
Egy, a Human-Animal Interaction folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány elsőként vizsgálja, hogy az efféle relációban az állati terapeuta miként érzi magát. „A szarvasmarha-asszisztált terápia nem csak a humán résztvevők javát szolgálja” – nyilatkozta a New Scientistnek Katherine Compitus, a New York-i Egyetem klinikai pszichológusa, aki Sonya Bierbowerrel, a Westpoint Katonai Akadémia szakpszichológusával közösen kidolgozta azt a Human-Animal Interaction Scale (HAIS) néven publikált skálát, amellyel immár állítólag megbízhatóan mérhető az állati elégedettség az ilyen interakciókban.
A két kutató azután vállalkozott az urbánus embernek igencsak szokatlan feladatra, hogy az elmúlt pár évben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is gombamód szaporodni kezdtek a vidéki tehenészetek és szarvasmarhákat tartó gazdaságok által cow cuddling, illetve cow hugging (magyarul tehénölelés) címen meghirdetett kurzusok. A tanyalátogatások célja, hogy a kérődzők társaságában a természettől elszakadt, agyonstresszelt városlakók frusztrációikat feledve rátaláljanak a vágyott békére, lelki és testi harmóniára.
Érzelmes tejelők
Bierbower és Compitus egy 2017-ben publikált, a tehenek és borjaik közötti érzelemgazdag viszonyt az állati vokalizáció alapján bizonyító etológiai tanulmány ismeretében már a vizsgálat előkészítésekor tisztában voltak azzal, hogy a szarvasmarhák összetett kognitív képességekkel rendelkező, gazdag szociális életet élő haszonállatok. Ahogy azzal is, hogy a tehenek, bikák és borjak hangjelzései alapján egyértelműen megállapítható, hogy az állat miként érzi magát egy-egy szituációban, illetve hogy kedvére vagy ellenére van-e az adott, emberekkel folytatott interakció.
A HAIS nevű skálázáshoz ezek alapján a pszichológusok egy olyan 24 pontos kérdőívet szerkesztettek, amelyben a terápia emberi alanyainak az állat állapotára vonatkozó 10 kérdésre is válaszolniuk kellett. „Azok a szarvasmarhák ugyanis, amelyek kényelmetlenül érzik magukat az ember jelenlétében, gyakrabban használják a vokális stresszjelzéseket, vagyis bőgnek, míg az emberi társaságot élvező egyedek elfekszenek, aztán pedig szagolgatni, vagy épp nyalogatni kezdik az embereket. Az utóbbi egyértelműen a barátságos kapcsolatfelvételt jelzi, pár perces időtartamban pedig a már kialakult bensőséges viszony megerősítésének jele” – magyarázta a lapnak Compitus.
Olvasd el a teljes cikket ide kattintva.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!