„A podcast akkor igazán jó, ha önazonos a kommunikációnk”

„A podcast akkor igazán jó, ha önazonos a kommunikációnk”
Egy podcast nem csak akkor jó, ha érdekes témát boncolgat szakmailag kiváló megszólalókkal. Egy podcast tartós sikere attól is függ, hogy a megszólaló tud-e szépen beszélni, hogy ne csak arra legyen igényes, hogy mit mond, hanem arra is, hogyan mondja el véleményét, gondolatait. Ruff-Kiss Ágnes beszédtechnika tanár, logopédus és a Beszéderő alapítója azt vallja, a helyes hangképzés elengedhetetlen ahhoz, hogy felfigyeljenek valakire a bennünket körülvevő podcast-zajban.

Ma már, amikor egyre többen gyártanak podcastot, bárki megmutathatja magát You Tube-on, TikTok-on vagy más médiafelületen csupán csak azzal, hogy beszél, egyáltalán nem mindegy hogyan szólal meg. Mitől lesz jó és hallgatható egy beszélgetős műsor?
Gyakran azt tapasztalom, hogy a fent említett esetekben sokan csak arra fektetnek hangsúlyt, hogy kiváló technikai eszközökkel dolgozzanak, de a saját lehetőségeikre, a saját technikai berendezésükre, vagyis a gégéjükre kevésbé figyelnek. Leginkább mindent a technikára bíznak, holott az, hogy milyen beszédtechnikával és hangon szólaltatják meg a tartalmat, legalább olyan fontos, mint a megfelelő eszközök. Mindezt alátámasztja az a személyes példám, amikor valakinek a hangja a felvételeken kiválóan szólt, ám egy közönségtalálkozón teljesen letaglózott, amit hallottam. Rá kellett döbbennem, hogy az illető hangjával a technika valóban csodát művelt. Egy podcast nemcsak attól lesz jó, hogy valaki milyen mikrofonba beszél, fontos a tudatos kommunikáció is, ami a beszédtechnika fejlesztésében nyilvánul meg. Ez emelheti ki a megszólalót abból a podcast-zajból, ami körülvesz bennünket. Ha jobb, szebb a beszéd, könnyebb a figyelmet is felkelteni, és a hallgatóságot is megtartani.

Mi a helyzet azokkal a „régi motoros” műsorvezetőkkel, megszólalókkal, akik a beszédhibájuk ellenére évtizedek óta mikrofon mögött ülnek, és még a rajongótáboruk is óriási?
Erre azt szoktam mondani, hogy húsz-harminc vagy negyven év szakmai tapasztalat, illetve egy fantasztikus életúttal a háta mögött már megengedhető, hogy valakit a beszédhibájával együtt fogadjunk el. Vannak olyan ismert riporterek, akik valóban rosszul képezik például a sziszegő, susogó hangokat, de ez így van jól, ezt soha nem fogja számonkérni rajtuk senki. De ha valaki újként szeretne a podcast világába belépni, neki már nem engedhető meg, hogy ne legyen igényes a beszédére.

Mit javasolsz, ha már valaki szépen képezi a hangokat, hogyan, milyen stílusban szólaljon meg egy beszélgetős műsorban? Mi az a stílus, ami nem bántó a fülnek?
Leginkább ezt vallom, hogy úgy beszéljünk a podcastokban, mint ahogyan egy baráti beszélgetés alkalmával tennénk. Igaz, ezzel az álláspontommal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Mindenesetre az a jó, hogy ha a podcast közben is közelíteni tudunk ahhoz, ahogyan a hétköznapokban beszélünk. Célszerű ez azért, mert egy baráti beszélgetésben vannak hangszíváltások, van dinamika, van tempó, lendület, tehát sok jó aspektusa van egy oldott beszélgetésnek. Nyilván mindebből nem lehet mindent a podcastokban megvalósítani, de az a jó, ha tudunk efelé közelíteni, mert akkor lesz természetes a beszédünk.
Természetesen a beszédstílust jelentősen meghatározza, hogy milyen témában szólalunk meg, de egy tudományos, egy közéleti vagy egy kulturális kérdéskörben is lesz kedves, kellemes a fülnek, ami hasonlít a társalgási stílushoz, amivel a hétköznapokban is funkcionálunk. Sokan megijednek, hogy ettől majd kevésbé lesz informatív, esetleg nem lesz hiteles vagy szakmai a beszélgetés. Én mégis azt gondolom, hogy hiteles és szakmai tartalmat is jól át lehet adni egy könnyebb beszélgetési stílusban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy introvertált személyiséggel rendelkező tudósnak mindenáron el kellene játszania, hogy laza, mint a rigalánc. Fontos ugyanis, hogy a kommunikáció mindenképpen önazonos maradjon.

A gyakorlás, a rutin segíthet a megfelelő beszédmód kialakításán?
Nagy valószínűséggel az első podcastes megszólalásunk nem lesz annyira könnyű vagy lehengerlő, ha nincs benne gyakorlatunk. De többszöri szerepléssel, vagy az egyéb helyzetekben, például egy munkaértekezleten készített hangfelvétellel és annak visszahallgatásával már elérhető, hogy természetesebb legyen a beszédünk.

Évekkel, évtizedekkel ezelőtt tanulták a szépbeszédet azok, aki rádióban vagy televízióban megszólaltak. Ma már egyre kevesebben vannak ilyenek, hiszen egyre kevesebb oktatási intézmény foglalkozik szépbeszédtantással. Ha valaki mégis szeretne igényes lenni a megszólalására, hol tudja magát képezni?
Valóban kevés felsőoktatási intézményben van beszédtechnika-oktatás, szerencsére kommunikáció-médiatudomány szakon, színész- és pedagógusképzésben még fontos része az oktatásnak. Ha valaki nem ilyen képzéseken vesz részt, akkor azt javaslom, hogy keressen fel logopédust és beszédtechnika-tanárt is. A legideálisabb, ha olyan logopédust talál, aki ért a beszédtechnikához, és tőle kér egy beszédállapotfelmérést.

Nem csak a hang, a beszédstílus, hanem a beszélő személyisége is meghatározó lehet abban, hogy kiből lesz közönségkedvenc. Gyakran megesik, hogy könnyen ránk ragad például egy hibás beszédstílus csak azért, mert valakiért elvakultan rajongunk?
Igen, és valóban igaz, hogy a rossz példa ragadós. Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy valaki külföldi podcastokat hallgat, és amikor elkezdi másolni ezeket, nem veszi figyelembe, hogy egy idegen nyelvnek és kultúrának más a hangulata és a dinamikája is. Nyilvánvaló, hogy egy amerikai angol, egy francia vagy egy német teljesen máshogy szólal meg. Vegyük például csak azt, hogy a magyar nyelv ereszkedő jellegű, ami azt jelenti, hogy akkor lesz követhető a beszéd, ha a szükséges lezártságok megtörténnek. Ám ez a franciában nem így van, ott teljesen természetes, ha felkapkodja a beszélő a hangját. Ezzel érdemes vigyázni a magyarban. Ilyen szempontból nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy a jó podcast bizony nyelvfüggő.
De a szó vagy mondat végére tolódott hangsúlyok mellett a túlpörgetett, túldinamizált, szinte már szünetmentes beszéd is nehezíti a megértést, és zavaró is lehet. Ugyanígy nem segíti egy jó podcast elkészítését a „nagyon laza vagyok életérzés” sem, amikor valaki szinte már fekszik a kanapén beszélgetés közben, ám ettől a flegma, rossz testtartásból, hanyagságból nehéz a hangot jól megszólaltatni. Ez utóbbi alátámasztja, hogy nem csak a hang felkapkodása vagy a beszédtempó tud hatással lenni a beszédre, hanem a képi világ is hat a megszólalásra. A laza környezet laza beszélgetést kíván, és mint említettem, az ezzel járó hanyag testtartás befolyásolja a hangminőséget, és ha ehhez még társul egy elkent, rossz artikuláció is, akkor egy igazán rossz üzenetet fog a podcastunk átadni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Juhász Marianna

1998 óta dolgozik a nyomtatott és az online médiában. Pályafutását egy megyei napilap tudósítójaként kezdte, ezt követően éveken keresztül munkatársa volt több országos gazdasági magazinnak …