I. A közösséggé formálódás vállalati gátjai

Legtöbben egy olyan közösséghez szeretnénk tartozni a munkahelyünkön, ahol szabadon és szenvedélyesen dolgozhatunk és fejlődhetünk.
Mi abban hiszünk, hogy a fejlődés iránya mindig a csapatban aktuálisan megjelenő problémák mentén bontakozik ki. Ez a problémafókuszú működés csak akkor valósulhat meg, ha az élén egy nyitott, karizmatikus vezető áll.
Vajon szembe tud-e nézni egy vezetői team az aktuálisan felmerülő problémákkal és képes-e ezek mentén változni? Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a vezetői karizma és a valódi külső segítség hiánya miatt csak korlátozottan.

Hit és bizalom hiánya
Ritka az olyan vezető, aki nyílegyenesen, őszintén és érzékenyen kommunikál, vállalva az ebből adódó sebezhetőséget. Ehhez a fejlődésbe és az út kibontakozásába vetett hitre, alázatra és a csapatba vetett bizalomra van szükség. Legtöbbször a vezető a gátja annak, hogy legmélyebb problémák, amik megrengethetik vagy megújíthatják a rendszert, nem kerülhetnek felszínre.

Célorientált működés
A vezető el akarja érni a racionális célokat és le akarja győzni az akadályokat. A csapatban aktuálisan felszínre kerülő problémára, mint gyorsan megoldandó feladatra és nem, mint a fejlődés irányjelzőjére tekint. Az igazság képviselete, a fejlődés, a tiszta jelenlét nem szerepel a valóban elérendő célok között.

Önismeret hiánya
Az első számú vezető áteresztő képessége határozza meg a cég egészének áteresztő képességét, csak felülről jöhet a valódi változás. A csúcsvezetők a problémát legtöbbször önmagukon kívülre helyezik és nem saját maguk átvilágításával engednek teret a fejlődésnek, gyógyulásnak.

Valódi külső segítség hiánya
A vezető, ha kész is szembenézni a problémákkal, külső segítség nélkül megreked.
A legtöbb szervezet- és vezetésfejlesztéssel foglalkozó cég előre meghatározott fejlesztési programmal, kidolgozott módszertannal dolgozik. Az igazság képviselete, az őszinte szembesítés és folyamatban megjelenő irány követése többnyire csak addig hangoztatott érték, amíg az ügyfél elégedett maradhat.

II. A közösséggé formálódás egyéni gátjai egy individualista országban
Magyarország individualizmus indexe a második legmagasabb Európában. Ez a mutatószám az egyén és a közösség kapcsolatának alapvető jellemzőit méri. Az individualista társadalmakra jellemző, hogy az egyén saját magát helyezi előtérbe, szemben a csoportérdeknek való alárendelődéssel. Miért magas ez az érték Magyarországon?

Az egyéni érdekek elsőbbsége
Olyan társadalomban élünk, ahol az ivódott belénk, hogy az egyéni érdekeinket és céljainkat a közösség érdekei elé kell helyeznünk. Tudunk küzdeni a saját sikerünkért, de nem tanultuk meg, mit jelent felelősséget vállalni egymásért. Megszoktuk, hogy sikerünk alapja az egyéni érvényesülés, és közben elvesztettük az együttérzés és a lojalitás képességét. Nem tudott kialakulni az „egyek vagyunk” érzékenysége, hogy tetteink és döntéseink következményei nem csak saját életükre van hatással, hanem meghatározza a közvetlen és tágabb környezetünk állapotát is.

Önátadás hiánya
Amikor olyan vezetőhöz, tanítóhoz kapcsolódunk, aki csak egy cél mellett köteleződik el, de nem az igazság mellett áll ki, ott a kapcsolódás a teljesítmény elérésére korlátozódik. Megszoktuk, hogy irányítanunk kell az életünket, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, ami a biztonság illúzióját adja számunkra.
Nem ismerjük a szabad választáson alapuló önátadást, amikor teljes szívvel rábízzuk magunkat a csoport minket meghaladó erőterére és egy hiteles vezetőre.

Rejtőzködés
Erősnek kell látszanunk, ezért a problémáinkat magunktól eltávolítva, mások elől elrejtve próbáljuk megoldani. A szégyen elszigeteltté és szorongóvá tesz minket. Bár vágyunk a valódi, mély találkozásra, nem vállaljuk fel a sebezhetőségünket. Amíg a tökéletesség látszatának fenntartása fontosabb számunkra, mint az igazság, addig nem tud megjelenni bennünk az a nyitott tanuló állapot, amin keresztül átélhetjük a csoportegységet.

III. A közösséggé formálódás feltételei
Az ember alapvetően társas lény, ezért természeténél fogva keresi a közösséghez tartozás lehetőségét. A közösség (csapat) szerepe azonban jóval túlmutat a társas érintkezésen: az egyén egyedül élet- és fejlődésképtelen. A csoportba rendeződés sohasem automatikus folyamat. Egy vezető által irányított fegyelmezett mozgás és kommunikáció, amely belülről követi a természetes rendező elvet.

A rendező elv és a dinamika áramlása
Kevesen tudatosítják, de mindenki tapasztalja, hogy létezik egy módszerek és teóriák fölött álló rendezőelv, amely kifejti hatását minden létezőre. A ’minden és mindenki egy’ gondolatát követve egy dinamikus, interferáló háló csomópontjaiként jelenünk meg a térben. Ha képessé válunk a morfogenetikus mező rendezőelvét követni, egységbe rendeződünk. Mindennek a felismerése és követése egy megváltozott tudatállapotban való alárendelődés a transzcendens folyamatoknak.

A karizmatikus vezető
Alárendelődés (alázat) nélkül nem lehetünk sem vezetők, sem csapattagok; a szabad választás – hogy egyazon csapathoz tartozzunk - nem eredményez automatikusan közösséget. Az egység létrehozásához és irányításához szükség van egy karizmatikus vezetőre, aki képes megváltozott tudatállapotba kerülve vezetetté válni. Nem irányítani akar, hanem követve megérzéseit, leképezi a jelenben létrejövő dinamikus rendet. Nem másoknak, hanem az igazságnak akar megfelelni. Nem másokat, hanem önmagát akarja újra és újra felülmúlni, legyőzni.

Fegyelmezett mozgás és kommunikáció
A hatékony csapat kommunikációja rövid, konkrét, őszinte és pontos. Problémák feltárására és megoldására irányul. A retorika visszaszorítása és a nyíltság, másképpen a sebezhetőség vállalása a vezetettség feltétele. A csapaton belüli folyamatos interakció ezt a fejlődést felgyorsíthatja, ehhez azonban a nyitott, befogadó állapot fenntartása elengedhetetlen és az egyéni érdek soha nem haladhatja meg a csapatát.

A stáb: Sárvári György, Janka Zoltán, Balogh Róbert, Szelei Zita, Gavalda Réka, Reiser Orsolya Bardot Consulting itt

Iratkozz fel Te is!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!