Generációk nyomás alatt – meddig feszítjük határainkat?

Generációk nyomás alatt – meddig feszítjük határainkat?
Ahogy a világ generációról generációra változik, úgy módosulnak az egyes korosztályokra jellemző kulcsélmények, értékek, sőt még a betegségek is. Ezzel párhuzamosan az egymás iránti elvárásaink is átalakultak. Dr. Aczél Petra a 24. Internet Hungary konferencián a generációk közti különbségekről, továbbá a változó tűréshatárok mögött meghúzódó ok-okozati összefüggésekről beszélt.

2013-ban a Time címlapja így szólt: The Me Me Me generation. Azokról a fiatalokról szólt – főként a milleniumi nemzedékről-, akik ma ott hemzsegnek a munkaerőpiacon. Az egész lapszám annak lett áldozva, hogy ezeket a fiatalokat egy önző, mindenen átgázoló és szabad generációnak mutatta be. Az olvasóknak jó volt rajtuk egy picit sajnálkozni, egy picit utálkozni, és megállapítani, hogy a mai milleniumiak ilyenek. Aztán megjelentek az első kutatások az úgynevezett K generációról, akik magukról tizenévesen már azt állították, hogy nekik rettenetesen nehéz az életük, és ezzel egy más perspektívába helyezték a generációjuk megítélését. Az elmúlt évtizedek filmjei alapján tökéletesen látható, hogy mennyiféle különbség van az egyes generációk között, mindannyian más-más problémákkal és kihívásokkal küzdenek.

„És közben a szülők, akik ezeknek a fiataloknak a szülei, azt mondják, hogy ma sokkal nehezebb gyereket nevelni, mint az ő fiatalkorukban, vagy a nagyszüleik idején volt. Pedig akkor nem volt automata mosógép, és nem volt ennyi minden, amit elérhetünk, mégis úgy hiszik, hogy ma nehezebb, mert itt van ez a rengeteg technológia, és nehezebb a morális nevelés. A világ rettenetesen veszélyes, különösen azért, mert néha nem kapható a zsírszegény joghurt, és egy csomó minden nincs meg a biztonságérzetükhöz” – fogalmazott előadásában dr. Aczél Petra.

Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a körülöttünk élő aktív generációkat (boomerek, x-ek, y-ok, z-sek és alfák), látnunk kell, hogy mi tartja össze őket, és mi az az élményközösség, amitől mégis mindannyian mások vagyunk. Dr. Aczél Petra előadása további részében ezeket a szempontokat mutatta be.

Mi a különféle generációk kulcsélménye?

Amikor generációkutatásról van szó, általában keresnek valamilyen kulcsélményt, amely az adott időszakot meghatározza, és nagyon erősen hat azokra, akik akkor élnek, és aktívan tevékenykednek.

  • Boomerek – Meghatározó volt számukra a háború, az ezzel járó félelem és veszteségek feldolgozása.
  • X-ek – Közép-Európában a politikai változások, a társadalmi átalakulás volt a kulcsélmény számukra.
  • Y-ok – Legerősebben a gazdasági válság hatott rájuk, amely során rendkívül megterhelő lehetett számukra látni azt, ahogy a vállalkozó szüleik tönkremennek egy lakáshitel miatt.
  • Z-sek – Az ő életükben megérkezett a klímaválság, úgy nőttek fel, hogy végignézték a körülöttük lévő világ pusztulását.
  • Alfák – Számukra feltehetően az AI lesz a generációs élmény és kihívás.

Milyen értékek választanak el vagy kötnek össze minket?

  • Boomerek - Lokalitás, az a fajta felfogás jellemezte őket, hogy „itt vagyok, küzdenem kell”.
  • X-ek - Lojalitás, erősödött a magukkal szembeni elvárás, hogy jól kell tudni keresni, valahogy életben kell maradni. A korábbi generációk a közösségnek tulajdonítottak nagy értéket, az X-ek számára pedig már sokkal fontosabb volt a pénzkeresés és a materiális javak megszerzése.
  • Y-ok: Megjelent az önállóságra való igény, hogy gyakorlatilag individuálisan kell megvalósítani minden tervet.
  • Z-sek: Már aktívan jelen vannak virtuálisan is, sokkal több időt töltenek szórakozással, és az élet minden területén jellemző rájuk a kollaboráció.
  • Alfák: A hibrid lét jellemzi őket, szeretnek elmerülni és alkotni.

Az előadó megjegyezte, hogy ezek azért érezhetően nagy különbségek a generációk között, attól függetlenül is, hogy az egyik generáció értékei áthatolnak a másikéba.

Dr. Aczél Petra előadását azon kérdések megválaszolásával folytatta, hogy hol vannak akkor vajon a tűréshatárok, van-e a generációknak önképe és milyennek gondoljuk a sajátunkat.

„Minél idősebb egy generáció, annál fantasztikusabb az önképe. A mai idősek el vannak maguktól ájulva. Azt mondják, hogy patrióták, keményen dolgoznak, becsülik azt, ami fontos. A mai fiatalok pedig azt gondolják, hogy ironikusak, hogy nem elég kötődők, hogy nem elég elkötelezettek. Ki tehet erről? Túlzottan mondogattuk nekik, hogy milyen a mai fiatalság? Hogy ilyen a világ, és alapvetően miközben azt várjuk tőlük, hogy önállók legyenek, nem engedik meg maguknak, hogy jót gondoljanak saját magukról? Csak azt kell várni, hogy megöregedjenek, és akkor ők is jobbat fognak magukról majd gondolni? Mindenesetre itt már tűréshatárok közelébe érkezünk, olyannyira, hogy akár az önkifejezésről is beszélhetünk. Önök értenek engem, amennyire muszáj, amennyire szükséges, de valójában mégiscsak arra törekszünk, hogy a saját élményvilágunkat kifejezzük, és egy kicsit azt kérjük az utánunk és az előttünk lévő generációtól, hogy ne állítsanak minket több tűréshatár elé" – hívta fel a figyelmet az előadó.

Akkor mégis mit várunk az egyes generációktól?

  • Boomer - Kövesse a szabályokat, tiszteljen, legyen morális, döntse el mi helyes és mi helytelen. A legfontosabb, hogy a feladatát mindig elvégezze.
  • X-ek: Folyamatosan azt vártuk, hogy legyen hatékonyabb, amikor dolgozik, zárja ki a magánéletét. Nem véletlenül a mai napig az X-es főnökök azt hisztik, hogy az irodában dolgozó alkalmazott jobban teljesít mint az, aki home office-ban dolgozik.
  • Y-ok: A legfőbb elvárás, hogy legyenek kreatívak, még akkor is, amikor annak nincs ott a helye. Azt vártuk, hogy kíváncsiak legyenek, és ezért mindenre figyeljen, azt akartuk, hogy az emberi lét az ötlet körül forgolódjon.
  • Z-sek: Mindenek fölött azt várjuk, hogy a technológiához értsenek.

„De vajon sikeresek vagyunk ezekben az elvárásokban?” – tette fel a kérdést dr. Aczél Petra, majd elmesélte, hogy McKinsey-nek tavalyelőtt volt egy nagy, 18 ezer emberen elvégzett kérdőíve, amiben először feltérképezte, hogy mely készségekre lesz leginkább szükség a jövőben. 56 készséget állapítottak meg, amely 4 készségcsoport köré csoportosult: a kognitív, vagyis az ismereti készségek, a személyközi készségek, az önmagam vezetésének készségei, és a digitális készségek.

Az eredmény alapján a digitális készségekben teljesítettünk legrosszabbul, tehát éppen abban, amire a legnagyobb szükség van, és amit már elvileg mindenütt tanítanak. „Ezen belül is leginkább a szoftverhasználat, illetve a megértés, de még gyengébb volt ez a minta a kommunikációban. Mindennel tudunk kommunikálni, de egyszerűen képtelenek vagyunk igazán kommunikálni. Jó kérdéseket feltenni, jól figyelni, jól érvelni, jó történeteket mondani, koherensen látni a kommunikáción keresztül a világot” – mondta el a szakember, majd hozzátette: „A másik fontos dolog, hogy nem tudjuk megtervezni, hogyan dolgozzunk, meg egy kicsit azt sem, hogy hogyan éljünk. Miért van az, hogy egy olyan világban, ahol minden technológia arról szól, hogy kommunikálj és tervezz, abban ezek mennek a legrosszabbul? Azért mert tűréshatárokon vagyunk.”

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára az előadásában azt is hangsúlyozta, hogy a generációk életében megjelent változásokkal a betegségeink is jelentősen átalakultak.

„A mai időseknek a tipikus betegsége felnőttkorukban a szívbetegség volt, a mozgásszervi csontbetegségek, a rák, és a hepatitis, később pedig megjelent a magas vérnyomás, az idegesség, a stressz, az alkoholizmus, a reumás betegségek. A fiataloknál megjelent az elhízás mint alapbetegség, a stressz, a migrén. Maradt a magas vérnyomás, de előkerültek új tünetek is, például nehezen vesznek levegőt, sok az asztmás” – mesélte dr. Aczél Petra, majd elmondta, hogy a Z-sek eredményei még megrázóbbak. Egy amerikai kutatás szerint a generáció 42%-a rendelkezik mentális betegséggel. A szorongás alapbetegség, az ADHD teljesen hétköznapi, és sokan küzdenek PTSD-vel, kényszerbetegséggel és pánikbetegséggel is. Tehát alapvetően az látszik, hogy valami történik mentálisan, és ezek a nagyon tipikus szorongásos betegségek a következőt mutatják Aczél Petra meglátása szerint: „50 év alatt eljutottunk a gyomortól az agyig. Nem a gyomrunk beteg már, hanem az agyunk. Eljutottunk a csonttól a húsig. Már nem a mozgásszervi problémák az elsődlegesek, hanem hogy kövérek vagyunk, elhíztunk a jólét és a technológia miatt. Eljutottunk a szívtől a lélekig, már nem a szívünk beteg, hanem a lelkünk. Itt húzódnak a tűréshatárok.”

A szakember egy gondolatébresztőnek szánt kérdéssel zárta előadását: „Vajon mi az önök felelőssége ebben? A tartalom, amit gyártanak immunizál, vagy inkább vírusként hat? Az a helyzet, hogy dönteni kell!”

Figyelem! Az Internet Hungary összefoglaló videó összeállítása itt:

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Szuchy Brigitta

Az írás, a szavak formálása, gondolatok és érzések átadása gyermekkorom óta a szenvedélyem. Tanulmányaimat éppen ezért Kommunikáció és médiatudomány szakirányon végeztem a Szent István Egyetemen (BA) …