az okostelefonok áttörése azóta, amióta azok a korábbiaktól gyökeresen eltérő kezelőfelületének megalkotásával ért el az amerikai fejlesztő, gyártó. Ma a digitalizációt becsempészte az emberek zsebébe és egy kisgyermek is könnyen kezeli azt. Az agy nagyobb területe van használatban a vizuális programozási nyelv használata közben, ennek köszönhetően sok fiatal lehet képes az algoritmikus gondolkodásmód elsajátítására már egészen fiatal korban. Ebben a társadalomban a robotizált, automatizált, a digitalizáció által átszőtt világban az algoritmikus gondolkodásmód nem megkerülhető képesség lesz. Ha valakinek ez nincs meg, akkor valószínűleg ki fog szorulni a munkaerőpiacról, mert nem fogja tudni azokat a modern, új típusú feladatokat elvégezni, amelyek ezekre a képességekre, tudásra épülnek majd.

Ilyen szempontból úgy érzem, hogy ez egy formabontó, újszerű és nagyon izgalmas projekt. Remélhetőleg szélesebb körre is kiterjeszthető lesz majd, és ennek tapasztalatainak alapján sikeresebbé válhat majd az informatikai képzés, oktatás Magyarországon.

Sokkal szélesebb körben jut majd el a technológia akár már fiatal korban a gyerekekhez azért, hogy ezt megéljék, és ezek alapján válasszanak majd szakmát, amely már inkább „data scientist” legyen, mint „takács”. Ez pedig közép- és hosszútávon nyilvánvalóan a hozzáadott értékteremtő képesség növekedésen keresztül a magyar gazdaság és az egyén versenyképességének jelentős növekedését indukálhatja, hiszen nem kell nagyon messzire menni, hogy azt lássuk, hogy az informatikában van a gazdaság motorja a jövőben.

És az algoritmikus gondolkodást a gyerekek a humanoid robotokkal feltehetően nem tanulásként élik meg...

Így van. Itt van egy kvázi játék. Jár-kel, beszél, vagy éppen fekvőtámaszozik, lihegve. „Mindent” tudhat, amit a programozója megálmodott, megkoreografált és leprogramozott. Közben játszik, de legalábbis élvezi, hogy egy humanoid robot azt csinál, amit ő akar.

Humanoid robotjaink már hosszabb időt eltöltöttek a magyar rendőrség állományában is. Minden megyei rendőrkapitányságon vannak ilyen robotok, amelyeket az iskolarendőr programban „bűn- és balesetmegelőzési oktatás” során kerülnek alkalmazásra. Itt nem az informatikai oktatás a cél, hanem az involválás, figyelemfelkeltés és annak megtartása. Hiszen amikor bekerül egy ilyen robot egy iskolai osztályba, és ott elkezd beszélni, esetleg énekelni, táncolni, vagy bármit, amivel fenn tudják tartani a figyelmet, akkor a gyerekek sokkal befogadóbbak.

Szívesebben oldja meg ezeket a feladatokat, és akár saját maga fog kutatni ebben, vagy menni előre, hogy elérje azt a célt, hogy a robot társ azt csinálja, amit ő szeretne.

Milyen módszertant alkalmaztok? Hogyan állítottátok össze ezt a tananyagot?

A tananyag alapvetően elektronikusan készült el, tehát főleg videókból áll össze. Ez egy féléves tantárgy a mi elképzeléseink szerint. Évek óta dolgozunk együtt a Budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziummal robotikai területen egy ottani vezető informatikai tanárral, aki számtalan programot hajtott már végre iskolai osztályokban a robotokkal kapcsolatosan. Az itt megszerzett tapasztalatok alapján állítottuk össze ezt a tananyagot az ő szakmai vezetésével, pedagógiai útmutatásával.

A tananyag a lényege, hogy egyrészt azt a tanerőt is tudja involválni, aki esetleg még életében nem találkozott robotikával, illetve önmagában is olyan tananyag legyen, amit adott esetben elektronikus formátumban leadhatnak. A tananyag a Klebelsberg Központé és az alkalmazási metódusra sincs teljes rálátásunk. Azonban a tananyag arra is alkalmas, hogy a pedagógus azt beépítse a saját gondolatmenetébe.

Meglátásom szerint van még egy előnye a humanoid robotnak. Ez ugyanis felfogható egy négykarú 4-4 tengelyes ipari robotként is. Az ipari robot a tér „A” pontját igyekszik összekötni a tér „B” pontjával, közben igyekszik eljuttatni valamiféle anyagot, tárgyat vagy információt, esetleg a végpontokon önálló munkát végez.

A humanoid robot mozgatása során meg kell azt tervezni, hogy végtagjai miként mozogjanak, „A pontból B pontba” azok végpontjai milyen módon jussanak el. Így amikor ezeket a kis humanoid robotokat programozzák, hasonló módszertanon kell végig menni, mint ami egy ipari robot, vagy egy COBOT programozása..

Bízom benne, hogy egy ilyen digitális kompetenciaképző program sokfelé nyitja majd fel a szemeket, hogy igen, ez a közeljövő, és ebben most nagyon hatékonyan el kell kezdeni előre lépni, mert bár a nyelvünkben, vagy neveinkben élnek még egykori mesterségek, de a mai gyermekek zöme azok eredeti jelentéstartalmát már nem is ismeri.

Azt gondolom, hogy most zajló negyedik ipari forradalom jelentős változásokat indukál és a tudományos-fantasztikus világ számos elemét váltja valóra, számos ma ismert foglalkozást szüntetve meg és számtalan újat teremtve. Az Industry 4.0 a „ma” átalakítását már megkezdte „holnappá” és ehhez a felzárkózást a gondolkodásban a felelős szülőknek kell megkezdeniük gyermekeik képzésének vonatkozásában, a megfelelő iránymutatással. Ahogy szlogenünk is sugallja: Robotics. Science. NOT fiction.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!