- Az apropója a beszélgetésünknek az, hogy a Példakép díj marketing kategóriájában te lettél a díjazott. Ha visszaemlékszel a díjátadóra, mennyire lepett meg, hogy téged szólítottak a színpadra?
- Először is nagyon megtisztelő volt már maga a jelölés is, és nagyon örülök neki, hogy végül én kaptam a díjat. A LinkedInen felhívtam a kedves ismerőseim, volt kollégáim, jelenlegi partnereim figyelmét, hogy már azt nagy dolognak tartom, hogy egyáltalán jelöltek, és erre büszke vagyok. Akkor többen is írtak nekem, hogy szavaztak rám, úgyhogy titkon reméltem, hogy talán van esélyem.

- Nem is csak egyvalaki jelölt téged, mert ugye először a szakmai grémium jelölései alapján állt össze egy lista, aztán titkos szavazással döntöttek a grémium tagjai arról, hogy ki legyen az a három szakember, aki a shortlistre kerül, akik közül a közönség választhatja ki a díjazottat.
- Pont amiatt, hogy itt a díjról többlépcsős fordulóban születik döntés, és ugyanúgy szerepe van benne a szakmai jelölő testületnek, mint a nagyközönségnek, még nagyobb értéket képvisel számomra a díj. De tisztában vagyok vele, hogy a Mastercard vezetőjeként relatíve könnyebb bizonyos díjakat megkapni, merthogy szépen csillog a brand, vastag a büdzsé, szuper a csapat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bárki ülhetne a székemben, és ugyanúgy megkapná ugyanazokat az elismeréseket, de magának a vállalati háttérnek sok esetben nagy szerepe van. A Példakép díj viszont ilyen szempontból más, sokkal inkább a díjazott személyének szól, az emberi, vezetői kvalitás többet nyom a latba, mint az, hogy melyik cég színeiben kerülök a listára.

- Hogy vagy most te azzal, hogy te is lehetsz példaképe másoknak?
- A díjat én inkább tényleg annak tudom be, hogy egyfajta elismerése annak a huszonéves pályának, ami mögöttem van. Beleszámít ebbe, hogy több cégnél dolgoztam rengeteg emberrel. Ez a díj egy visszajelzés, hogy valószínűleg vannak dolgok, amiket jól csinálok.

- Ha már a huszonéves pálya, a téged jelölő személyek egyike, ilyet is írt rólad a méltatásban, amit meg kellett fogalmazni indoklásként, hogy miért téged javasol: „Szakmailag kiemelkedik a hazai marketing szakemberek közül nyitottságával, erős stratégiai gondolkodásával és széleskörű marketing ismeretanyagával, amelyet hatékonyan fordít át programokba és kampányokba, példamutató, amit tesz a fenntarthatóságért nagyvállalati környezetben.” Hogyha neked kellene megfogalmaznod, hogy mi az, ami esetleg példaértékű lehet másoknak, akár a teljes pályafutásodból is, nemcsak a mostani Mastercardhoz kötődő tevékenységedből, akkor mit emelnél ki?
- Szerintem, az én erősségeim közül az egyik az, hogy jól tudok csapatot építeni magam körül. Tudom úgy motiválni azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom, hogy egy összetartó és hosszú távon sikeres csapat jöjjön létre. A másik erősségem pedig az a fajta pragmatizmus lehet, hogy képes vagyok a stratégiát hosszú távú programokká alakítani, átfordítani az elméletet gyakorlatba és a megvalósításra koncentrálni. De amit a jelölőm kiemelt, a fenntarthatóság fontossága a munkámban, azt én is aláhúznám: a nap végén jó lenne valami olyat tenni, ami fennmarad, vagy ami hosszú távon is működik, pozitív dolgokkal rezonál.

- Gondolom, hogy akkor tudsz igazán jó fenntarthatósági kampányt összerakni, hogyha hiteles vagy abban, tehát, hogyha nem bort iszol és vizet prédikálsz.
- Ilyen szempontból egy szerencsés egybeesés, hogy egy olyan cégnél dolgozhatok, ami abszolút beleillik a fenntarthatságról alkotott világképembe, ráadásul a brandértékei között ott van az is, hogy tegyünk a közösségekért, tegyünk a világért.

- Ha most csak eljátszunk a gondolattal, hogyha kapnál egy nagyon jó ajánlatot mondjuk egy olyan cégtől, amelyik köztudattan inkább árt a tevékenységével a környezetnek, mint támogatja azt, akkor azért megfontolnád, hogy mit is válaszolj, vagy az ilyen vállalatok eleve nem jöhetnek szóba nálad?
- Nekem már valamivel könnyebb ennyi év tapasztalattal, mert már réges-rég rájöttem, hogy nem a pénz áll az első helyen a listámon, amikor döntést hozok, hogy hova megyek dolgozni. Annak ellenére, hogy sose voltam nagyon gazdag. Egyszerűen azért, mert ha nem jó a feladat, nem szimpatikus a főnök, ha nem tudok azonosulni azzal, amit nap mint nap csinálnom kell, akkor kereshetek bármennyit, nem fogom szeretni a munkámat. Legtöbbször azért váltottam, mert vagy elfáradt az együttműködés, vagy azért, mert már nem tudtam azonosulni azzal, amit a cég képvisel, és onnantól fogva, ha valaki olyan alkat, mint én, hogy szívvel-lélekkel dolgozik, akkor nem tud sikeres vagy hatékony lenni. Visszatérve a kérdésedre: egy ilyen ajánlat nem izgatna különösebben.

- Akkor ezek szerint a Mastercardnál jól érzed magad és megtalálod a munkádban a kihívást, motivációt. Ez a lelkesedés hogyan hat a csapatodra? Hogyan tudod őket motiválni, hogy gyerünk, menjünk tovább előre?
- Egyrészt nagyon figyelek arra, hogy egy picit mindenkit másként lehet motiválni, és ebben teret adjak a munkatársaimnak. Másrészt azt gondolom, hogy úgy lehetek motiváló, ha hitelesnek tartom magam, és ha át tudom nekik adni azt, hogy valóban hiszek benne, hogy együtt tényleg tök jó dolgokat viszünk véghez. Ha pedig egy feladat kevésbé izgalmas vagy vonzó, akkor azt simán kiteszem az asztalra, azzal, hogy gyerekek, tudom, hogy nem erre vágytok, de ezt is meg kell csinálni.

- Mennyire fontos neked vezetőként az, hogy akár a saját csapatodon belül is kialakuljanak példaképek? Van-e mentorálás? Fogjátok-e a fiatalabbak kezét, hogy legyen előttük követendő példa?
- A Mastercardnál van gyakornoki program és Launcher program is. Az elmúlt másfél évben két launchert is a csapatba integráltunk, más-más kollégám volt az, aki segített a csapatba kerülésben. Van a csapatunkon belül body, van mentor, van mindenféle segítő, és azt látom, hogy ez nem csak annak ad sokat, akit mentorálnak, hanem szuper energiákat szabadít fel abban is, aki támogatóként vesz részt a folyamatban. És nem feltétlen kell ehhez a legszeniorabb ember, egy korban közelebb álló kolléga lehet, hogy még hatékonyabb tud lenni a fiatalok beilleszkedésének támogatásában. Ez mindenki számára egy fejlődési lehetőség.

- Neked milyen eszközeid vannak arra, hogy megmaradjon a motivációd, töltődj, és valahogy megőrizd a munka-magánélet egyensúlyát?
- Néhány évvel ezelőtt azt válaszoltam volna, hogy nekem azért működik jól a munka-magánélet egyensúlya, mert nincs magánéletem. Évekig teljesen beszippantott a napi daráló. Ez egyfajta ördögi kör, hogy minél többet beleteszel a munkába, annál kevesebb idő jut a magánéletre, és ha sikerélményed van, és megtapasztalod, hogy bármennyit tudsz dolgozni, akkor nehezen látod be, hogy miért kellene máshogyan csinálnod. Rájöttem, hogy ez zsákutca, ez így tényleg nem fenntartható. Úgyhogy most sokkal jobban figyelek erre az egyensúlyra, több-kevesebb sikerrel. Az továbbra is igaz, hogy a munka motivál engem, tehát hogyha jó helyen vagyok, jó a feladat, tudok vele azonosulni vezetőként, felhatalmazást kapok és jó a csapat, akkor ez a motiváció mindig meg tud újulni. Ha a legfontosabb tényezőkből – kihívást jelentő feladat, felhatalmazó kultúra, jó csapat – valamelyik nem stimmel, akkor lesz gond a motivációmmal. Akkor hiába mennék el sportolni vagy nyaralni, a munkába visszatérés után két nappal ugyanabba a gödörbe esnék vissza.

- Nemrég a ChatGPT-t kérdeztem meg, hogy szerinte miért nehezebb január elején visszatérni a munkába, és mit lehet tenni, hogy könnyebb legyen. Ha a kollégák nem a ChatGPT-hez, hanem hozzád fordulnak, hogy Réka, mi a tipped, mit tegyek, hogy ne legyen nyűg a munkába járás, akkor mit mondanál?
- Talán azt, hogy ez csak a felszín lehet, hogy tél van és hideg, ez nem a valódi ok arra, hogy valaki miért veszítette el a motivációját. Ha bejössz dolgozni, és azt mondod, hogy azért nem vagyok a topon, mert január van, vagy mert most jöttem vissza szabadságról, akkor valószínűleg vagy a munkádat vagy a főnököt nem szereted, vagy nem a helyeden vagy. Az is lehet, hogy ezek mind stimmelnek, csak te már mélyen legbelül sokkal inkább egy kávézót akarsz nyitni, a multivilág már nem elégít ki. De ha már a szabadságolást emlegetjük: rá kellett jönnöm, hogy én nagyon sokáig nem engedtem meg azt a luxust magamnak, hogy egy hétnél tovább elmenjek nyaralni, még nyáron se, merthogy mi lesz, nem tudnak nélkülem boldogulni.

- És ha el is utazol, viszed a laptopot magaddal?
- Pont így. Aztán felfedeztem, hogy annál jobb nincs is, mint egy kéthetes nyaralás. Összehasonlíthatatlan, hogy mennyire ki tudod pihenni magad, hogyha két-három hétre kicsekkolsz a munkából.

- Most már meg tudod azt tenni, hogy nem ellenőrzöd a maileket naponta többször?
- Képzeld el, hogy igen. Ehhez is fel kellett nőni. Tavaly voltam Costa Ricán három hétig, elcipeltem a laptopot a világ másik végére, és végül egyszer se nyitottam ki, de legalább ott volt, amolyan biztonságérzetként, hogyha vészhelyzet van, rá tudok nézni. De azért erre meg kell érni. Ami különösen azért nehéz, mert az olyan típusú emberek választódnak ki a multik vezető pozícióira, akik olyan habitusúak, hogy pörgetik a feladatokat, sőt, ez élteti őket, ha sokat raknak rájuk, és gyakorlatilag folyamatosan elérhetők.

- Tudják rólad, hogy bármi van, úgy is megcsinálod, amit várnak tőled.
- Így van. És ebből a habitusból kellene neked tudatosan visszavágni azért, hogy egyáltalán benne tudj maradni a mókuskerékben, hogy megmaradjon a motivációd, hogy ne fásulj bele. A marketingkommunikáció esetében folyamatosan ott kell lenni, hiszen sokszor pár órán belül kell reagálni a dolgokra. Ezért is nehéz meghozni ezt a fajta tudatos döntést, hogy amikor pihenni megyek, akkor tényleg nincs munka, de alakul.

- Mi kell ehhez? Önismeret?
- Önismeret mindenképp. És annak a felismerése, hogy az élet nem csak erről szól. Ha elmész a világ másik végére, hogy feltöltődj, akkor ne a laptopod felett görnyedj, mert annak nincs értelme.

- Azt hiszem, ha én lennék a fiatal kollégád, megfogadnám a tanácsodat. Akkor mit mondanál, ha azt kérdezné tőled az új generáció, hogy mi kell ahhoz ma, hogy valaki jó marketingszakember legyen? Változott-e egyáltalán mindez azóta, amióta te benne vagy a marketingszakmában?
- Biztos, hogy rengeteget változott. Ami nem változott: „hard work pays off”, tehát abban hiszek, hogy ha valaki beleteszi a melót, annak van eredménye. És ma is ugyanúgy szüksége van egy marketingesnek kíváncsiságra, nyitottságra, a másik tiszteletére, mint 20 évvel ezelőtt. Bizonyos pozícióknál előfordul, hogyha valaki nagyon erősen önmagára figyelve megy előre, az tud sikert hozni. Viszont szerintem mind a vezetésben, mind pedig a marketingben és kommunikációban elengedhetetlen, hogy figyeljünk a külvilágra, beépítsük annak rezdüléseit. Emiatt én fontosnak tartom ezt a fajta folyamatos kifelé tekintést is.

- Bő fél éve beszélgettünk utoljára. Azon gondolkodtam, hogy azóta vajon kevés vagy sok idő telt el ahhoz, hogy a marketinget, a saját piacokat érintő változásokról beszéljünk. Mennyiben tudsz újdonságokat sorolni, ha azt kérdezem, hogy 2025-re mik a várakozásaid, mik lesznek a marketingkihívások?
- Ha jól emlékszem, legutóbb is beszélgettünk a mesterséges intelligenciáról, hogy mennyire van hatással a marketingesek munkájára. Azóta a Mastercard rendezett egy európai fórumot ősszel, bemutattak egy új kolleginát, aki egy 20 fős csapattal a háta mögött a cégen belül azon dolgozik, hogy hogyan tudják az AI-t, meg annak az eszközeit minél gyorsabban, hatékonyabban, de közben támogatóan bevezetni. Ő azt mondta, hogy jelen pillanatban azt látják, hogy a mi munkánk, tehát a Mastercard marketingeseinek a munkája, 40 százalékban kiváltható mesterséges intelligenciával. És ez egy több hónappal ezelőtti becslés, hogy idén hogyan alakul ez, azt még nem látni.

- És mit jelent ez a jövőre nézve? Hatékonyságnövekedést vagy létszámcsökkentést?
- Nyilván az a kiindulópont, hogy különféle AI-eszközök vegyék át az egyszerűbb feladatokat, mi foglalkozzunk olyasmivel, ami több hozzáadott értéket teremt. De persze ebben egyszerre van ott a lehetőség és a fenyegetettség is. Felmerül azért a kérdés, hogy vajon ez hova vezet, hogyha a munkánknak egy jelentős részét már most simán ki lehet váltani az AI-eszközökkel.

- Az AI-kihívások esetében azt látod nagyobb veszélynek, hogy elveheti a munkád egy jelentős részét, vagy pedig inkább azt, hogy például a fogyasztói oldalon meg tudjuk-e még különböztetni azt, hogy mi a valóságos tartalom?
- A kollégákon is azt látom, hogy van, aki gyorsan adaptálja és használja az AI-eszközöket, és abszolút benne van már ez a napi munkavégzésében, és van, aki meg nagyon messze van még ettől, inkább csak távolról nézegeti. A veszély inkább abban rejlik, hogy a felgyorsult világban mennyire fog adott esetben leszakadni az, akinek ezek a technológiák nem képezik a mindennapjait, erre pedig vezetőként is figyelni kell. Folyamatosan meg kell újulni szakmailag, megtanulni együtt élni a mesterséges intelligenciával és nem elidegenedni tőle. A másik szál, amit felhoztál, nagyon messzire vezet. Előfordult már velem is olyan, hogy nézek egy videót, és nehezen tudom eldönteni, hogy az valós-e vagy sem. Lassan tényleg eldönthetetlen, hogy mi az, ami a valóság és mi az, ami mesterséges.

- Arról már régebb óta gyakran hallhatunk, hogy online csalók banki alkalmazottnak adják ki magukat telefonon, azonnali netbank belépést, utalást kérnek, így lopják el a jóhiszemű emberek pénzét.
- Ugyan ilyenkor a bankok nevével élnek vissza, a náluk lévő pénzt nyúlják le, de nagyon sokszor a bankkártya adatok lehalászásával történik mindez, ezért mi is érintettek vagyunk. Ebben a kérdésben elsősorban edukációval próbálunk nagyon erősen válaszokat adni. Mert nem feltétlen technikai oldalon van a csalás, hanem a fogyasztót tévesztik meg, és mondják neki azt, hogy én vagyok a bankod, a munkaadód, a szerelmesed, és kérem az adataidat, légy szíves engedd, hogy használjam a kártyádat.

- Az AI betörésével ez szintet léphet, lehet, hogy innentől perszonalizált videóüzenetet küldenek a csalók – ahogy online felületeken máris terjednek az ismert emberek videóit manipuláló felvételek, amelyeken például teljesen hihetően Karikó Katalin azt mondja, hogy ő tudja, melyik táplálékkiegészítő oldja meg az összes problémánkat.
- Így van, és ez óriási veszély, mert a teljes digitális világba vetett hit tud meginogni. A pénzügyeket tekintve pedig abban a pillanatban kárát látod, hogyha valami manipuláció történik.

- Ebben mennyire vállaltok zászlóshajó szerepet, hogy ha nem is tudunk előrébb járni, mint a csalók, de mondjuk legalább a nyakunkban lihegjünk?
- Nagyon sok mindenki szerepet vállal ebben. Van egy Kiberpajzs nevű kezdeményezés, amelyben bankok, államigazgatási szervek, pénzügyi szolgáltatók vesznek részt, és nemrég mi is csatlakoztunk. Beleteszünk minden létező tudást, nemzetközi példákat, pénzt a közösbe, mert ezt a problémát egyedül nem lehet megoldani, csak összefogva. Minél több szereplő mondja el a saját témáját, a saját felületein, annál jobb. A Covid alatt egymillió ember úgy lépett be a digitális térbe, hogy fogalma sem volt arról, hogy milyen veszélyek leselkednek rá. És most szaladunk azután, hogy az emberek úgy adják ki az adataikat, mintha a másik oldalon nem ülhetnének rosszindulatú emberek. Ma már nem attól félsz, hogy az utcán kirabolnak, hanem attól, hogy a bankszámládról leemelnek pénzt. Nyilván az előbbi is előfordulhat, nem szűnt meg maga a jelenség, de azért annak az aránya ma már jóval kisebb, mert egyszerűbb a bankszámládról ellopni a pénzt.

- A technológia fejlődésével ez csak még bonyolultabbá és veszélyesebbé válik, ami hosszú távon tartogat kihívásokat. Ha az idén érzékelhető kihívásokra gondolok, akkor mennyire tartozik ide, hogy úgy tűnik a gazdasági környezet az idei évben sem lesz ideálisabb?
- Mi is érzékeltük, főként a kereskedelmi partnereinken keresztül, hogy már a tavalyi év sem volt könnyű, és az idei év csak még nehezebb lesz. A számainkból azt látjuk, hogy bár a bankkártyahasználat gyakorisága növekszik, tehát most már nagyon sokan és sokszor használják, viszont a kosárérték, azaz, hogy mennyit vásárolsz egy alkalommal, az csökken és nem az infláció miatt. Egyszerűen az emberek vagy nem mernek annyira költekezni, vagy egyszerűen nincs pénzük. Ilyen értelemben nehéz optimistának lenni. Rengeteg partnerrel vagyunk az ökoszisztémában kapcsolatban, és azt tapasztaljuk, hogy senkinek sem derűlátók a kilátásai 2025-re.

- Ez érinti ilyenkor a Mastercardnak a marketingbüdzséjét is?
- Globális büdzsé van, központilag meghatározott számokkal, úgyhogy mi egyelőre nem várunk nagyobb megszorítást. Bár azért hozzáteszem, hogy a covid óta minden évben előfordul olyan, hogy shiftelni kell a költéseket, vagy újratervezni. Mindig benne van a pakliban, hogy valamiféle változás jön az adott évben.

- Amúgy mennyire kaptok szabad kezet bizonyos kampányokban? Annak ellenére, hogy ahogy mondod, a marketingbüdzsé globális, a brand globális. Van-e olyan, ahol mégis az van, amit ti szeretnétek?
- Ha a kampány erősen brand érintettségű, a Priceless platformhoz kötődik, akkor az teljesen központilag vezérelt, tehát akkor ott adaptálni lehet csak az elemeket. Viszont a többi kezdeményezésünk, ami akár a kibervédelemmel, akár a fenntarthatósággal, vagy akár kereskedői kampányokkal kapcsolatos, tehát minden, ami nem közvetlenül a Mastercard brandről szól, azt intézhetjük saját hatáskörben Magyarországon. Ami szuper, mert azt jelenti, hogy még ebben a túlszabályozott multivilágban is van tér a helyi kreativitásra.

- Mondjuk az a mondat, ami bevésődött az agyunkba - hogy „Minden másra ott a Mastercard” - gondolom globális találmány volt.
- Igen. Nagyon-nagyon egyedi és szuper, bárkinek mondom, hogy Mastercard, eszébe jut ez a szlogen. De ez a beakadás egyben egy nehézség is, mert a kilencvenes évekből ránk ragadt, szuper jól beégett szlogen. A Priceless platform gondolatisága ugyanerre épül, és ez már több mint 25 éve velünk van. Ezt próbáljuk meg modernizálni, frissíteni, a 2025-ös évhez passzolóvá tenni - ez is folyamatos kihívást jelent a jövőben.

- Mik lesznek várhatóan azok az események, kezdeményezések, kampányok, amelyeken keresztül hallunk majd idén a Mastercardról? Mik a kiemelt feladatok 2025-re?
- Mi alapvetően egy B2B cég vagyunk, nekünk a legfontosabb az, hogy az üzleti partnereink velünk akarjanak dolgozni. Ugyanakkor a branderősítés mindig kiemelkedő feladat, és ehhez kapcsolódó újdonságként bejött az életünkbe a Forma-1 szponzoráció. Ez biztosan egy szuper jó kihívás lesz az idei évre. A másik hasonló kihívás, hogy 2026-ban Budapest lesz a Bajnokok Ligája döntő házigazdája, és az eseménynek a Mastercard lesz az egyik főszponzora. Ez azt jelenti, hogy már szerintem az idei évünk is arról fog szólni, hogy jövő nyáron mit tudunk villantani.

- Zárásként egy kis összegzésre és előretekintésre kérnélek: ha fel kell idézni, hogy 2024-bene mik voltak számodra a szakmai csúcspontok, akkor mi férne be a TOP3-ba? És ha meg kellene tippelned, hogy mik lesznek azok a kihívások 2025-ben, amikre egy év múlva akár sikersztoriként visszanézhetsz, akkor miket mondanál?
- 2024-ben a csapat is és személyesen én is több díjat nyertünk, ezt mindenképpen nagy sikernek látom, főleg, hogy marketing, PR, promóció vagy éppen fenntarthatósági témákban is kaptunk elismerést. Másik sikertényező a stabilitás, ami a folyamatosan változó piacon és közegben előny, ha egy stabil és erős csapatot, valamint márkát, márkaértékeket tudunk a magunkénak, amiért nap mint nap dolgozunk. Harmadik pedig az innováció, ami tavaly is meghatározta az évünket és azt mutatja, hogy a Mastercard új termékeit és szolgáltatásait úgy tudtuk bevezetni a piacon, hogy azok valódi értéket jelentsenek a partnereinknek és a felhasználóknak.

2025 számomra új kihívásokról szól majd, ugyanis anyai örömök elé nézek és más prioritások fogják a napjaimat meghatározni. Addig is szeretném úgy elhagyni ideiglenesen a Mastercardot, hogy minden projektet és feladatot a lehető legjobb kezekben és állapotban tudjak átadni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!