Elhangzott tőled a bemutatkozó videóban, hogy ennek a cikknek a megírása viszonylag kívül esett a komfortzónádon. Ez miben nyilvánult meg, mennyire más így cikket írni?
Már nagyon régóta nem dolgozom hagyományos újságírásban, úgyhogy ilyen értelemben nem arról van szó, hogy valamilyen megszokott típusú munkához képest másképpen írtam. A Szív magazinban évek óta írok viszonylag szubjektív hangvételű cikkeket, ebből a szempontból beleillett az ívbe ez a cikk. Ugyanakkor ez még a megszokottnál is jóval személyesebbre sikerült, ennek következtében hagytam el a komfortzónámat.

Mennyire tud egy ilyen írás terápiás célú lenni? A gondolatok kiírása segít megérteni az érzéseidet, és tud egyfajta gyógyulási folyamat kezdete is lenni?
Azt hiszem, hogy inkább fordítva van. Akkor tudok egy ilyen cikket megírni, amikor már született valamiféle megértés és gyógyulás. Amikor pedig az írás helyet kap a nyilvánosságban, és el tud jutni másokhoz, az egy lezáró lépés lehet. Tehát egy belső folyamatnak a végpontja ez a cikk.

Van olyan, hogy a folyamat után néhány héttel újraolvasod a cikket, és találsz még benne valamit, ami utólag még jobban segíti a dolgok megértését?
Onnantól, hogy a cikk kikerül a kezem alól, van egyfajta önálló élete. Ennek a díjnak most az az érdekessége, hogy a cikk 2022 őszén jelent meg a Szív magazinban, és most a januári díjátadón került újra fókuszba, tehát majdnem másfél évvel ezelőtt írtam. Ilyen szempontból különösen érdekes a mai eszemmel és állapotunkból ránézni. Emiatt érzem fontosnak az utóéletét, mert innen visszanézve sokkal érthetőbb számomra, hogy ez a cikk egy folyamatnak a mérföldköve volt.

Nem szakít fel benned bizonyos sebeket?
Nem éreztem úgy, hogy ez valamit újra előhoz belőlem. Inkább az volt az érdekes, hogy a mai eszünkkel még határozottabban úgy gondoljuk a férjemmel, hogy amikor megkaptam a felkérést a cikkre, az egy fontos életfeladat volt nekem. Beleértve azt, hogy össze tudjam ezt a témát rakni magamban, meg tudjam írni, és meg tudjunk egyezni abban, hogy milyen formában jelenhet meg. Főleg azért, mert korábban gyermeknevelés témában írtam, az ilyen típusú cikkek nem voltak a feladataim a szerkesztőségben. Így teljesen egyértelmű volt bennem, hogy ott, akkor, az tényleg egy isteni közbeavatkozás volt, hogy pont ezt a témát kaptam meg. Úgy érzem, hogy az egész házasság téma egy sok éven át tartó, nehézségekkel teli, ciklikusságokon alapuló folyamat, aminek most a záró akkordja volt, hogy ezt a díjat megnyertem a cikkel. Valami tényleg körbeért.

A házasságon belül nem okozott közöttetek konfliktust, hogy ennyire bensőséges érzéseket osztottál meg?
Nem, hál' Istennek kifejezetten az ellentéte történt. A férjem bátorított az őszinteségre. Mind a ketten sokszor tapasztaljuk a környezetünkben, hogy rengeteg olyan nehézséggel küzdenek a házaspárok, amikről nem sok szó esik, még baráti közösségekben sem. Mi pedig elkötelezettek vagyunk amellett, hogy mindig őszintén tudjunk beszélni. Sőt, kifejezetten nehéznek, károsnak tartjuk az egyén életére és a házasság megítélésére nézve is, ha túlságosan sok fals pozitív képet, szöveget látunk magunk körül. Ennek az ellensúlyozása egy nagyon tudatosan meghatározott cél volt mindkettőnkben, és azt hiszem, hogy ezért is volt a férjem nagyon támogató.

Nem volt benned félelem azzal kapcsolatban, hogy a cikk megjelenése után tágabb körökben is belelátnak a magánéletetekbe?
Az írás lehetőséget ad arra, hogy olyannyira személyes dolgokról írjunk, ami igából már kollektív. Tehát ez a cikk, habár egyes szám első személyben van megírva, és a benne lévő narrátor teljesen önéletrajzi ihletésű, mégis egy általános élményanyagot dolgoz fel. Van annyi tapasztalatom az emberekkel való munkában, hogy biztos voltam benne, hogy a cikk mindenkit érinteni fog valamilyen formában, akinek van házassággal kapcsolatos élménye. Olyan típusú kérdéseket feszeget az írás, amikről lehet, hogy éppen a közeli barátokkal és családtagokkal keveset beszélnek az emberek, de a leírt szavak elolvasásakor magukra ismernek, felfedezik benne akár a legtitkosabb saját élményeiket, féltve őrzött érzéseiket is.

Kaptál ezzel kapcsolatban visszajelzéseket barátoktól és idegenektől is?
Igen, szűkebb és tágabb ismerősi körökből, illetve ismeretlenektől is érkeztek olyan visszajelzések, hogy magukra ismertek. Ezen felül nagyon-nagyon jó érzés volt, hogy sokan mondták, hogy csorogtak a könnycseppjeik az olvasás közben. Mivel a munkámban a legfontosabbnak tartom, hogy találkozzunk a saját érzéseinkkel, ezért az ilyen típusú visszajelzések a legpozitívabbak számomra. Valaki pedig egyszer ezt írta, hogy az volt az esti programjuk a férjével, hogy leültek és hangosan felolvasta neki. Ha ezzel a cikkel annyit elértem, hogy valakik között elindult egy mélyebb szintű kommunikáció, az már jóval több, mint amiben valaha reménykedtem.

Javasolnád másnak is – még ha nem is publikálja –, hogy írja ki magából a problémáit, belső elakadásait? Szerinted ez segítget megérteni az érzéseket?

Nem vagyok ennek a témának szakembere, de tudom, hogy vannak, akik használják ezt a fajta önműködő írást terápiás célra. Amiben viszont teljes mértékben hiszek, hogy meg kell keresni azokat a fórumokat, ahol az érzéseinkkel össze tudunk találkozni, mert abban a kapcsolódásban fog igazán gyógyítóvá válni. Lehet ez egy szakemberrel való kapcsolódás, egy önműködő írás, vagy más módok, amik elősegítik az önreflexiót. A kapcsolódások formálnak minket, ami elengedhetetlen része az önmagunkat megismerő belső utazásnak.

A legizgalmasabb kérdést a végére hagytam. Mi újság most a házasságoddal?
Most a házasságom útján azt érzem, hogy valami nagyon békés időszakba érkeztem, de nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy az életben a nehézségek váltogatják egymást békés időszakokkal. Mindegyiknek megvan a maga tanulsága. Az elmúlt években nagyon erőteljesen a dolgozás időszakában voltunk, úgyhogy most örülök neki, hogy egy kicsit béke van.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!