Kuriózumnak nevezhető ez az alkalom, hogy interjúhelyzetben beszélgethetünk. Eddig úgy tűnt, hogy kifejezetten kerüli a médiaszerepléseket. A Digital Hungary is régóta vár már a lehetőségre, hogy interjút készíthessen Önnel. Miért volt eddig ilyen elzárkózó?
Nem komfortos helyzet számomra, ha középpontba kerülök. Sosem vágytam az előkelő figyelemre, inkább az alkotást szerettem és szeretem ma is. Ezen felül nagyon más szerepkör kreatív szakemberként dolgozni, vagy akár ügynökséget vezetni, mint a nyilvánosság középpontjában véleményt formálni. Az sokkal vonzóbb számomra, hogy kihívásokat teljesítsek és mondjuk nemzetközi szinten is megmérettessem magunkat a szakmában. Eredményeink sokkal fontosabbak az én személyemnél, ezeket pedig a hazai és nemzetközi pályázati sikereink mindennél jobban bemutatják. A munkámon túl én nem tartom magam érdekesnek a közvélemény számára. Kollégáim is tudják, hogy ritkán keresem a vezetői szerepkört és az alkotó közösség fontosabb számomra.

Egy meghatározó kommunikációs cégcsoport vezetőjeként már csak PR szempontból is nem lehet mégis olykor feladat, hogy a nyilvánosság elé kell lépni?
Eddig nem éreztem ezt a kényszert, és most sem érzem feltétlenül. De szerintem nem is függ össze a két dolog: ahhoz, hogy eredményes kampányaink legyenek, sikeresek legyenek az ügynökségek, ahhoz nem kell, hogy én egy extrovertált, nyilvánosságot kereső ember legyek.

Viszonylag friss hír, hogy több listás helyezést is elkönyvelhetett a Lounge Group az M és Apex-listákon, egyben megőrizte dobogós helyét is több kategóriában. Mit jelentenek ezek a díjak a cégcsoport számára?
Elsősorban munkánk szakmai minőségének, az ügyfeleinkkel fenntartott kiváló együttműködés elismerését. Nagyon büszkék vagyunk, hogy sikerült megőrizni előkelő helyezéseinket az ügynökségi listákon. Külön elismerés, hogy ügyfeleink közül is többen szerepeltek a megbízói toplistán. Nagyon szép nemzetközi eredményeket érünk el nagy versenyeken is, de a hazai megmérettetéseken is mind többször ismerik el az ügyfelekkel közös munkánkat. Nevezéseink egy része állami tulajdonban lévő nagyvállalatok kampányaival függ össze, hiszen e cégekben is éppen olyan felkészült marketing- és kommunikációs vezetők, igazgatók dolgoznak, éppen olyan célokkal, mint a piaci szegmensben. Sem felkészültségben, sem a kollégák rátermettségében, sem a problémákban, sem a kidolgozott megoldások, kampányok minőségében nincs érdemi különbség egy állami tulajdonú nagyvállalat és egy multinacionális cég között – ezt egyre többen belátják a szakma hazai képviselői közül is.

Nemrégiben Magyar Péter, a Diákhitel Központ egykori vezetője nyilvánosan emelt kifogást az ügynökségük által végzett munka minősége, illetve annak ára kapcsán. Ezzel kapcsolatban érez némi kényszert a megszólalásra?
Sajnálattal konstatáltuk, hogy az említett szakmai kritikáról a sajtóból kellett értesülnünk. A Diákhitel Központ ugyanis közel 10 éve ügyfelünk, ez idő alatt egy alkalommal sem érkezett ilyen jellegű jelzés felénk. Az árazás kapcsán elmondható, hogy – mint minden közbeszerzésen elnyert megbízás – a mi szerződésünk és így az áraink is nyilvánosak, és egyben behatároltak. Egyes kampányjavaslatok esetén természetesen van lehetőség keretszámok meghatározására, de ez minden esetben a megbízó joga és feladata. Így nem fordulhat elő, hogy az ügyfél által igényelt szintnél magasabb költségű kampányt valósítsunk meg. Az ügynökségi munkavégzés a világ minden részén úgy működik, hogy az ügynökség – az ügyfél által megszabott feladat alapján – javaslatot és árajánlatot tesz a kommunikációs folyamatokra, ennek elfogadása esetén pedig végre is hajtja az adott feladatot. A kidolgozott koncepciót, javaslatot az ügyfél bármennyiszer visszaküldheti, véleményezheti, de kérhet egy teljesen új stratégiát is, akár indoklás nélkül. Az ügynökségeknek kötelességük ezeknek az elvárásoknak megfelelni, így tettünk és teszünk mi is.

Akkor ezek szerint Önt meglepte az éles kritika?
Igen meglepett. Azért is, mert korábban semmilyen formában nem érkezett negatív visszajelzés hozzánk. Az idén 20 éves Lounge Groupnál, a cég fennállása óta arra törekszünk, hogy piaci és állami ügyfeleink üzeneteit a lehető leghatékonyabban, a kreatív hatékonysági mutatókat is figyelembe véve juttassuk el a kívánt célcsoportnak. Közel 500 fős cégcsoportunk szakmai tevékenységének minőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a már említett magyar és nemzetközi díjak, a hazai toplistákon elért helyezéseink. Számunkra a legfontosabb ügyfeleink elégedettsége és a magas színvonalú szolgáltatások biztosítása, az ügyfél-visszajelzéseket ezért kiemelten kezeljük. Így tettünk volna akkor is, ha bármilyen, az árat vagy a koncepciót érintő visszajelzést kaptunk volna a Diákhitel Központ egykori vezetőjétől, illetve bármely más kollégájától. Ilyen azonban nem érkezett felénk.

Milyen arányban vannak a megbízásaik között az állami szférából érkezők?
Az állami-piaci megbízások megoszlása 70-30 százalék, az előbbi javára. Mivel elnyertünk egy keretszerződést a Nemzeti Kommunikációs Hivatallal (NKOH), ami alapján több feladatot is mi tudunk elvégezni, ez nem meglepő. De a 70 százalékba nagyon sok minden beletartozik. Ebben tehát benne van minden olyan megbízás, amit az NKOH-s keretszerződésen keretében teljesítünk. Amikor megírják rólunk, hogy a Lounge „megint elnyert” egy állami tendert, az rendszerint ehhez a keretszerződéshez kapcsolódik, nem pedig új közbeszerzési pályázat megnyerését jelenti.
Mintha ezek a nyilatkozó intézetek rendszerint nem tudnák, hogy mi a lényege egy keretmegállapodásnak. Ugyanis mi egy olyan tendert nyertünk meg az NKOH-nál, amely alapján létrejöhetett egy több évre szóló keretmegállapodás, például a rendezvényszervezésekre vonatkozóan. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezalatt az időszak alatt végig azokon az árakon kell dolgoznunk, amelyeket a keretszerződés elnyerésekor megadtunk – mindegy, hogy közben a piacon, az alvállalkozóinknál milyen áremelkedés volt. Amikor megjelenik a hír, hogy Lounge kapta ezt és ezt a megbízást, az nem külön tendergyőzelmeket jelent, hanem azt, hogy a keretszerződés alapján mi végezzük el az adott feladatot. Mivel negyedévente teszik közzé, hogy milyen állami megbízások voltak az adott időszakban, a hasonló számítások készítői ezeket úgy értelmezik, hogy mi újra és újra tendereket nyertünk – de ez téves elképzelés.

Tartja magát egy olyan vélekedés, hogy ezt a keretszerződéses tendert direkt Önökre szabták...
A cégcsoport egy nyílt közbeszerzési eljárás eredményeként került az állami vállalatok és szervezetek kommunikációját támogató körbe. Ezen az eljáráson bárki indulhatott és indulhat, aki megfelel a szakmai elvárásoknak. Ez nem egyszerű műfaj és nagyon komoly feladat volt összeállítani az ajánlati anyagot, rendkívül precíznek kell lenni hozzá, sok éjszakát felemészt, amíg minden hibát kiküszöböl az ember egy ilyen eljárásban.

A szakmán belül érez egyébként egyfajta fintorgást amiatt, hogy a Lounge-nak sok az állami megbízása?
Személyesen nem igazán érzékelek ilyet – de valószínűleg nem is én lennék az első ember, akinek ezt elmondanák. Az interneten pedig mindenki mutogat mindenkire, számomra az nem mérvadó. Úgy vélem, és ez fontosabb is számunkra, hogy komoly szakmai munkát végzünk kollégáimmal, hiszen több száz - zömében ráadásul külföldi - díjunk ezt bizonyítja és ez komolyabb fokmérő mindennél. A szakma legtöbb szereplője dolgozik velünk, vagy szeretne velünk dolgozni, nem mondanám, hogy távolságot tartanának tőlünk. Ha valaki arra tekintene fintorogva, hogy az állami szférába tartozó cégek is kommunikálnak, azt egyszerűen nem érteném. Ezek a nem ritkán hatalmas szervezetek éppen olyan kommunikációs célokkal rendelkeznek, mint bármelyik, nem állami tulajdonú entitás. Dolgozóik vannak, új kollégákat keresnek, szakmájukban szakértők, termékeik és szolgáltatásaik vannak, amelyeket be akarnak mutatni a közvéleménynek. Programjaik, támogatásaik, a társadalom számára értéket teremtő kezdeményezéseik mind érdemesek arra, hogy minél többen megismerjék őket. Ebből a szempontból nem hiszem, hogy egy bank hiteltermékéhez, vagy éppen egy üdítőitalhoz képest egy állami cég kommunikációjának professzionális menedzselése a társadalmi hasznosság, a reputáció szempontjából fintorgásra adhatna okot.

Az ügynökségek, illetve az ügyfeleknek megvalósított kampányok szakmai rangsorán elért előkelő helyezések ellenére saját befolyása, vagyona kapcsán is inkább kerüli a nyilvánosságot. Korábban voltak olyan hírek, hogy egy ilyen listára kifejezetten nem szeretett volna felkerülni. Miért nem?
Mindez még csak nem is a nyilvánosság kerülésével függ össze részemről. Az elmúlt évek tapasztalata számomra, hogy bár minden ilyen, személyeket rangsorba állító lista összeállítói állítják, hogy az adott besorolás objektív szempontok alapján készül, én mégis inkább azt látom, hogy a szerkesztők előzetes prekoncepciója, de akár valamilyen mögöttes cél tükröződik ezekben – ellentétben a szakmai zsűri által odaítélt, valóban szakmai díjakkal. Nem kívánok asszisztálni az ilyen célokhoz, mint ahogy azt sem szeretném, ha önkényesen számolt adatok, mások által vélt befolyás mentén ítélne meg bárki.

Akkor nem azzal szeretne nyomot hagyni maga után, hogy mennyi a vagyona, vagy mennyire befolyásos. Mi mással?
Ezen még sohasem gondolkodtam. A reklámszakma – néhány kivételtől eltekintve – nem az örökkévaló alkotásokról szól. Az ügyfél adott célját szolgáljuk és a szakmailag legjobbnak tartott megoldásokkal a problémáját oldjuk meg. Ha pedig díjat nyerünk egy reklámmal, az az aktuális kampány hatásosságáról szól, nem arról, hogy fennmarad-e az örökkévalóságnak. Ezek nagy dolgok ugyan, kiemelkedő szakmai felkészültséget igényelnek, általában azonban nem a közvélemény által évtizedekig emlegetett kategóriába tartoznak. Jelenlegi társadalmunkban ráadásul minden a pillanatról szól, egyre több dolog eldobható, cserélhető, miközben egyre kevesebb a maradandó.

Mitől más a Lounge, mint a többi ügynökség? Mi adja a különlegességét – az állami megbízásokon kívül?
Nagyon színes cég vagyunk, rengetegféle feladatot látunk el, ezért sok mindenre van lehetősége annak, aki itt dolgozik. Nálunk például szerintem havonta forog egy reklámfilm, ami mindig izgalmas munka. De a PR, a rendezvényszervezés, a közösségi média és sok egyéb területen is különleges projektjeink vannak. Úgyhogy már csak kreatív szempontból is – jó értelemben vett – kihívás nálunk dolgozni.

Kiket tekint a szakmában versenytársaknak más ügynökségek közül?
Amikor elindulunk egy tenderen és versenyzünk egy megbízásért, akkor ott mindenki versenytárs, aki ugyanezért a feladatért jelentkezik. De emellett a szakma nagy részével együtt is dolgozunk valamilyen formában. Alapvetően partnerként tekintek a többi ügynökségre, és ezt a mindennapok is igazolják, hiszen számtalanszor dolgozunk közösen egy cél érdekében.
Amellett sem mehetünk el, hogy a cégcsoport életében kiemelt szerepet játszik a szakmai reputáció építése, konferenciákon való megjelenés, szakmai szervezetekben való aktív részvétel. Az elvégzett munka mellett fontosnak tartom, hogy azt a tudást, amelyet megszereztünk, valamilyen formában megosszuk a szakmával, generáljunk párbeszédet egy-egy kérdésben. A legtöbb hazai, és némely nemzetközi konferenciának is szakmai partnerei vagyunk – előadásokat tartunk, kitelepüléseket szervezünk.

Van olyan terület, iparág, amire azt mondaná, hogy ezt inkább nem vállalják?
Nehéz ezt megválaszolni. Mert elképzelhető, hogy elsőre az lenne a gondolatom, hogy egy bizonyos cégnek inkább ne vállaljuk el a reklámozását, de közben lehet, hogy mi tudnánk új gondolatiságot vinni a kampányukba. Az lehetne a küldetésünk, hogy fogjuk meg a témát úgy, hogy az vállalható legyen. A világon most jelenlévő termékek és szolgáltatások 99 százalékában biztosan lehet valami kifogásolhatót találni. És mindenből lehet jobbat csinálni.

Kívülről nézve az sejthető, hogy akinek ennyi sikeres cége van, és ilyen nagy összegeket tud számlázni a megrendelőinek, az biztos gazdag ember. És ami az átlagember számára is jól szimbolizálja, hogy mi kötődik a gazdagsághoz, az pont lehet egy sportautó – pláne több. Emiatt célkeresztbe is került korábban. Honnan ez a gyűjtőszenvedély?
Ezek az autók több mint 30 évesek, akkor számítottak szuper autóknak. Gyakorlatilag roncsként vásárlom őket, majd én magam teszem rendbe rajtuk, amit csak lehet. Aki ilyen autót szeretne, készüljön rá, hogy soha nem fog úgy működni, ahogyan szeretné, pláne úgy, ahogyan új korában működhetett. Állandóan feladat van velük, szerelni kell őket, a mai kor elvárásai szerint rendkívül kényelmetlenek és nehéz vezetni őket. De én szeretem a régi dolgokat, az autók is ezért kezdtek el érdekelni. Annak ellenére is kitartok mellettük, hogy előfordul, 20 kilométer után a semmi közepén áll le alattam valamelyikük, semmit sem tudok vele csinálni, csak elvontatni onnan.

Ez úgy hangzik, mintha valamiféle kattantság kellene ahhoz, hogy valaki régi sportautókat gyűjtsön.

Biztosan az is.

Van még ilyen kattantsága?
Nagyon szeretem a modern művészetet, már fiatal koromban nagy kedvencem volt többek közt egy svájci szobrászművész, H.R. Giger, akit felkértek, hogy a Dűne c. filmhez tervezzen díszletet. Végül ez nem került vászonra, de én a fejembe vettem, hogy egyszer még szeretnék ilyen bútorokat, mint amiket Giger megálmodott. Egy ilyen asztalt és irodai széket már sikerült készítenem, hála a műgyantának. Ez elég egyedi szerintem és azóta is az irodám része.

Akkor az, hogy önéletrajza szerint japánul tud, már nem is akkora különlegesség. Miért pont japánul tanult meg?
Szerettem a japán popkultúrát, és volt egy olyan gondolatom, hogy milyen remek lenne mangákat eredetiben olvasni. Ezért kezdtem el japánul tanulni, és eljutottam egy alapszintre. Aztán a munka, a hétköznapok elsodortak. Nem állítanám, hogy jól beszélek, de annyira talán elegendő a tudásom, hogy ha majd egyszer eljutok Japánba, akkor el tudok boldogulni ott.

Ezek szerint nem járt még Japánban – ez egy bakancslistás cél, hogy eljusson oda?
Igen, mondhatni.

Mi szerepel még a bakancslistáján?
Alapvetően otthonülő típus vagyok és minden percet szeretek a családommal tölteni. Az sem lenne ellenemre, ha több időm jutna a hobbijaimra, de mindannyian ismerjük, hogy a dolgos hétköznapokban milyen, amikor a telefon állandóan csörög. Szeretem a természetet és szeretnék minél több időt városon kívül, pihenéssel, túrázással tölteni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!