Rohan a világunk, folyamatosan fejlesztünk és fejlődünk. Napról napra újabb technológiai vívmányok látnak napvilágot. Van azonban olyan terület az életükben, amely nem változik ilyen sebességgel. Az igényünk a kapcsolódásra és annak jelentősége, hogy kapcsolataink mennyi mindenben lehetnek ránk hatással, állandó. Mi a közös az Ember, akit Ovénak hívnak című könyvben, a Bibliában, vagy a Csontig fogyva című filmben? Ezekben a történetekben nagy hatással voltak emberek egymásra, és általában valamilyen gyógyuláshoz, személyes fejlődéshez vezetett a kapcsolódásuk. “A Csontig fogyva című film például arról szól, hogy evészavaros fiatalok élnek együtt egy terápiás közösségben. Megfigyelhető, hogy a közösség hogyan segíti őket a gyógyulásban, vagy akár a visszaesésben, mert nyilván nem mindig csak és kizárólag pozitívan hatunk egymásra. Jelenleg is benne van az evészavaros kamaszok terápiás protokolljában például a családterápia. A gyógyulás nem működik a másokkal való együttműködés nélkül” - részletezte az előadó.

Az öndeterminációs elmélet szerint az embernek három veleszületett pszichológiai szükséglete van. Az egyik az autonómia: fontos, hogy érezzük, szabadok vagyunk, önállóan dönthetünk arról, hogy az életünkben mi is legyen a következő lépés. A másik a kompetencia: mindenki azt szeretné, hogy hatással legyen a környezetére és tudásával elérje kitűzött céljait. A harmadik pedig a kötődés: részesei akarunk lenni olyan közösségnek, amelyben közös értékek mentén képesek vagyunk kapcsolódni. Ezt a hovatartozás szükségleteként is szokták említeni. Amennyiben ezek közül valamelyik nincs kielégítve, akkor a mentális egészségünk sérül. Ha nem érezzük jól magunkat, érdemes megnézni, hogy éppen hogyan állunk ezekkel a területekkel. “Lehet, hogy éppen nagyszakmai útkeresésben vagyok, akkor a kompetencia szükségletem sérül. Meg kell vizsgálnom, hogy mit tudok kezdeni ezzel a helyzettel. Talán bővítenem kell a tudásomat, tehát beiratkozom valami tanfolyamra, vagy megismerkedem valamilyen új eszközzel. Ha egy kicsit jobban a helyemen érzem magam, lehet hogy jobban meg fogom tudni határozni, hogy az álláshirdetések közül melyik a nekem való. Ugyanez igaz a kapcsolódásokra is” - magyarázta a szakember.

A kapcsolódások tárgyalásánál fontos, hogy kicsit a másik oldal is megvilágításra kerüljön. Nem véletlen, hogy a börtönökben a legnagyobb büntetés a magánzárkába zárás. Onnantól kezdve az adott személy számára nincs semmilyen megtartó erő. Nincsenek beszélgetések, reflektálások, közös nevetések, empátia. Nincs semmi, csak a totális elszigeteltség. A rabok ebben a helyzetben a megfosztottság érzését tapasztalják meg. Ha az ember elmagányosodik, az idővel a testi-lelki egészségére is hatással van. “Mindenki hallott történeteket olyan idős emberekről, akik egyedül maradtak. Ilyenkor nyilván az életkor, meg a biológiai funkciók romlása is számít, de nagyon gyakran felgyorsulnak ezek a folyamatok, ha az egyedül maradás megtörténik. Ráadásul azt is tudjuk, hogy a kapcsolatainkban tapasztalt sérüléseink különböző mentális problémákhoz vezethetnek. A mentális zavarok esetében keresgélnünk kell tehát kapcsolati fronton is, hogy mi történhetett korábban az adott emberel. Már csak emiatt is megéri foglalkoznunk azzal, hogy legyen egy ilyen megtartó háló körülöttünk” - hangsúlyozta Dr. Magyaródi Tímea.

Nagyon jó példa A fák titkos élete című könyv annak érzékeltetésére, hogy a fontos kapcsolódásainknak milyen szerepe van az életünkben. A könyv arról szól, hogy hogyan kommunikálnak egymással a fák, hogyan történik a tápanyagok szállítása, vagy hogyan próbálják megmenteni haldokló társukat. Egy csodálatos kapcsolatrendszer, egy óriási hálózat működik alattunk, amelyben a résztvevők támogatják egymást. “Ilyenek vagyunk mi is. Nem működhet az életünk, nem érhetjük el sikereinket a fontos mások hozzájárulása nélkül. A boldogságunk kapcsolódik ahhoz, hogy a környezetünk hogy van. Akkor érezzük jól magunkat, ha van kiért tenni, van kiről gondoskodni. Ha megvan ez a valahova tartozás, akkor egy nagyobb fokú bizalommal tudunk jelen lenni a hétköznapjainkban is” - árulta el az előadó, majd hozzátette: “Nagyon sokszor a társas támogatás az, amit hiányolunk. Amikor nehéz helyzetbe kerülünk azt kívánjuk, legyenek elérhetőek számunkra olyan személyek, akik a hátunk mögé tudnak állni. Akiknek a karjába beledőlhetünk, és egy kicsit megpihenhetünk. Rengeteg pozitív hatással bír a társas támogatás akár például az énképünkre, vagy a kreatív problémamegoldásunkra vonatkozóan, ráadásul a negatív érzelmeket is képes csökkenteni. Fontos tehát, hogy fenntartsuk ezt a tőkét, hogy foglalkozzunk a másikkal, hiszen sosem tudhatjuk, mikor lesz rájuk nekünk szükségünk.”

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!