Az elmúlt évek történései még azokat is útkeresésre késztették, akik esetleg azt gondolták, már a helyükön vannak. Ön az útjukat, vagy sokkal inkább a helyüket keresőket kétféle mentalitással jellemzi. Mi indokolta, hogy Pató Pált és Haraszthy Ágostont állítsa párhuzamba ezek érzékeltetésére?
Meg vagyunk róla győződve, hogy a mai világ olyan hihetetlen paradigmaváltásokkal és kiszámíthatatlan mozgásokkal írhatók le, amilyenek nem voltak idáig a történelemben. Azonban utánajártam, és kiderült, hogy a 19. század közepén is voltak hasonló, ha nem nagyobb volumenű változások. Az 1850-es évek meglehetősen erős, szinte földrengésszerű fordulatot hoztak az akkori emberek életébe. Gondoljunk csak arra, hogy a polgári demokratikus forradalmak hogyan hozták létre azokat a nemzetállamokat, amelyek teljesen új formációt és felépítményt adtak az akkori Európának. De ekkorra esett az ipari forradalom második hulláma is, amikor számos olyan új találmány született, mint a robbanómotor, de fejlődött az acélipar és elkezdődött a mezőgazdaság gépesítése. Darwin 1859-ben publikált A fajok eredetéről című tudományos munkája is utal arra, hogy a gazdaságban, a társadalomban vagy a politikában bekövetkező változás nem feltétlenül egy békés és rövid átmenet következménye; és tegyük hozzá, nem feltétlenül a 21. századi ember sajátja.

Pató Pál - akiről kevesen tudják, hogy valóságos, létező személy volt – volt az az ember, aki ezeket a változásokat figyelmen kívül hagyta, aki a külvilágból érkező kényszerek elől inkább hátralépett, és megvárta, amíg - mondjuk úgy - valami kialakul, tehát sokkal inkább sodródott az eseményekkel. A legtöbben, Petőfinek köszönhetően az ő példáját ismerjük, éppen ezért hajlamosak azt gondolni, hogy ő testesíti meg a magyar néplelket.

Habár Pató Pál reakciója is egy teljesen érthető és természetes válasz akkor, ha épp egy paradigmaváltás kellős közepébe csöppenünk. De tudnunk kell, hogy még a magyarok között is voltak olyanok, akik teljesen másfajta módon reagáltak a világ kihívásaira. Közéjük tartozott Haraszthy Ágoston, aki már a 19. században klasszikus vállalkozói magatartásával bizonyította, van ellenpólusa a Pató Pál által megtestesített magatartásnak.

Haraszthy Ágostonnak mely tulajdonságai voltak azok, amelyeket a 21. századi embernek is magáévá kellene tennie azért, hogy ne érezze kiszolgáltatottnak magát a változások miatt?
Mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy a jelenkor és a 19. század között vannak különbségek, hiszen például napjainkban a változások gyorsabban és intenzívebben jelentkeznek, mint annak idején. De miután egy dinamikusan alakuló közegben dolgozott ő is, az életútja adhat nekünk olyan tapasztalatot, ami irányadó lehet a 21. században.

Haraszthy az Egyesült Államokban építette fel vállalkozói karrierjét az 1840-es évektől kezdve. Két jelentős dolog fűződik a nevéhez. Az egyik, hogy 1850-ben San Diego serifjévé választották; bár igaz, hogy ez a város ekkor még nem volt megapolisz, legfeljebb egy öt házból álló település. Mégis, maga a tény, hogy Haraszthyt vezetővé választották, mégis fontos eredmény, hiszen tükrözi a helyi közösség megbecsülését.

A másik kiemelkedő esemény, ami a nevéhez fűződik, nem más, minthogy 1857-ben megalapította a Buena Vista Winaryt, ami a mai napig egy létező üzleti entitás, és ami tulajdonképpen a kaliforniai nagyüzemi boripar alapját jelenti. A Buena Vista Pincészet Kalifornia második legrégebbi pincészete, mellyel Haraszthy nem csak egy hihetetlen nagy bizniszt indított el, hanem olyan borászati, termelési és marketing-menedzsment újdonságokat is bemutatott, melyek a mai napig irányadóak.

Mit lenne érdemes megtanulnia Haratszhytól annak a vállalkozónak, aki napjainkban szeretne sikeres lenni?
Haraszthy Ágostonnal kapcsolatban hét olyan tulajdonságot, szemléletmódot célszerű megemlíteni, melyeknek mindenképpen köze van a rezilienciához. Vagyis ahhoz, hogy hogyan lehet egy nagyon erős, rugalmas ellenállóképességet kialakítani a hétköznapokban a felénk irányuló változásokkal szemben.

Az első ilyen a verseny elfogadása, ami nagyon sokszor még napjainkban is problémát jelent, mert úgy gondoljuk, hogy bizonyos versenypozíciók hosszú távon adottak. Haraszthy azért ment Amerikába, mert szerinte az ő korában Európában nem lehetett befolyásmentesen vállalkozni, ehhez szükséges volt valamilyen uralkodói vagy felsőbb hatósági engedély. Ezzel szemben Amerikában az elhatározásokból, a tervekből nagyon gyorsan valóság válhatott, és ez felvillanyozta.

A másik fontos és követendő példa Haraszthy életében a konfliktuskezelés. Tudta, mikor célszerű konfrontálódni, és mikor kell inkább együttműködni.

A harmadik egy kifejezetten amerikai sajátosság, a mikroközösségekben való aktivitás, valamint ezeknek a közösségeknek a létrehozása. Ebben szintén élenjáró volt. Komolyan gondolta, hogy mindenki egyenlő, és mindenkinek dolgoznia kell a közösségért, mert együtt előbbre lehet jutni, ha értékes információkat, tapasztalatokat osztunk meg egymással. Haraszthy titokban is tarthatta volna, a hordófejlesztésekkel kapcsolatos tapasztalatait, ám ez egy olyan know-how volt, amit ő közkinccsé tett a San Francisco környéki Sonoma- és Napa-völgybe települő borászatok tulajdonosaival azzal a céllal, hogy ő ezt a közösséget erősebbé tegye. Ezzel pedig lemondott egy komoly versenyelőnyről.

A magyar származású borászra az elengedés képessége is jellemző volt, aminek hiánya egy tipikus csapda lehet akkor, amikor már futunk a pénzünk után. Ha egy vállalkozás nem úgy teljesít, ahogy azt elképzeltünk, de hiszünk az eszmében és a vállalkozás alapgondolatában, akkor hajlamosak vagyunk újabb és újabb erőforrást áldozni rá, míg végül az egész vagyonunkat felemészti a sikertelenség. Haraszthy tipikusan az a vállalkozó volt, akinek nem minden vállalkozása lett sikeres, meglehetősen sok kudarcot élt át, de jól tudta, mikor kell elengedni ezeket a fiaskókat. Az üzlettársaival a keleti parton létrehozott egy várost is, ami a mai napig Sauk City-t néven létező közigazgatási intézmény, ám a városalapításhoz kapcsolódó üzleti modell nem volt kifizetődő, ezért tudta, hogy azt ott neki, annak ellenére, hogy már ott, életében egy nagyon komoly elismerésnek örvendett, el kell engednie, és vállalta, hogy a nyugati parton próbál szerencsét. Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy ez akkor nem volt olyan egyszerű, hiszen már az óriási nehézség volt, hogy a közúthálózat hiányában családostól átjusson a keleti partról a nyugati partra. Ez az elengedés képessége a mai világban is meglehetősen fontos.

Erényei közé tartozott a szövetségek, az érdekközösségek létrehozása. Haraszthy Ágoston egy hatalmas lobbista volt, például ő volt a kaliforniai bor első és a mai napig legnagyobb hatású lobbistája. Felismerte a közösség érdekeit, tudott tenni a közösségért, elérte, hogy a szövetségnek szava legyen a politikai döntéshozatal különböző szintjein. Elsőként ismert fel, hogy a boripar egy tipikusan olyan tevékenység, aminek az üzleti eredményessége jelentősen függ a lobbitevékenység sikerétől.

A hatodik elem, amit el lehet tőle tanulni, az a naivitás. A startupok indulásakor a siker érdekében alapvetés, hogy legyen egy jól megfogalmazott üzleti terv, legyenek excel táblázatok, melyekben kiszámolnak mindent pontosan. Ezzel szemben sok vállalkozás úgy lesz naggyá, hogy az alapítók nem nagyon gondoltak bele abba, pontosan mire is vállalkoztak. Naivak az elején, nem vesznek tudomást a lehetetlen helyzetekről. Haraszthy is ilyen ember volt. A naivitás egy nagyon fontos vállalkozói erény, amit nyilván nem szabad túlzásba vinni. Természetesen a nehézségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, de ezekre nem szabad leküzdhetetlen tényezőként tekinteni.

A hetedik pedig egy igazán aktuális dolog, amit nevezzünk befogadásnak. Haraszthy befogadóképessége egy világszemlélet, ami vállalkozói szemléletéből is fakadt. Ő volt az első, aki a keleti parton kiállt a kínai munkaerő alkalmazása mellett. Nyilván a vállalkozói érdekei ezt erőteljesen indokolták, hiszen sokkal olcsóbb volt kínai vendégmunkásokkal dolgoztatni. De épp az olcsósága miatt meglehetősen erős rasszista támadásokat kapott ez a közeg. A 19. században nemrég odaérkezett magyarként kiállni egy kínai munkaerőközösség mellett, nem tűnik olyan egyértelműnek. Haraszthy Ágoston képes volt a San Francisco-i munkaközvetítő rendszerekben érvényesíteni az akaratát, és lerázni magáról azokat a hangulatkeltő politikai támadásokat, amelyeket a kínai munkaerő alkalmazásával gerjesztett.

De ő volt az is, aki szembe mert menni a kor vállalkozói közösségével, és kiállt a rabszolgatartással szemben, sőt, a fekete polgároknak még szavazati jogot is szeretett volna biztosítani. Abban a korban mindez nem volt magától értetődő. De ne felejtsük el, hogy a befogadás képességével létrehozott egy olyan multikulturális rendszert, amiből profitálni is tudott.

Ez a hét alapelv vagy vezérlő érték a mai világban is meglehetősen erőssé és sikeressé tud tenni egy vállalkozást.

Mondhatjuk azt, hogy ezek azok a képességek, amelyek megadhatják azt a flow élményt, amitől valaki valóban azt érezheti, hogy öröme van abban, amit csinál?
Igen, szoros összefüggés van e kettő között. Ha elolvasunk egy Haraszthy által írt visszaemlékezést, vagy egy róla készült életrajzi művet, azt látjuk, hogy ő a vállalkozás örömével fordult az általa végzett tevékenységekhez.

Csíkszentmihályi Mihály professzortól tudjuk, hogy a flow nem boldogságot jelent. De ha nincs meg a flow időről időre az ember életében, akkor nem fog kiteljesedett, egész, boldog életet élni.

Bár Haraszthy élete meglehetősen tragikusan ért véget Nicaraguában, ahol egy aligátor végzett vele, miközben az új szeszgyárához keresett megfelelő helyszínt a dzsungelben. Mindent egybe vetve azt nem lehet mondani, hogy életében boldogtalan lett volna. Ez az, ami a flow lényegét adja: vagyis olyan kihívással szembesülni, melyet szívesen elfogadunk, melyen örömmel dolgozunk, ami nehéz, de azt érezzük, hogy a képességeinkre alapozva sikerül a célt elérni, a terveket megvalósítani. Biztos vagyok benne, hogy a flow száz százalékig jelen volt Haraszthy életében.

A reziliencia feltétele, alapja a flow megélésének?
A kettő összefügg egymással, hiszen, ha belegondolunk, Csíkszentmihályi olyan jelenségként definiálja a flow-t, ami akkor jön létre, amikor a kihívások egy kicsivel magasabb szintűek, mint a képességeink. Ha túl alacsony a kihívás a képességeinkhez képest, akkor unalomba fullad az adott tevékenység, ha pedig túl erősek a kihívások, akkor depresszív félelemmel áthatott helyzetbe kerülünk, és szorongás jön létre. Azonban, ha rendelkezünk a reziliens szemlélettel, képesek leszünk a kívülről jövő kihívásokat helyesen és észszerűen értelmezni, és ennek megfelelően cselekedni. Ebből fakad aztán a flow.

A jelenkor gazdasági kihívásai mennyiben vethetik vissza ennek a flow által keltett kiteljesedésnek az érzését?
A mai gazdasági kihívásoknak az a nehézsége, hogy olyan érzést keltenek bennünk, mintha semmi sem múlik rajtunk. Sem a szomszédban dúló háború, sem az inflációs környezet, ahogyan az sem, hogy milyen az alapkamat-politika, vagy az sem, hogy hogyan irányítják a marketing-megjelenési lehetőségeket a globális online felületek. Úgy érezzük, hogy ezek nem rajtunk múló tényezők, ezért gondolja úgy sok vállalkozó vagy menedzser, hogy nincs valós hatással a folyamatokra. Ez pedig hihetetlen sok mentális energiát elvesz nem csak a vezetőktől, de a munkatársaiktól is. Haraszthy életét azért érdemes tanulmányozni, mert rengeteg olyan helyzetben volt része, ami párhuzamos az általunk most megélt élethelyzetekkel. Ha mi is meg tudnánk tenni azt, amire ő a saját világában képes volt, akkor boldogabbak lennénk, több flow lenne az életünkben.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!