A kiégés (angolul burnout) egy pszichológiai tünetegyüttes, ami arra utal, hogy valaki a munkájában egy bizonyos időszak után nagyfokú kimerültséget és az érdeklődés teljes elvesztését éli meg - írja a midsetpszichológia.hu.

Főbb tünetei közé sorolhatjuk:

• állandó testi-szellemi kimerültség,
• erőltetett megfelelési és bizonyítási kényszer,
• a személy saját fizikai és lelki szükségleteinek az elhanyagolása
• a többi emberrel szemben agresszív, negatív, cinikus, rosszindulatú
• fokozott érzékenység a stresszre
• az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése,
• depresszió, belső üresség érzése, reménytelenség
• alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése
• közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékenység
• az egyén a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé és rosszindulatúvá válik,
• szélsőséges esetben öngyilkossági gondolatok jelenhetnek meg

Herbert Freudenberg, német származású amerikai klinikai pszichológus írta le 1974-ben először a szindrómát. Definíciója szerint: „A kiégés krónikus érzelmi megterhelés és stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok és az ideálok elvesztésével jár, és melyet a saját személyre, a munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”

Honnan ered és hová tart?

A burnout minden foglalkozási ágban megjelenhet. A szakirodalom szerint elsősorban azokat veszélyezteti a tárgyalt szindróma, akik a humán szolgáltatások területén dolgoznak.

A munka állandó nyomása miatt, a kiégés következtében az emberi psziché úgy reagál (védve az idegrendszert a folyamatos stressztől) hogy kialakítja a teljes elidegenedést, a munkáról való érzelmi leválást.

Egy olyan ciklikus folyamatról van szó, mely számtalanszor megismételheti önmagát. Négy fázist különíthetünk el, melyek a lángoló lelkesedés, az idealizmus (irreális elvárások rendszerével), a stagnálás, kiábrándulás majd a frusztráció, amikor egyre idegesítőbbek a munkával kapcsolatos terhek és végül beáll az apátia, a munka rutinszerűvé válása.

Freudenberg (a kiégés definíciójának első megalkotója) 12 szakaszra osztotta a kiégés folyamatát, melyek részletesen bemutatják, min megy keresztül az, aki belekerül a burnout negatív spiráljába.

1. bizonyítási kényszer

2. megfeszítettebb munka

3. saját szükségletek elhanyagolása

4. a konfliktus tudatosulása – első fizikai tünetek megjelenése

5. értékek felülbírálata

6. felmerülő problémák tagadása

7. visszahúzódás

8. szembetűnő viselkedésbeli változások

9. deperszonalizáció (önmagától való elidegenedés)

10. belső üresség érzése

11. depresszió

12. kiégés szindróma

Na és ki ég ki, és ki nem?

A kutatások azt mutatják, hogy öröklött hajlam játszik szerepet abban, hogy ki hogyan reagál az őt ért hatásokra. Ennél fogva egyéni különbségek figyelhetők meg a kiégés veszélyeztetettségében. Néhányan alacsonyabb stresszhatásra sem képesek hatékony megküzdési stratégiákat fejleszteni, mások viszont nagyfokú megterhelés ellenére is rugalmasan állnak elébe a kihívásoknak.

A siker és a kudarc aránya is jelentősen befolyásolja a kiégés lehetőségét. A kudarc stresszel jár, az ismétlődő kudarc pedig tanult tehetetlenséghez vezet (halmozott kudarc hatására az ember elhiszi, hogy nem képes elérni, amit szeretne, így feladja a próbálkozást). A tehetetlenség egy kontroll nélküli állapot, amit mind fizikálisan, mind pszichés szempontból megszenved a szervezetünk. Ezen felül, a munkavégzés közben kialakuló stresszreakciót mások elvárásai is befolyásolják, illetve a visszajelzések megléte vagy hiánya, melyet teljesítményünkkel kapcsolatosan kapunk.

A jelenség a munkaszervezés hibáira is visszavezethető.

Ezek lehetnek a hosszú munkaidő, a kevés idő a kikapcsolódásra, a vezetők, a munkatársak és az ügyfelek állandó felügyelete az egyén munkája felett.

Előfordulhat, hogy a karrierválasztás hátterében tudattalan szükségletek állnak, esetleg fel nem oldott belső konfliktusok. Ilyen esetekben a személy hatalmas elvárásokkal, szenvedéllyel vetheti bele magát a munkába. Háttérbe szorulnak a szükségletei, kimerülnek az energiaforrásai és ezáltal gyorsan kiéghet. Ha a tudattalan szükségletek miatt vezérelt egyén belehajszolja magát a munkába, akkor vagy begyógyulnak a gyermekkori sebek, vagy a traumát okozó (és emiatt a fokozott drive-ot vezető) késztetések miatt ismétlődni fognak a megrázkódtatást okozó élmények.

Rizikófaktorok és védő faktorok

A kutatók a legfontosabb rizikófaktoroknak a szakmai elismerés hiányát, az alacsony jövedelmet, az erkölcsi megbecsülés hiányát, a hosszú munkaidőt, és az egyén munkájára való visszajelzés hiányát találták. Ha a vezetők nem segítenek és nem motiválnak a munkában, ha nincs lehetőség az előmenetelre és a karrierépítésre, vagy ha értelmetlenül sok az adminisztráció, akkor nagyobb az esély a kiégésre. A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!