A hiteles újságírás jelenkora

A hiteles újságírás jelenkora
Közélet a digitális térben címmel tartott előadást Kálnoky Borisz, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány Média Iskolájának vezetője a 27. Digital-Media Hungary első napján, ahol többek közt arról beszélt, hogyan formálta át a digitális újságírás a hagyományos szerkesztői alapelveket, mennyire duzzaszt fel, tart napirenden és alakít át egy-egy hírt a közösségi médiában keltett figyelem és miért fontos ma még körültekintőbben eljárnia az újságírónak, ha például Twitteren posztol egy személyes véleményt. Az újságírót az előadást követően kérdeztük.

Azzal kezdte az előadását, hogy nem néz tévét és nem olvas Facebookot. Honnan tájékozódik elsősorban?

Célzottan nézem a médiumokat, honlapokat, ám nem a Facebook posztokon keresztül szerzem be az információt. Jellemzően azt a forrást keresem, ami mérvadó, komolyan vehető, ami hiteles.

Tehát főként hírportálokról?

Sok printet is olvasok, de a nemzetközi és a magyar média is elérhető honlap formátumban, illetve sok az olyan portál is, ami kizárólag a digitális térben létezik.

Évi jelentős részét a nagymúltú német Die Welt-nél töltötte, de szabadúszóként több osztrák és svájci lap munkatársa is volt, jelenleg pedig az MCC Média Iskoláját vezeti. Napi szinten mennyi időt fordít tájékozódásra?

Én úgy érzem, hogy az egész napomat. Manapság jelentős részben a számítógépen dolgozunk, így ha éppen nem előadást tartok vagy tanítok, akkor a híreket olvasom, akkor is, miközben írok, ez elengedhetetlen. Folyamatosan nézem a híreket, tájékozódom, gyűjtöm a cikkekhez az információt, figyelem a világ eseményeit, mozgásait. Egyik információ vezeti az embert a következőhöz, így ez egy egész napot kitevő foglalkozás.

Milyen szemléletet tanít, mennyire a klasszikus újságírói alapelveket próbálja átadni a tanítványoknak, és mennyire tanítja a fiataloknak, hogy hogyan adaptálódjanak az új típusú médiához?

Csak a klasszikus újságírást tudom átadni, mert erről szól az életem. Vagyis hogy objektíven tájékozódjunk, csekkoljuk az információkat minden esetben. Alázattal közöljük a tényeket, a saját véleményünk pedig ne legyen sejthető a cikkből. Természetesen ha véleménycikket írunk, akkor más a helyzet, de ilyenkor kell egy igazi tézis, amit sarkalatosan meg kell tudni fogalmazni. De dolgoznak nálam a médiaiskolában olyan szakemberek is, akik értenek az online újságíráshoz vagy a videókészítéshez, és ezeket a sajátosságokat, amelyeket észben kell tartani megtanítják a hallgatóknak.

Az előadásában kitért rá, hogy mennyire áttolódott a fókusz a hagyományos print újságírásról a könnyebb tartalomfogyasztás felé, ami nem ritkán jelenti a szélsőségesebb témák keresését, a szenzációhajhászatot. Hogy lehet és meg lehet-e őrizni a klasszikus újságírás kereteit ebben a környezetben?

Igen, mert alapvetően miről szól az új üzleti modell? A digitális térben kell előfizetőt találni, aki megvásárolja az adott terméket. Másképp nem fog működni. A rossz hír, hogy ez részben klikkvadászatot eredményez. Ami viszont a pozitívuma, hogy manapság már egyre jobban kirajzolódik, hogy az exkluzív, terjedelmes, komoly tartalom képes vonzani az előfizetőt. Ha valahol egy gyönyörű riportot olvasnak az emberek egy afrikai helyzetről, ami csak ennél a médiumnál érhető el, de a cikk fizetős tartalom, akkor megvásárolják, előfizetnek rá. Egyébként erre is van adat: ha egy szerkesztőség átáll a fizetős modellre online, akkor elveszíti az olvasók 98%-át. 2% marad, amely hajlandó is fizetni. Éppen ezért egy hibrid modellt kell alkalmazni, amelyben extra, grátisz tartalom is elérhető a nem előfizetők számára. Ha valami nagyon jól működik, ami díjtalan, és nagyon sokan olvassák, azt egy bizonyos idő után, mondjuk 100-200 ezer klikk után fizetőssé kell tenni. Mert még mindig lesz, aki megveszi.

Magyarországon még a nagy vezető, jó kattintásszámú hírportálok is nagyon óvatosak azzal, hogy melyik tartalmaikat merjék fizetőssé tenni. Németországban milyen példákat lát erre, ott mennyire terjedt el jobban ez az üzleti modell?

Ott már teljesen átállt erre a rendszer: a napi szerkesztőségi konferencián, amikor a rovatvezetők megjelennek a napi témájukkal már jelzik mellette, hogy melyik témáról gondolják úgy, hogy azt fizetőssé kellene tenni. A díjtalan tartalmakkal inkább a hírszerkesztőség foglalkozik, tehát az általános hírekért, amelyek úgy is ott vannak, mert hírügynökségek terjesztik – azért nem lehet pénzt kérni. De ha van exkluzív tartalom, mondjuk egy helyszíni riport az ukrán háborúról, ahol a riporter ott van a helyszínen, az szinte biztosan fizetős tartalom lesz.

Magyarország-Németország viszonyával kapcsolatban említette az előadásában, hogy mennyire átpolitizálttá vált a közélet napjainkra, mindenki véleményt közvetít újságíróként is. Ebben elrejtve van egy visszatérő és le nem futott vita az újságírás vonatkozásában, mégpedig hogy az újságírás tud-e független, objektív lenni vagy felesleges erre törekedni, mivel az adott médium önmagában képvisel és közvetít egyfajta értékrendet. Mit gondol, kell-e igazságot tenni ebben? Valóban mondhatjuk-e azt, hogy csak a hírműfaj legyen független, minden más lehet értékközvetítő?

Szerintem a klasszikus, objektív újságírásnak vége van. De látom, hogy a komolyabb médiumoknál például Németországban mégis csak elemezték a helyzetet, és látták, hogy komoly presztízsvesztése van a hagyományos médiumoknak. Az emberek nem hisznek már feltétlenül abban, amit az újságban olvasnak. Mindenki jelen van a közösségi médiában, fent van a Twitteren, beleértve az összes újságírót. Még ők is szenvedélyesebben képviselik az álláspontjukat, ahol a Twitter-követő rájön, hogy na, ez nem is egy objektív ember, hanem ez egy agitátor, aki harcol egy adott politikai táborban, preferál egy politikai álláspontot. Ez árt a presztízsnek. Úgyhogy a Die Welt-nél, a Frankfurter Allgemeine-nál, akár a liberális Die Zeit-nál vagy a Bild-nél a főszerkesztők maguk is a nyilvánosságban cikkeztek arról, hogy ez így nem mehet tovább. Vagyis térjünk vissza a hiteles újságíráshoz! És egy másik probléma az, hogy azért mert kevés pénz, egyre fiatalabb, nem a megfelelő tapasztalattal bíró kollégák dolgoznak a szerkesztőségben, akik már ebben a modern, digitalizált, újkori világban nőttek fel. Sok esetben a jó újságíró, a csúcstehetség talán nem is marad az újságírásnál, mert máshol több pénzt tud keresni. Sok gond van, de nemzetközi szinten is látják, felismerték a problémát.

Mit gondol arról a helyzetről, hogy a Russian Today YouTube csatornáját és hírportálját nagyon sok országban korlátozták az orosz–ukrán háború kapcsán. Mennyire jó döntés az, hogy bizonyos hírportálokat elérhetetlenné tesznek háborús vagy más szélsőséges helyzet fennállása esetén?

Ha van egy kormány, amely háborút indít egy másik ország ellen, világos, hogy azok a médiumok, amelyek az adott kormány kezében vannak, számára kedvező propagandát űznek, ami komoly problémát okoz a tájékoztatásban. Ráadásul ha az látszik, hogy nagy a követőtábora, sokan olvassák, hisznek az ott leírtaknak, felmerülhet egy-egy kormányzat részéről - és joggal - hogy ez problémás lehet az objektív tájékoztatás irányából. Ugyanakkor amikor én magam olvasom a klasszikus nyugati sajtótermékeket a háborúról, sokszor őket is egyoldalúnak, időnként elfogultnak tartom. Bár nem propaganda, hiszen a média nem a kormány kezében van, így nem valamiféle céltudatos félrevezetés történik, de sokszor mégis túl egyoldalú, ami ilyenkor közlésre kerül, mert például nem jelenik meg az orosz álláspont, amit nem szabadna megkerülni, elhallgatni. Nehéz valódi információhoz jutni, mert az RT le van tiltva, a Twitteren is azok a profilok, amelyek oroszközeliek eltűnnek-visszajönnek attól függően, hogy éppen milyen a helyzet. Pedig a klasszikus tájékoztatás és a valódi hírfogyasztás védjegye, hogy minden álláspont elérhető és megismerhető legyen.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Gaszner Veronika

A digitalhungary.hu újságírója, a Business Class Magazin főszerkesztője. Több mint tíz éve publikál és szerkeszt elsősorban kulturális és üzleti témákban. Emellett a filmszakmában tevékenykedik …