Ha arról esik szó, hogy a nők aránya az IT -ban hány százalék, akkor még mindig elenyésző számokról számolhatunk be. Hogy miért van ez így, miért nem vonzó a hölgyeknek ez a szakma, nem akarom kideríteni. Azt azonban körüljárom, hogy a tapasztalataim alapján mit adhatnak egy csapat, munkatársak, projekt életéhez.

A hölgy munkatársainkról nem csak Nőnap alkalmából érdemes megemlékezni, hiszen minden nap odateszik magukat. Néha talán nem vesszük észre, pedig apróságokkal előmozdítanak változásokat, megoldásokat.

Az előre tervezés a DNS-ükben van

Egyszer olvastam egy cikkben, hogy miért fárad el a nő a nap végére. A cikkben kifejezetten az Anyukákról esett szó.

Amikor Anya elhatározza, hogy az egyik szobából bemegy a konyhába, hogy megkeverje az éppen főlő ebédet… közben belebotlik egy felborult székbe, felállítja… aztán lát egy leesett zoknit, felveszi, és beviszi a fürdőbe a szennyesbe… ott lehajtja a WC-ülőkét, miután kitakarította… kifelé menet igazít a sminkjén… a kulcsokat felakasztja az akasztóra… már be is ért a konyhába… bepakolja a reggeli után ottmaradt poharakat a mosogatógépbe… kavar a kaján, kóstol, sóz-borsoz. Megérkezett a céljához. Aztán sarkon fordul, mert eszébe jutott, hogy az emeleten még nem lett beágyazva…

Mi ez, ha nem Projekt Management? Csupa nagybetűvel írva. Tervezés, priorizálás, multi-tasking.

Csapatszellem

Vallom, hogy egy csapat legnagyobb ereje a diverzifikáltság (jó magyarosan leírva). Minél többfélék vagyunk, annál több ötlet, megoldás, érdeklődés, tapasztalat vegyül. Ha ezeket nem félünk elmondani, akkor a csoportunk javára válik. Legyen az elsőre bármilyen banálisnak tűnő elképzelés.

A különbözőség lehet nemi, származásbeli, korbéli alapú.

Egy junior munkatárs egyszerű gondolata beindíthat egy beszélgetést.

A senior munkatárs régi, berögzött megoldásai elértéktelenednek, ha szokatlan problémát kell megoldani.

Egy női co-worker figyelembe veheti a színeket, kényelmet, esztétikai érzéke sokkal magasabb. Designerként felbecsülhetetlen érték. Takarékosabban bánhat egy költségvetéssel. Nem pazarol, hanem minél többet próbál meg kihozni a büdzséből. (Ez talán amiatt alakul ki benne, hogy hogyan lehet úgy a párja bankkártyáját használni, hogy minél több mindent sikerüljön bevásárolni, mégis a radar alatt maradjon :) )

Munkabírás

Erre sem lehet semmi panaszunk. Tudjuk, hogy az első programozók nők voltak az IT -ban. Kitartás, odafigyelés, a kígyózó ezernyi kábelköteget jól el tudták rendezni a kapcsoló szobákban.

Ez aztán később átalakult, és férfias szakma lett. Olyannyira, hogy egy vérbeli programozó már nemcsak a munkahelyén, de odahaza sem igényelte a társaságukat.

De ez már egy másik téma.

Érzelmi intelligencia

Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, csak a napi apróságokra, ami eltűnni látszik a normális életünkből.

Megértés, átérzés, beleérzés. A napi feladatok közbeni kemény kiállás mellett ezekre is van erejük. Pár kedves szó hozzánk. Elsőként lesznek ott, ha ki kell szolgálni egy vendéget. Poharat keresnek, eltörölgetik, mielőtt vizet töltenek bele. Mert a vérükben van.

Pályafutásom kezdetén dolgoztam internetes helpdesk operátorként. Feltűnt egy mintázat, ami belém égett: a nők nem próbáltak meg okoskodni, amikor a helpdesket hívták. Nem azért hívtak, mert jobban tudják, mint én, hanem mert elakadtak, és alázatosan segítséget kértek. A férfiak viszont többnyire jobban tudtak mindent, előre mondták már, hogy mi miért van. De a végén mégis rákényszerültek, hogy helpdesk segítséget kérjenek. Ennyi!

A jövő munkahelye

A cikkem végén felteszem a kérdést, hogy szeretnénk-e több olyan munkahelyet látni (online szerveződő munkaközösségeket), ahol a nők aránya kiegyensúlyozottabb az IT munkaterületen?

Számomra ezek a dolgok értékesebbek, mint egy kényelmes babzsák fotel, vagy egy csocsó asztal.

Borítókép: Unsplash.com / Aryan Dhiman

Borbély Viktor az uira-tervezve.hu blog szerzője, aki mobil alkalmazás fejlesztéssel foglalkozik, valamint a fejlesztői csapatot koordinálja.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!