A Carnation előzményei

A Carnation előzményei
Karafiáth Balázs – eredetileg közgazdász, majd kommunikáció-kutató – már gyerekkorában belecsöppent a számítástechnika világába. Huszonkét évvel ezelőtt valósította meg a Digitális Szigetet, majd 1997-ben céget alapított, egyik fő megbízójuk az akkori Matáv volt.

Az alábbi interjúnk együttműködő partnerünk, a Magyar Online és Digitális Médiatörténet, MODEM (http://www.mediatortenet.hu/) oldalon megjelent anyag rövidített változata.

A teljes interjút megtalálják itt:
http://www.mediatortenet.hu/2016/05/27/probaltuk-a-valo-vilag-logikajat-behozni-a-tortenetbe/

– A honlapod szerint már tíz éves korodban intenzíven érdeklődtél a számítástechnika iránt. Egy ZX Spectrum nevű gépet említesz. Hogy emlékszel az első informatikai élményeidre, a találkozásra az internettel?

– Édesapám érdeme, hogy én és a testvérem megismertük a számítógépet, mint eszközt, a működési módját és beleláttunk a hátterébe. Ezek becsempészett gépek voltak, gyakorlatilag alkatrészenként hozta be őket apám, akit ez nagyon érdekelt, azt gondolta, hogy ez a jövő. Programozást is tanított nekünk. Volt a gépen például egy LOGO nevű, nagyon érdekes rajzolós program, amiben egy teknősbékával építtetett házat a felhasználó. Ennek a fizikai megvalósításán dolgozik éppen egy startup cég, a Codie, ők egy mobillal irányítható fizikai robotot fejlesztettek.

– Mindezek használata akkor nem volt olyan magától értetődő, mint ma?

– 1993-ban megismerkedtem a Sziget szervezése kapcsán Amszterdamban Tuckkal és barátaival, akik helyi hackerek voltak, az egyik legkorábbi hacker csapat tagjai. Néhai barátnőnk segítségével összebarátkoztunk és 1994-ben elkezdtük együtt csinálni a Digitális Szigetet, ami egy virtuális hely létrehozásának első magyarországi kísérlete volt, aki nem tudott kijönni, azt tudósítjuk. Tulajdonképpen annak az elődje volt, amit ma online, videós eszközökkel csinálnak. Ez úgy nézett ki, hogy effektíve a Szigeten, a Csónakházban lévő komputert hívtad fel. Esténként ott chateltem emberekkel. Máig emlékszem egy beszélgetésre, amikor egy programozó és zenész srác abból a házból loggolt be, ahol Ottlik Géza lakott a Bartók Béla úton, és mondta, hogy igen, itt van az emléktáblája, de nem ismeri Ottlikot, és őt egyáltalán nem érdekli az irodalom, én meg mondtam neki, hogy azért olvassa el, mert eszméletlen jókat írt.

– Hogy találtatok egymásra, a Te céged és a Matáv?

– Gecser Ottón keresztül. A set top boxos projektnél nem a funkcionalitással volt a gond, hanem, hogy elérhető legyen. Ekkoriban hallottunk a Tartalomprojektről. Főleg bölcsészek voltak ott és mondtuk nekik, hogy esetleg jó lenne közgazdászokat is bevenni. Nagy nehezen meggyőztük erről az Ottóékat, hogy György Péter csapata mellé mi is betársuljunk. Így is történt, és akkor négyen, a Carnation alapítói – Polony István, Balogh András, Kovács Zoli és jómagam – beköltöztünk, és talán egy irodánk is volt ott, a Duna Plaza épületében. Az volt a feladatunk, hogy próbáljuk meg közgazdaságilag is egy valuable irányba terelni a Tartalomprojektet, a Tartalomprojekt résztvevőinek ellenkezése közepette. A való világ logikáját szerettük volna behozni a történetbe és elérni azt, hogy ez ne legyen fizetős szolgáltatás. Ők tulajdonképpen egy magas minőségű, New York Times, Narancs újságírást hoztak volna be e mögé a fal mögé.

– A Tartalomprojektnél beleszóltál tartalmi kérdésekbe, hogy mi legyen az irány?

– Azt nem hagyták. Viszont elkezdtünk fejleszteni párhuzamosan egy közösségi tartalmú projektet, amit végül elég durván kinyírtak, az Origo versenytársának érezték.

– A Főzelék a ti kezdeményezésetek, ötletetek volt?

– Az az én ötletem volt, én vittem a Gecser Ottónak. Programozók, designerek, szövegírók és menedzserek elképesztő kis kreatív műhelyt hoztunk létre. Aztán üzleti érdekekre hivatkozva, kihúzták a dugót a Főzelék szerverein az Origo indulása előtt pár nappal.

– Az origós projektben milyen egyéb munkátok volt?

– Hónapokig együtt dolgoztunk részfeladatokon, közgazdasági elemzéseken, különböző tartalomszolgáltatási és árazási modellek összefüggéseit vizsgáltuk a kialakított internet-hozzáférési csomagokkal. Azt a szemléletet próbáltuk behozni, hogy a projekt sikerességét nem az garantálja, ha úgy tekintenek rá, mint egy print újság online megfelelőjére, hanem komplexebben, szolgáltatás-csomagban gondolkozzanak. A kezdeti nehézségek után – problémák voltak a névvel, a domain megvételével is – sikerült szépen felfuttatni.

– Az indulással véget ért az együttműködésetek vagy ott voltál még egy darabig?

– Utána már nem voltam ott. 1998-99 fordulóján, a Carnation feloszlatását terveztük a csapattal, végül úgy döntöttem kivásárolom a többiek üzletrészét. Majd 1998-ban megcsináltuk a Digitális Sziget új kiadását, három év után, már internetes alapon. Tulajdonképpen blogoltunk.

– Hogy láttad a korszak másik nagy internetpolitikai vitáját, amelyben az Internetto szerkesztőségének egy része támadta a Matávot a drágának tartott netes tarifák miatt?

– Én azt láttam, hogy Magyarországon minden ilyen dolog túl drága és ezért nem elég inkluzív. A másik oldalon pedig azt a logikát is érzékeltem, hogy micsoda pénzt fektettek a telefonhálózat korszerűsítésébe. Egyébként mindig azt gondoltam, hogy az internetnek alanyi jogon kellene járnia. A világ erre halad.


– Igen és hát Bodokyék egyik fontos érve az volt, hogyha drága, akkor nem tud elterjedni a netszolgáltatás.
– Ezek mindig jó kérdések. A tartalomszolgáltatás vs. internetszolgáltatás is nagy vitakérdés volt. Ki beleszállni akart, ki kiszállni belőle, a legkülönbözőbb modellek éltek egymás mellett. A másik visszatérő elméleti kérdés a zöld mezős vs. régi intézmények által megvalósított, mindig voltak rajongói az egyik vagy a másik megközelítésnek.  A Carnation akkoriban stratégiai internet tanácsadással foglalkozott. Nálunk nem volt designer vagy programozó, hanem éveken át az internet, a legújabb technológiák által kiváltott hatásokat elemeztük az üzleti életben, tettük emészthetőbbé, fordítottuk le a magyar piac körülményeire. Hozzáférési számokat elemeztünk. Jó kis időszak volt, de nagyon stresszes.

– Mitől volt stresszes az az időszak? Sok volt a munka vagy sok volt a bizonytalanság a terület újszerűsége miatt?
– A nem-támogató vállalkozási környezet miatt: ha valaki vállalkozó akar lenni, az azonnal az adócsalók vagy legalábbis az adóelkerülők táborába is be kell, hogy álljon. Nem lehet embereket rendesen felvenni, megfizetni, bejelenteni, mert akkor a vállalkozás nem él meg: Magyarországon extra stressz ezeknek a feltételeknek megfelelni. És ez nem az a fajta jó stressz, ami arról szól, hogy mitől lesz jobb egy tanulmány vagy hogyan végezhető el jobban egy munka.

Az interjú bővebb változatát megtalálják itt: http://www.mediatortenet.hu/2016/05/27/probaltuk-a-valo-vilag-logikajat-behozni-a-tortenetbe/

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!



Címkék: Karafiáth, Origo, Matáv