Öt perc alatt számos, a mentális egészséggel kapcsolatos appot tudnék letölteni, így a kérdés az, hogy honnan jött a PopJohn alapötlete, mi volt a fő motiváció és miben más, mint a többi hasonló alkalmazás?

Írisz: Az egyik alapítónk először csak saját maga számára készített különböző gyakorlatokat, majd ezeket látva kezdtünk el azon gondolkodni, hogy jó lenne azokat rendszerbe foglalni és mások számára is elérhetővé tenni. Igazad van, nagyon sok mental health app érhető el, ám ezek jelentős része csak egy-egy részterületre, például a meditációra vagy a relaxációra fókuszál és kínál megoldásokat. Mi azonban szerettünk volna ezen túllépni és egy komplexebb, de mégis egyszerűbb megoldásban gondolkodtunk.

Julianna: Magánemberként és pszichológusként is szerettem volna létrehozni egy olyan, a mentális egészséget fejlesztő applikációt, amit magam is szívesen használok, mert eddig nem találtam ilyet és ez zavart.

Azt látjuk a mindennapok során, hogy az emberek jó része stresszes és feszült, de ezek csak a személyes megfigyeléseink, erre pedig nem lehet bizniszt építeni; végeztetek méréseket arra, hogy van-e valós igény egy újabb fejlesztő alkalmazásra?

Írisz: A mental health appok piaca 2021-re mindössze egy év alatt huszonöt százalékkal nőtt és elérte az 38 milliárd dollárt, 2028-ra pedig ennek négyszeresét prognosztizáljak az elemzők. Tehát egy hatalmas és folyamatosan növekvő piacról van szó. De mögöttünk van egy több évig tartó covid-járvány, a közelben dúl egy háború és kialakult egy nehéz gazdasági helyzet; talán nem is az a kérdés, hogy szükség van-e ilyen appokra, hanem hogy a felhasználók fizetnek-e majd érte.

Julianna: A piac megismerése mellett természeten elvégeztünk egy saját kutatást is arról, hogy tudunk-e ezeken a nehéz érzéseken a mi megoldásunkkal hatékonyan segíteni. A részvevőket két csoportra osztottuk: az egyik két héten át a PopJohn-t használta, míg a kontrollcsoport egy egyszerű pozitív pszichológia-gyakorlatot végzett ezen időszak alatt. Az eredményekből az derül ki, hogy az appot használók körében már az első hét után emelkedett a jóllét szintje és mérséklődött a depresszió érzése. Noha az előbbi esetén a második héten stagnálást figyeltünk meg, addig a depresszióval kapcsolatban további javulást láttunk. Ezek a pozitív hatások az app használata után két- és négy héttel is megmaradtak. Ugyanakkor a gyakorlataink tartalmi részei és a működési mechanizmusai a már meglévő tudományos kutatások eredményein alapulnak, így nem lepett meg, hogy hatékonyak vagyunk.

Oláh Julianna

Mit tudhatunk a célcsoportól?

Írisz: Az induláskor arra törekedtünk a kommunikációnk során, hogy a lehető legtöbb embert el tudjuk érni, de hamar kiderült, hogy a PopJohn iránt némi szórással ugyan, de leginkább a 35 év feletti, főleg városi nők érdeklődnek. Fontos kiemelni, hogy az érdeklődés országos, vagyis nem korlátozódik csak Budapestre és a környéki városokra, településekre. A célcsoportunkat összességében olyan emberek alkotják, aki alapvetően jól érzik magukat, de szeretnének még jobban lenni, nyitottak az önismeret és az önfejlesztés irányába. De vannak olyan felhasználóink is, akiknek ugyan vannak problémáik, de azok nem olyan természetűek és mélységűek, amelyek szakember, például pszichológus támogatását igényelnék.

Viszont szép számmal élnek olyan emberek is, akik komoly nehézségekkel küzdenek, ugyanakkor a pszichológus való járás tabusítása vagy más okok miatt nem jutnak segítséghez… az ő megszólításuk benne van a stratégiátokban?

Írisz: Küldetésünknek érezzük, hogy minél több embert ráébresszünk arra, hogy a jó életminőség eléréséhez nélkülözhetetlen a mentális egészséggel való foglalkozás, ám ez nagy erőforrásokat igénylő munkát jelentene. Ugyanakkor a PopJohn ötlete mindössze egy éve állt össze és a csapatunk is csak idén januárban kezdett el dolgozni, tehát még nagyon az építkezés elején vagyunk. De az elkövetkező két-három év céljai között szerepel az általad említett célcsoportok és azok megszólítása is, akik az önfejlesztés területén rendelkeznek már egy bizonyos szintű tudatossággal, vagyis hasznának más appokat, járnak coach-hoz vagy pszichológushoz. Azt viszont itt is szeretném kiemelni, hogy egy alkalmazás nem arra való és nem képes arra, hogy kiváltsa a szakemberekkel való közös munkát. Ám kaptunk olyan visszajelzést is, ami szerint a felhasználó a terápiás folyamata során egyfajta kiegészítésként használja a PopJohn-t.

Julianna: A csapatban valamennyien fontosnak érezzük, hogy általad említett emberek számára is elérhetővé tegyük a mentális egészséget támogató szolgáltatásokat. Ugyanakkor az egyén szocializációja, szociális háttere és az állami ellátórendszerben fellelhető, illetve elérhető támogatási formák szerepe is meghatározó körülményeket jelentenek ebben a törekvésben. Ahogyan Írisz is említette: egy alkalmazás nem képes a mentális zavarok vagy betegségek gyógyítására, ám a terápiák hasznos kiegészítőjévé válhat. Bizonyos körülmények között pedig akár a költségek mérséklésére is alkalmas lehet, hiszen adott esetben lehetővé teszi a terápiás ülések gyakoriságának csökkentését is.

Az egyik barátom meglehetősen szkeptikus az ilyenfajta alkalmazások hatékonyságát illetően… neki mit mondanátok?

Julianna: Megértem a szkeptikusságát, ha jómagam nem lettem volna szkeptikus az elérhető appokkal kapcsolatban, nem kezdek el dolgozni egy sajáton! Komolyra fordítva a szót, egyrészt szeretném leszögezni, hogy különbözőek vagyunk, és nem mindenkinek való egy mental health app – és ez rendben is van így. A személyes preferenciákon túl ott van egy applikáció, eszköz természetes korlátja is: nyilván egy alkalmazás sosem fog tudni olyan mélységben működni, mint egy többéves terápia- vagy pszichiátriai kezelés, és megértem, ha valaki mögött mondjuk évek önismereti munkája van vagy egy kezelendő mentális betegsége, akkor egy appot felszínesnek fog érezni. Ugyanakkor nem lehet elmenni a halmozódó tudományos eredmények mellett, amik azt mutatják, hogy egy-egy mentális egészséget támogató app vagy online intervenció mennyit tud segíteni. De nem szeretnék elmenni amellett sem, hogy mennyi energiát fordítunk kezdő cégként is arra, hogy teszteljük a gyakorlataink hasznosságát, felhasználói visszajelzéseket gyűjtsünk, amik mind az mutatják, hogy amit ajánlunk, az valóban működik. Emellett pont arra a problémára szeretnénk megoldást adni, hogy a legtöbb elérhető szolgáltatás nagyon egyoldalú és sokszor nagyon „kezdő” szintű eszközöket nyújt az önismeretre, önfejlesztésre, így a PopJohn-t direkt úgy alakítottuk ki, hogy különböző mélységű feladatokat kaphasson a felhasználó. Ha valaki napi három percet akar ezzel foglalkozni, akkor is hasznos legyen számára, de ha valakinek napi egy órája van önfejlesztésre és önismeretre, akkor ő is fog találni magának feladatokat. Sok olyan feladatunk van, amit pszichológusként, például egyéni tanácsadás során szívesen feladnék a klienseimnek házi feladatnak és vannak olyan feladataink is, amelyek engem többszáz óra önismereti munkával a hátam mögött is meg tudtak mozgatni. Szóval a barátod csak próbáljon ki minket!:)

Babanics Írisz

Julianna, te Angliában élsz, onnan hogyan látod az öngondoskodáshoz való hozzáállás hasonlóságait és különbségeit?

Julianna: Az egyén szintjén az öngondoskodás mértékét nagyban meghatározza a nemi hovatartozás, az iskolai végzettség, a társadalmi státusz, szocializáció és a rendelkezésre álló erőforrás mértéke, hogy csak párat említsek – ezek sokkal fontosabb tényezők és sokkal jobban megmagyarázzák az egyének közti különbségeket, mint az, hogy hol élsz. De mindez nyilván nem egy űrben létezik és az adott társadalom, az ország és a politika strukturális különbségei hatással vannak erre is. Ebben vannak nagyon látványos különbségek, hogy csak egyet említsek: míg Angliában van egy olyan minisztérium is, amelyik a magányossággal, illetve annak társadalmi-, gazdasági- és egészségi következményeivel foglalkozik, addig Magyarországon az egész egészségügyet csak államtitkári szinten kezelik, a mentális egészséget meg egy programként… Ez nyilván egyben egy reakció az emberek igényeire, tudatosságára, de egyben azért erősen formálja is azokat.

Mennyire van lehetőség arra, hogy valaki címkézés nélkül beszélhessen a mentális nehézségeiről?

Julianna: Angliában és az ismerősem elmondásai alapján az USA-ban is picit természetesebb az erről való beszéd, beszélgetés. Például, ha valaki a munkahelyén a vezetőjét beavatja az ilyen típusú problémáiba, akár jogosulttá válhat támogatásra is – adott esetben állják a terápiája költségeit (itt elsősorban intellektuális munkát igénylő munkahelyekről beszélek, ami privilegizált, de erre látok rá). Ezzel szemben Magyarországon a barátaim nem mernek az ilyen jellegű nehézségeikről beszélni, hiszen félnek a kirúgástól és a stigmatizációtól. Egyáltalán nem azt szeretném mondani, hogy külföldön minden rendben van és itthon minden rossz, azt viszont igaznak találom, hogy vannak országok, társadalmak, ahol az emberek jobban látják a nehézségeiket, bátrabban beszélnek és vállalják föl, ha lelkileg-mentálisan nehezebb helyzetben vannak és általánosságban több támogatást tudnak kapni, hogy túllendüljenek ezeken.

Startup cégként, annak minden jellemzőjével, most hol tart a bizniszfejlesztés és mik a céljaitok?

Írisz: Akár céges, akár tanácsadói oldalról, de a csapat valamennyi tagjának vannak tapasztalatai a startupok világából. S éppen e tapasztalatok birtokában hoztuk meg az a döntést, hogy önmagában csak az ötlettel nem keresünk befektetőt, mert ebben a fázisban sokkal rosszabb feltételeket tudnánk kialkudni és a befektetők folyamatokra való ráhatása is túlságosan korán jelenne meg. Így az első időszakban és a konkrét eredmények eléréséig önerőből építkezünk úgy, hogy idén tavasszal már lefuttattunk egy egymillió forintos kampányt és a karácsonyi időszakra tervezünk még egyet. Mielőtt nekiállunk a megfelelő befektető felkutatásának, konkrét számokban szeretnénk látni, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy legalább kommunikációs szinten meg tudunk-e bárkit is mozgatni Magyarországon, ami azért ebből a szempontból egy kemény terepnek számít. Terveink szerint még a következő év is a pályáztatókról vagy akcelerációs programokban való részvételről szól majd. Persze a saját lábon állás egyik következménye, hogy nagyon kell figyelnünk a pénzügyeinkre.

Milyen kampányokra kell gondolnunk?

Írisz: Az erőforráshiány, a témát övező „zaj” miatt a kommunikációnk és a működésünk alapját a partneri viszonyok keresése és kiépítése jelenti. Ennek részeként az elmúlt egy évben három kampányt folytattunk le; az első a Covid időszakához kapcsolódott, a második során a női testképpel foglalkozunk, aminek során 7500-an vettek részt a kutatásban és az üzenetünk is egymillió emberhez jutott el. A harmadik kampányunkkal a vállalkozókhoz szóltunk, hiszen az elmúlt hónapok kihívásai – elég csak a KATA-ra gondolni – sokak számára okozott és okoz nehézségeket. Utóbbi kapcsán húsz szervezetet is megkerestünk, de csak a Telekom Hello Biznisz válaszolt a felkérésünkre. Tehát van mögöttünk három kampány, van kilencezer email feliratkozónk, emellett az app béta verziójának tesztelését lezárva a terveink szerint jövő januárban kijövünk az éles verzióval is. És ez a pillanat lesz majd az, amikor szeretnénk leülni a befektetőkkel tárgyalni; konkrét számaink lesznek arról, hogy a PopJohn-t hányan töltötték le, mennyien használják és milyen az applikációért való fizetési hajlandóság.

A férfiak egészségi állapotát nem igazán kutatja senki, pedig összességben ők sincsenek jó bőrben, testképzavaruk, problémáik nekik is vannak… szóval az ő mentális egészségük kérdése mennyire van ott a térképeteken?

Írisz: Ezt problémát látjuk és tapasztaljuk is, hiszen amikor ezzel kapcsolatos kutatásokat végzünk, akkor a nemzetközivel szemben itthon semmilyen kapcsolódó adatot nem találtunk a magyar férfiakra nézve. Ugyanakkor a már említett korlátozott erőforrásokra tekintettel a könnyben megszólítható csoportokra – vagyis a nőkre – kellett fókuszálnunk. Az az igazság, hogy alapvetően a férfiak megszólítása is kihívást jelentene, ám már ezen területen is elindult egy építkezés; az app béta verzióját férfiak is használják és kapunk tőlük is visszajelzéseket. Ezek az információk jelentik majd a későbbi, őket is megcélzó kampányaink alapjait.

Julianna: A PopJohn tervezése során figyeltünk rá, hogy a dizájn ne menjen el a klasszikus női megoldások irányába. Ez azért fontos, mert így a férfi felhasználóink is azt érezhetik, hogy az app számukra is készült. De önmagában az alkalmazás használata is kialakít egyfajta privát szférát, amiben nincsenek jelen külső szereplők, legyen szó szakemberről vagy egy rendelő egyéb klienseiről, mindez pedig a férfiak számára is egy alacsony belépési küszöböt jelent.

Jó ideje agyalok azon, hogy vajon honnan eredhet a PopJohn elnevezés…

Írisz: Még a brand kialakításának időszakban ötleteltünk azon, hogy vajon milyen lenne emberként az alkalmazás. Az egyik ilyen pillanatban Petőfi Sándor János vitéze jutott eszünkbe és az a folyamat, ahogyan Kukorica Jancsi János vitézzé növi ki magát. Később e munka során a komolyabb ötletek mellett több vicces – például „PopcornJohn”, „PopJohn” – elnevezéssel is eljátszottunk. Aztán a döntés pillanatában kiderült; a PopJohn mindannyiunk szívébe belopta magát. Vagyis a név választás mögött nincsen semmilyen kutatás és marketing, hanem csak a személyes érzéseink és történetünk. :)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!