A kiadótól csak a pénzt akarták

A kiadótól csak a pénzt akarták
Van olyan nagy lap, amelynek online verziója néha többet hoz, mint a print, de egészében is 50-50 százalék az arány – árulta el a Digital Hungary szakmai oldalnak Mihók Attila. A Ringier Kiadó ügyvezető igazgatójával és a Népszabadság Zrt. elnök-vezérigazgatójával a recionalizálás mellett különleges ukrajnai és szerbiai tapasztalatairól is beszélgettünk. Ja, hogy a bevezetőben melyik lapról van szó? Olvasson tovább, exkluzív interjúnkból kiderül.

- A Ringier Szerbiánál és Ukrajnánál is volt ügyvezető igazgató mielőtt átvette a magyarországi leányvállalat vezetését. A cégvezetés ügymenetében milyen lényegi eltérések vannak az egyes országokban?

Szerbia egy más világ volt: amikor kimentem, egy fejletlen piacon evickélő kis 99 fős céget vettem ám, amely ötödik vagy hatodik volt csak a sorban, de szerencsére csupán gyengén menedzselt vetélytársai akadtak. Az itthoni tapasztalatokat is felhasználva, a piaci lehetőségekre azonnal reagálva végül, amikor 4 év elteltével hazajöttem, egy olyan 600 alkalmazottat foglalkoztató vállalatként tudtam átadni a Ringier Szerbia vezetését, aminek az ottani nyomtatott sajtópiacon 50 százalékot is meghaladó részesedése volt, három napilapja és két hetilapja pedig a saját szegmensében és az összesített rangsort tekintve is piacvezető volt.

A cégvezető odakint – hiába ugyanaz a cégcsoport – sokkal autoriterebb, mint itthon. Nem lehet azt mondani, hogy jobbak vagy rosszabbak a körülmények inkább csak más. A bejárási hajlandóság és a munkamorál talán alacsonyabb – vagy lazább, de a dolgozók sokkal érzelmesebben állnak a munkájukhoz és a munkahelyen is szorosabbak az emberi kapcsolatok. Például mindennaposak voltak a munkahelyi bulik. Itt elképzelni nem tudnám, hogy valaki partit rendezzen a szerkesztőségben. De jellemző, hogy amikor az egyik alkalmazottnak egy olaszországi szervátültetésre volt szüksége, a pénzt összedobták hozzá a kollégák.

Ukrajna, ha lehet talán még egzotikusabb. Ott a dolgozók szinte csak azt nézték, hogy tudnak pénzt kisajtolni ebből a külföldi nagyvállalatból. Hetente kértek fizetésemelést, és ha máshol 2-3 százalékkal több fizetést remélhettek, azonnal leléptek.

- A külföldi tapasztalatokat tudta-e itthon érdemben hasznosítani, és ha igen pontosan hogyan és miben?

Egy tartós külföldi munkahely persze akarva-akaratlanul is hatással lesz az ember személyiségére. Én talán a korábbiaknál is temperamentumosabb lettem. A beosztottaimtól is dinamizmust és gyors döntéseket várok el. Nem szeretem a halogatásokat. Azt szoktam mondani, hogy inkább lőjetek, maximum mellé megy és a következő betalál. Ez még mindig a jobb eset mintha hónapokig célozgatunk, míg el nem viszik a céltáblát. Ezen felül még karakteresebben hiszek abban, hogy arra kell nézni, amerre megyünk, és az előre van. A bevételek a legfontosabbak, arra kell helyezni a hangsúlyt, ott kell nagyot alkotni. De persze azt, hogy mennyire változtam meg, nyilván azok tudnák a legjobban elmondani, akik velem dolgoznak.

- Hat éve a Ringier Magyarország vezetője, három éve a Népszabadságé. Mi volt a legkritikusabb azóta?

Nyilván a legnehezebb a 2008-as válság volt, ami teljesen felborította a piacot és reklámbevételek zuhanásával felértékelte a fizikai értékesítést. Először nagy volt az ijedség. Bár alapvetően nem tartom jó vezetői eszköznek, de racionalizáltuk a költségeinket és végül úgy vélem, sikerült hozzászoknunk az új világhoz.

- Hogyan lehet a ma emberének vonzóvá tenni egy napilapot?

Minden platformnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Ha például valaki jól tájékozott akar lenni a neten, akkor alaposan be kell járnia 3-4 portált, és ha a linkelt kereszthivatkozásokat is megnézi magának, komoly időt kell áldozzon rá, hogy napi szinten képbe kerüljön. Ezzel szemben egy nyomtatott termék sokkal jobban fókuszált és a profiljába eső témát koncentráltabban dolgozza fel, legyen szó bulvárról, gazdaságról vagy sportról. A hírversenybe persze nem lehet beszállni, hisz mire az olvasó kezébe kerül az újság, számos friss hír landol a neten, viszont a mélyebb elemzéseknek és a hosszabb vagy jelentős grafikus kiegészítéssel bíró anyagoknak még mindig a nyomtatott sajtó a legjobb helye. Ráadásul az újság nem merül le és nem megy tönkre.

- Miként lehet a tartalomelőállítást egy újságnál hatékonnyá tenni?

Visszatérő téma ez a hatékonyság. Van olyan kiadóvezető, aki csupán a költségek minden határon túli csökkentésére, a létszám minél gyorsabb redukálására, a zsugorodásra fókuszál. Így viszont nem marad erő a bevételekre és az innovációra.

Szerintem a bérek és a létszám folyamatos vagdosása nem megoldás, mert ez csak ahhoz vezet, hogy egyre kevesebb, ráadásul gyengébben képzett és motiválatlan ember marad a szerkesztőségekben, a fiataloknak pedig nem lesz vonzó a pálya. A jövő az univerzális, jól fizetett újságíróké, akik online és nyomtatott platformokra is tudnak tartalmat készíteni. A hatékonyság fontos, de egy médiavállalat nem egy gyár, nem lehet csupán üzemgazdasági eszközökkel vezetni.

Azt is látni kell, hogy vannak olyan új bevételi lábak, amelyek most még parányiak, de törődni kell velük, mert a jövőben fontosak lesznek. Ehhez viszont nem csak az újságíróknak, hanem a menedzsereknek is sokrétűen kell tudni gondolkodni. Ez már nem csupán média, hanem annál sokkal több! Új üzleti modellek, új üzletágak. Aki nem tud elszakadni a lapeladás-hirdetés-nyomda-szerkesztőség vonaltól, annak marad a zsugorodás, a minőség elvesztése és az újabb és újabb költségcsökkentési kör.

- Hogyan látja általában a nyomtatott sajtó jövőjét? Mit gondol, hol lesz a Népszabadság 3 vagy 5 év múlva?

Itt az is kérdés, hogy meddig tartható még az webes lapok teljes ingyenessége. Mert nyilván, ha nyílna egy hely, ahol ingyen mérik a sört, akkor a többi kocsma bezárhatná a boltot. De az online sajtónál előbb-utóbb ki fog bukni, hogy az ingyenes, csupán a hirdetési bevételekre épülő modell csak néhány piaci szereplőnek lehet kifizetődő, nekik sem nagyon és csak akkor, ha hosszútávon egyedül maradnának. A csupasz hírekért nyilván nem lehet már pénzt kérni, és ez jól is van így, de ahol komoly hozzáadott érték van, ott változásokra lehet számítani.

Ami a példányszámokat illeti: nem csak a példányszám, hanem az átlagos elérés is számít. A piac ebbe az irányba halad. A Népszabadság akár már most nyereségesen működhetne, ha nem három éve kezdődnek meg az átalakítások, hanem már akkor, amikor látszott, hogy fenntarthatatlan költségszinttel dolgoznak. Nem vagyunk messze attól a naptól, amikor búcsút inthetünk a veszteségnek. Persze ehhez hiányzik még egy-két tulajdonosi döntés. Jó példa erre a Nemzeti Sport, ami valószínűleg nem tudna megélni, ha nem egy jól integrált, folyamatosan bővülő, a print mellett a digitális tartalomra is fókuszáló és nem utolsó sorban a márka erejét és értékét jól használó médiatermék lenne. Pedig a példányszáma nagyságrendileg annyi, mint a Népszabadságé, az ára pedig alacsonyabb. A Népszabadságnál hiányzik az integrált tartalmakban való gondolkodás, a piaci szemlélet. Át kell alakuljon a hozzáállás és el kell gondolkodni azon, hogy hogyan lehet a Népszabadság értékeit és a mai kor igényeit összehangolni. És ez fájdalmas.

A teljes nyomtatott sajtó szempontjából a magazinoknak van a legkönnyebb dolga, mert részint könnyedén „tabletesíthetők”, nem kell részt venniük a hírversenyben és a digitális termékek nem tudják azt a fogyasztói érzetet nyújtani, mint a papír. A terjesztés és a gyártás ugyan folyamatos kihívás elé állítja a kiadókat a volumenek csökkenésével, de aki azt mondja, hogy 10 év múlva már nem lesznek ilyen kiadványok, az szerintem téved.

- Az olvasói szokások változtak-e az utóbbi években és ha igen, milyen irányba? Ma mi érdekli igazán egy szeriőz újság olvasóját?

A bulvár előretörése és a kereskedelmi TV-k egyes műsorai alapvetően befolyásolták, hogy az olvasók milyen igényeket támasztanak a sajtótartalmak felé. Ráadásul a többség inkább a munkával, a pénzkereséssel van elfoglalva, szabadidejében pedig, ahogy az étkezésnél, úgy a médiafogyasztásban is a gyorsat, a könnyen fogyaszthatót keresi. Viszont ettől függetlenül értékes jól szerkesztett tartalomra mindig is lesz igény. A kérdés inkább csak az, hogy ez miként jut el az érdeklődőkhöz.

- Egy nyomtatott sajtóterméket az online láb mennyire és pontosan miben tudja segíteni, kiegészíteni?

Ezt nem győzőm elégszer elmondani. Nincs külön láb. Előállított tartalom van, amit különböző csatornákon juttatunk el az emberekhez. A webes felületen egyelőre ezt ingyenesen tesszük. Az online egyébként elsősorban pénzzel egészíti ki a nyomtatott termékeket. A hirdetési árbevételünk például a Nemzeti Sportnál 50-50 százalékban oszlik el a net és a napilap között, de vannak időszakok, amikor a digitális csatornák többet termelnek.

- Ön szerint hogyan alakulhat a reklámpiac az idén?

Még be kell várni az idei számokat ahhoz, hogy mérleget lehessen vonni, de úgy látom, hogy a zsugorodás már nem lesz akkora, mint a korábbi években. Egyébként ezeket a mutatókat már nem az érdemi tényezők, hanem inkább a hiedelmek és hitek vezérlik. Hasonló a helyzet a részvényárfolyamokhoz, amelyeknek egyre kevésbé van közük a cégek értékéhez és egyre több a jövőbe vetett hithez. Nagyjából ez a reklámpiacra is elmondható.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Devecsai János

Szabadúszó újságíró