„A mesterséges intelligencia fejlesztése önmagunkról szól, arról, hogy mi mit tartunk értéknek”

„A mesterséges intelligencia fejlesztése önmagunkról szól, arról, hogy mi mit tartunk értéknek”
A mesterséges intelligenciák sokkal fontosabb szerepet töltenek be az életünkben, mint azt gondolnánk. A fejlesztések száma az utóbbi években exponenciálisan nőtt, a következő tíz évben már 15 milliárd mesterséges intelligenciával fog az emberiség együtt működni, ezek még a jelenleginél is jobban meg fogják határozni az életünket. Ám, ha tudatosan fejlesztjük őket, újabb és újabb segítőket teremthetünk magunknak. Rab Árpád társadalomtudós szerint ez a tudatosság lesz a jövőben a legnagyobb kihívás az emberek számára.

Kezdjük a beszélgetést azzal, hogy meghatározzuk, pontosan mi is az a mesterséges intelligencia, és miért fontos?
A legegyszerűbb, ha társadalmi oldalról közelítjük meg a választ. Eleve úgy helyes, ha többes számban említjük, és azt mondjuk, hogy mesterséges intelligenciák, hiszen nem arról van szó, hogy egy nagy, szuper, mindent átfogó intelligens dolgot fejlesztünk, hanem nagy számú digitális cselekvőgépet fejlesztünk. A mesterséges intelligencia egy olyan szoftver, ami segít bizonyos feladatokat megoldani az embereknek. Nem arról van szó, hogy ki akarjuk cserélni az ember egy gépre, hanem sokkal inkább az ember és gép együttműködése a cél. Ez nagyon fontos, ugyanis az emberi agy egy – ilyen összehasonlításban - lassú, de nagyon komplex, egyszerre több, egymással párhuzamos sávon és rétegben működik, míg az mesterséges intelligencia inkább egy- vagy kétsávos, azonban az emberi agynál sokkal, de sokkal gyorsabban dolgozik. A kettő egymást ki kell, hogy egészítse, hiszen a mesterséges intelligenciának feladata, hogy segítsen. A mesterséges intelligencia három részből áll: adatokból, számítási műveletekből és eredményekből (illetve ezek értelmezéséből) – miután a mesterséges intelligencia nem más, mint nagy adatbázison végzett statisztikai vagy algoritmikus műveletek, döntési fák sokasága.

Mindezt hogyan érzékeljük ezt a valóságban, az életünkben?
Például úgy, hogy ha én jó adatokat adok meg neki, akkor nagyon gyorsan kiszámolja, amit kérek tőle, vagy akár új dolgokat hoz létre. Például, ha én magam nem tudok rajzolni, de azt kérem a mesterséges intelligenciától, hogy rajzoljon egy síró embert erdőben, rókák között, akkor ezt megrajzolja. Az adat nemcsak számokból állhat, lehet kép, érzelem, vagy bármi, és ha ezzel jó műveleteket végzek, tehát pontosan megmondom a mesterséges intelligenciának, hogy mit csináljon, akkor egy jó végeredményre juthatok, amit aztán fel tudok használni. Ez egyben az előnye és a hátránya is a mesterséges intelligenciának. Előny, mert valóban megcsinálja, amit kérek tőle, ha jól, pontosan megmondom, mit és hogyan csináljon. ám, ha rosszul mondom meg, akkor a végeredmény félrevezet. Ahogy egyre komplexebb műveleteket oldalnak meg a mesterséges intelligenciák, annál nehezebb lesz később tudni, miért ezt vagy azt az ajánlatot tette, vagy döntést hozta. Tehát azok, akik jó mesterséges intelligenciát fejlesztenek maguknak, nem kicsit hagyják le a versenytársaikat, hanem nagyon, nagyon. Egy év alatt három év versenyelőnyre tehetnek szert. A mesterséges intelligenciát úgy kell nevelnünk, úgy kell tanítanunk, hogy valóban azt csinálja, ami nekünk fontos. Ehhez nem kell, hogy mindannyian programozók legyünk, elég, ha tudjuk, hogy mit akarunk. A mesterséges intelligencia nem valami varázslatos dolog, amiről elkönyveljük, hogy azt csak az informatikusok ismerik, mi pedig úgysem értjük, és eldöntjük, hogy majd inkább megvásároljuk, mint szolgáltatást. Ez egy nagyon hibás hozzáállás. Nekünk magunknak kell kifejlesztenünk a saját magunk által használt mesterséges intelligenciát, mert ha nem, akkor valakinek a termékei leszünk. Leginkább azé, aki eladja nekünk az általa kifejlesztett mesterséges intelligenciát. Ma már a mesterséges intelligenciákat nem elsősorban programkóddal, hanem adatokkal, helyzetekkel, általunk mutatott és jóváhagyott helyzetekkel fejlesztünk.

Mi hasznunk lesz nekünk abból, ha létrehozzuk azt a mesterséges intelligenciát, amire szükségünk van?
Lesz egy nagyon hasznos segítőnk, amelyből már napjainkban is nagyon sokat használunk változó mértékben, lehet akár 10-100 mesterséges intelligencia is a szolgálatunkban. Ez a jövőben csak növekedni fog. Minél inkább megértjük a működését, annál inkább olyanná tudjuk formálni, ami minket segít, és így időt nyerünk. Ez az időnyerés nem egy egyenletes vonalú mozgás, sokkal inkább szakaszos ugrásokról van szó. Vagyis én lefejlesztem a mesterséges intelligenciát, ami megcsinálja, amit én szeretnék, aztán megint az emberi agy jön, mert specifikálnom kell a kitűzött célt, majd megint a mesterséges intelligencián lesz a sor, hogy végrehajtsa a feladatot. Ezek az ugrások igen nagyok, ezért akik lemaradnak, azok nem egy kicsit maradnak csak le, hanem nagyon. Akkora lesz a különbség, amint tényleg nem lehet majd behozni, mert olyan messze lesz egymástól az, aki mesterséges intelligenciát hoz létre, és az, aki nem, mint az űrhajós és a kőbaltás embertől. Még egyszer hangsúlyozom, nem az embert akarjuk lecserélni a mesterséges intelligenciával, hanem azt szeretnénk, hogy megtanuljon használni egy új, komplex eszközt, ami csupán csak egy gép, éppen ezért azt fogja tenni, amit kérünk tőle. A mesterséges intelligenciának igen félrevezető az elnevezése, ami alapján azt gondoljuk, hogy ő okos. De nem az, hiszen ő csak egy gép, éppen ezért nem akar semmit, nincsenek céljai, nincsenek vágyai, egyszerűen csak elvégzi a feladatot, amit kap. Okosan, komplexen viselkedik, de nincs tudata. Csak nekünk, embereknek vannak céljaink és vágyaink, éppen ezért végig kell gondolnunk, hogy milyen kihívások, feladatok állnak előttünk, és, hogy ezeket hogyan szeretnénk megoldani, mert ennek megfelelően kell fejlesztjük a mesterséges intelligenciát.

Nincs semmilyen kiskapu, ahol meg lehetne kerülni a mesterséges intelligenciát?
Ez nem egy elkerülhető változás. A digitális transzformáció metatrendje az emberiség szükséges lépése annak érdekében, hogy megoldja azokat a kihívásokat, amik előtte állnak. Végtelenül gyorsabban, komplexebben, rugalmasabban kell működnünk, mint valaha, egy annyira összetett világban kell jó döntéseket hoznunk, amilyen még sosem volt. Ebben segít új társunk. Nem arról van szó, hogy ha fejlesztek, akkor az jó, és ha nem, akkor úgy is jó. Mert ha nem én, akkor valaki más ki fogja fejleszteni. Másrészt érdemes már most jól fejleszteni, mert a rendszerek már most nagyon összetettek, és később még nehezebb lesz átlátni a működésüket. A racionális feladatokat, a gyors számítást, a gyors feladatmegoldást elvégzi a gép, de az irracionális dolgokat, amire csak az ember képes, ilyen például az intuíció, az érzelem, a beleérző képesség, hogy van célunk, hogy érdekel és meg akarjuk érteni a másik lelkivilágát, erre csak az ember képes. Ez utóbbit kell magunkban erősíteni, mert az racionális részt a gép elvégzi helyettünk. 
A mesterséges intelligencia egy tükör is magunk felé, hiszen a saját magunkban definiált értékek mentén fejlesztjük, ezáltal kifejezi a céljainkat. A mesterséges intelligencia fejlesztése önmagunkról is szól, arról, hogy mi mit tartunk fontosnak, milyen értékeket, viselkedésmintákat, döntéseket, helyzeteket rögzítünk. A mesterséges intelligencia fejlesztése nem csak a historikus adatokról, vagy a jelen problémáiról szól, hanem a jövő változásairól is, ezért a fejlesztése, csiszolása sosem véget nem érő folyamat lesz.

Azt mondta, jól kell nevelnünk a mesterséges intelligenciát, hogy kiszolgálja az érdekünket, vagyis azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ez fordítva is igaz? A mesterséges intelligencia is nevel minket? És ha igen, akkor milyen tulajdonságainkat képes kidomborítani?
Azért jó, ha nem a másét, hanem a saját magunk által nevelt mesterséges intelligenciánkat használjuk, mert akkor nem válunk termékké. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy mi kezdünk el igazodni a mesterséges intelligencia működéséhez. Ha megveszem az mesterséges intelligencia szolgáltatását, akkor elkezdem a viselkedésemet ahhoz igazítani, amit az mesterséges intelligencia a legjobban jutalmaz. Ez nagyon jól megfigyelhető már napjainkban is a munkahelyi, HR mesterséges intelligenciák esetében, amelyek, ha azt jutalmazzák, hogy mindenki bemegy nyolcra, és hazamegy 16 órakor, ez idő alatt pedig végig pötyög a billentyűzeten, akkor az emberek be fognak menni nyolcra és hazamennek délután négykor, és pötyögni fognak a billentyűzeten, de ez nem jelenti azt, hogy hogy dolgozni is fognak. Csupán azt jelenti, hogy tudják, mit mér a mesterséges intelligencia, és annak megfelelően cselekednek. 
Mindemellett a mesterséges intelligencia az önfejlesztés nagyon jó eszköze, miután sokkal következetesebb, mint az ember, aki képes a hangulatától függően cselekedni. Ha a mesterséges intelligenciába belekódoljuk az értékeinket és a viselkedésünket, azt ő utána elvárja tőlünk, és számon is kéri tőlünk. Ez sokakat feszültté tesz, mert a következetesség és a tudatosság nagy emberi értékek, de szeretjük őket rugalmasan kezelni, most pedig sziklaszilárddá kovácsoljuk őket. Nagyon jó az mesterséges intelligenciában, hogy még ennél is többre képes. Egyrészt jó abban, hogy a meglévő képességeinket kibontakoztatja, de én sokkal jobban szeretem benne azt, hogy segítségével azonosítani tudjuk a saját gyengeségeinket, és azokat általa ki is tudjuk küszöbölni. Például, ha nagyon sok a dolgom, és emiatt hajlamos vagyok elfeledkezni valamiről, akkor a mesterséges intelligencia emlékeztet, hogy írd meg ezt az e-mailt, vagy vedd fel ezt a telefont, vagy menj el tornászni. Ez is az önismeret egy része.

A mesterséges intelligenciával időt nyerünk – mondta. Most, amikor már nem az idővel, hanem az időért futunk versenyt, előfordulhat, hogy egyszer csak értékesebb lesz az időnk, mint a pénzünk?
Ez abszolút így van. De ez a versenyfutás nem most kezdődött, hanem az 1500-as években, amikor a mechanikus óra elkezdte nagyon pontosan szeletelni az időt. Addig a tevékenység volt az első, és az idő volt a másodlagos. Az ember leült játszani, és az tartott valameddig. Ma pedig leülünk egy órát játszani, és pontosan egy óra múlva befejezzük, vagy ha nem, bűntudatunk van. Az elmúlt évszázadokban, főleg az utóbbi 150 évben az időnek rendelünk alá mindent: az idő viszonylatában határozzuk meg a fizetésünket, sokat dolgozunk, hogy legyen egy hét szabadidőnk, és elmehessünk szabadságra. Az idő és a pénz között már egyenes összefüggés van. Az idő valuta lett, egy nagy megbecsülés saját magunk felé, ha magunkra áldozzuk, és megbecsülése annak, akire szánjuk.
Az időt most már a piac is beárazta. Egyre több az olyan szolgáltatás, ahol az időnkkel fizetünk pénz helyett. Például ilyen az okostelefonos alkalmazások többsége. Használjuk a Facebookot, mindeközben eladjuk az időnket, a viselkedésünket, és cserében nem fizetünk érte. Azok a szolgálattások, amelyeket az ember használ az okostelefonján, havi harmincezer forintba kerülnének, gondoljunk csak a térkép-, az email- vagy a chatszolgáltatásra, mind-mind sokba kerül, hiszen miattuk szervereket kell működtetni, programozókat alkalmazni, fejleszteni kell, de mi ezért nem fizetünk, „csak” az időnket adjuk. Az idő és a cselekvés a jövő ugyanolyan valutája, mint a pénz.

Azt mondta, hogy az embert nem helyettesítheti a mesterséges intelligencia. Soha nem jön el az az idő, amikor nagyobb szerepe lesz az embernél, vagy akár helyettesítheti őt?
Ez attól függ, mennyire fejlesztjük jól. Ha megtartjuk az embernél az emberi dolgokat, és jól neveljük a mesterséges intelligenciát, akkor a segítőnk lesz, és nem lesz soha uralkodó felettünk, csupán egy hasznos eszköz lesz a kezünkben. Van a mesterséges intelligenciának egy nagy hazugsága, ami nem más, minthogy minden kvantifikálható, minden mérhető. A mesterséges intelligencia azon dolgozik, hogy kicsavarja a kezünkből a dolgokat, és fölöslegessé tegyen minket. Ezt nem szabad hagyni, nekünk a mesterséges intelligencia partnerévé kell válnunk. Ez a kérdés a munkaerőpiacon a legélesebb, hiszen a mesterséges intelligencia sunyi módon dolgozik a háttérben azon, hogy kivegye a kezünkből az irányítást, és elhitesse velünk, hogy az emberi munkaerő gépekkel pótolható. Mind a munka, mind a magánélet, mind pedig az oktatás területén tudatosan leküzdhető. Ennek a tudatosságnak a növelése lesz a legnagyobb kihívása az emberiségnek a következő években. Ez egy fejlődés, amely nemcsak technológiai változást, előrelépést vár el tőlünk, hanem egyfajta mentális fejlődést is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Juhász Marianna

1998 óta dolgozik a nyomtatott és az online médiában. Pályafutását egy megyei napilap tudósítójaként kezdte, ezt követően éveken keresztül munkatársa volt több országos gazdasági magazinnak …