-  Ön hogy lett az Y generáció szakértője?

-  Magam is ehhez a korosztályhoz tartozom, és egy saját élmény indított el ezen az úton. Az egyetem után tanácsadóként kezdtem el dolgozni, álmaim cégénél. Először nem túl izgalmas feladatokat kaptam, amelyet még rendben találtam. De fél év után már úgy éreztem, hogy többre is képes lennék, ráadásul úgy, hogy én ebben a szektorban már ledolgoztam előtte junior trénerként 4 évet. Amikor ezt a problémámat megbeszéltem a barátaimmal, akkor derült ki, hogy ők is hasonló gondokkal küszködnek. Nekik sincs izgalmas munkájuk, nem bíznak rájuk érdemi feladatot, nem hallgatják meg őket, túlbeszélnek a munkahelyen egy csomó mindent. Egészen addig mindig azt hallottam, hogy én vagyok a túl gyors, én akarok rövid idő alatt túl sokat. Szép lassan rádöbbentem, hogy ez a helyzet nem csak engem érint, nem csak rólam szól. Elkezdtem utánaolvasni a témának, s ekkor derült ki a számomra, hogy létezik az Y generáció, mint fogalom. Akkoriban kezdtem el a prezentációk iránt érdeklődni, és láttam, hogy vannak újfajta prezentációs technikák. Összekapcsoltam a kettőt, és csináltam az Y generációról egy power pointot.  Arról, kik vagyunk, mit akarunk, miként működünk, hogyan érdemes velünk bánni. Ezt feltöltöttem a SlideShare nevű prezentációs sitera, ők kirakták a főoldalukra, és 10 millió feltöltés közül beválasztották a legjobbak közé. Hihetetlen sok visszajelzés érkezett rá, még blogoltak is róla, szóval tényleg sokan foglalkoztak vele a világ minden tájáról. Ez volt az utolsó löket, két évvel  azután, hogy beléptem a munkahelyemre, éreztem, váltanom kell, nekem ezzel kell foglalkoznom. A sztorimmal jelentkeztem a TEDxYouth-ra, ki is választottak. Innen indult be igazán ez a fajta karrierem.

-  Miben más az Y generáció?

- Sokkal tudatosabb nemzedék vagyunk. Olyan korban nőttünk fel, ahol a bizonytalanság az egyetlen biztos pont. Amikor mi egyetemisták voltunk, akkor volt a gazdasági válság, és kitalálták az okostelefonokat, amely megváltoztatta a világot. Mi vagyunk az a generáció, akinek a szülei állandóan dolgoztak, sokan nem látták a családjukat. Ebből adódóan más értékrend szerint keresgélünk munkát is.

-  Mit takar ez a más értékrend?

- A legfontosabb, hogy értelme legyen a munkának, ne csak egy lecserélhető fogaskerék legyek egy szervezetben, valóban hozzá tudjak adni valamit a nagy egészhez, és lehetőleg valami magasabb célt is szolgáljon az egész. A munka inkább eszköz, mint cél. Szüleink minél magasabbra akartak kerülni, és ezáltal minél több pénzt keresni. Mi inkább tenni akarunk valami jót és érdekeset, amiért még pénzt is kapunk.

-  Akkor az ön generációját nem is motiválja a pénz?

-  Nyilván normális fizetést szeretnénk, de nem ez az elsődleges.

-  Mi a helyzet a fogyasztási javakkal?

-  Érdekelnek minket a fogyasztási javak, de nem tömegfogyasztás van. Ami nekem kell, arra vagyok nyitott, a többi nem érint meg. Ezért a cégeknek, amelyek eladják azokat, másként kell kommunikálnia velünk. Sokkal tudatosabban, perszonalizáltabban fogyasztunk.

-  Önök, hogy viszonyulnak az idősebb nemzedékhez?

- Természetesen fontos a tapasztalat, amit az idősek felhalmoztak. Szakspecifikus, mély tudásuk van. Mi viszont nagyon gyorsan felvesszük a tempót, és bármihez tudunk alkalmazkodni, mert egész életünkben ezt csináltuk. Sokan mondják, hogy a tiszteletet a kor alapján jár, hiszen nagyobb tudást feltételez, de az elmúlt tíz évben annyi minden megváltozott, hogy van olyan, amit egy fiatal egyszerűen tényleg jobban tud.

-  Mit például?

- Ha konkrétumot kell mondanom, akkor például azt, hogy a social mediaban miként kell kommunikálni. Vagy például a felhasználói élménytervezés mint szakma öt éve nem is létezett. Hozzászoktunk, hogy felnőtteket tanítunk, hiszen már gyerekként mi mutattuk meg az idősebbeknek, hogyan működnek a legújabb technológiák, platformok. Emiatt szeretjük, ha partnerként vagyunk kezelve.

-  Sokszor mondják, hogy önök csak a facebookon léteznek.

-  Kétségkívül , az internet teljes mértékben az életünk része. Nem is tudom, mi lenne, ha valaki az egészet kikapcsolná. De valójában mégis csak egy technológia eszköz, amellyel elintézzük a dolgainkat. Nem igaz, hogy csak facebookon kommunikálunk, csak az interneten élünk. A facebookon megszervezzük, hol találkozunk, vagy értesítünk valakit arról, amiről szeretnénk. A nagy beszélgetések ugyanúgy személyesen folynak, mint korábban, csak a kommunikáció egy része megváltozott. Manapság például már illetlenség telefonálni, mert lehet, hogy valami fontos dolga van a hívott félnek, ezért inkább írunk, és aki elolvassa, majd válaszol, ha neki alkalmas. Egyébként a Z generáció már nem is a facebookot használja, mert ott fönt van apu és anyu, inkább más platformokat keresnek, mint például az Instagram.

-  Miben különbözik önöktől a következő, a Z generáció?

-  Más. Mi végigéltük, ahogy a technológia befolyt az életünkbe, de a mai tizenévesek már beleszülettek ebbe. Úgy nőnek fel, hogy nekik nem is volt például nyomógombos telefonjuk. Angolul is sokkal jobban tudnak, ők mindent eredetiben látnak, folyamatosan beszélnek a videójátékok segítségével egymással. Sokkal globálisabb generáció.

-   Önöknek több a lehetősége, mint a korábbi korosztályoknak?

-  Az idősebb generációnak sokkal lineárisabb élete volt. Ha dolgozott lett háza, kocsija, majd családot alapított. Nálunk ez később jön el. A fiatalok is akarnak házat, kocsit, családot, csak előbb tudni akarják, kik ők, én mit szeretnek, meg akarják ismerni magukat, majd megteremtetik mindennek a feltételeit, és utána mennek bele olyan hosszú távú projektekbe, mint a családalapítás. Később is szülünk. De az nem igaz, hogy a mi generációnk ne akarna gyerekeket.  Akivel én beszélek, mindenki akar családot, de később. Ami természetes is, hiszen, később forr ki az ember, érett fejjel jobban tud partnert is választani. Sokkal tudatosabbak vagyunk. Ami más, hogy a mai fiatalok ott akarnak lenni a gyereknevelésben, a gyerekek életében, nem úgy, mint esetleg a szüleik, akiknek annyi munkájuk volt, hogy ezt sokszor nem tudták maradéktalanul megtenni. És nem csak a nők, hanem a férfiak is. Nem az az elképzelés, hogy majd anyuka otthon marad, hanem hogy ketten, miként tudják majd leosztani a gyerekneveléssel kapcsolatos teendőket.

-  Ön egyben a történetmesélés szakértője is. Mit jelent ez valójában?

-  A történetmesélésről, mint eszközről mintegy 5-10 éve beszélnek aktívan. Ha megnézzük a marketing is a történetmesélés eszközét használja. A prezentációk kapcsán rengeteg blogot olvasok, s így figyeltem fel erre az eszközre.

-  Miért fontos a sztori?

- Az ember mindig történeteket mesélt. A sztori szórakoztat, és lényegesen hasznosabb módja az információ átadásnak, mintha elvont absztrakt dolgot kellene elraknunk magunkban. Lényegesen egyszerűbb megérteni egy sztorit és abból levonni a következtetést. Ez sokkal élvezetesebbé teszi a tanulást. Konkrétan fizikai reakciókat vált ki belőlünk, ha történetet hallgatunk. A legfontosabb azonban, hogy a történet legyen releváns. Sokan mondják, hogy érdemes készíteni egy sztori mátrixot, hogy milyen témákhoz, milyen történet kapcsolódhat. Ez nem csak személyes történet lehet, lehet más története, egy fabula, egy mondat, akár egy közmondás is.

-  Mire lehet igazából használni?

-  Nagyon vékony a jég a storytelling és a bullshit között. Fontos, hogy nem csak sztorizunk, hanem igazi tartalmat adunk át. Ha jól csináljuk, akkor komoly tudást, érthető módon, könnyen emészthető formában juttatunk el a hallgatóhoz.

Kamasz Melinda

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!