Felértékelődött a tudományos oktatás jelentősége a pandémia hatására

Felértékelődött a tudományos oktatás jelentősége a pandémia hatására
Egyúttal az is megerősítést nyert, hogy a kevésbé jómódú háztartásokból származó fiatalok kisebb mértékben bíznak saját tudásukban.

A 2020-as világjárvány hatására csökkent a korábbi években tapasztalt szkepticizmus a tudománnyal szemben, ezzel párhuzamosan pedig megkérdőjelezhetetlenné vált szerepe és fontossága a világ problémáinak megoldását tekintve. A változó tendenciák az oktatással kapcsolatos nézeteket is érintették: a pandémiát megelőzően az Európai Gazdasági Térség lakóinak 85%-a gondolta úgy, hogy a munkaerőpiacon elsősorban képzett szakmunkásokra van szükség. A járványt követően azonban a térség lakóinak 72%-a értett egyet azzal, hogy a társadalom fejlődése érdekében a világnak szüksége van azokra a fiatalokra, akik a tudományos pályát választják, valamint 69%-uk gondolta úgy, hogy a tudományos oktatás megerősítése kulcsfontosságú jövőnk szempontjából.

Mára már sajnos számos akadályba ütköznek azok a fiatalok, akik a tudományokkal szeretnének foglalkozni. Egyfelől továbbra is számottevően jelen van az a sztereotípia, mely szerint a tudomány a “kockák” kiváltsága, amely a társadalmi beilleszkedési kényszer miatt rengeteg - tehetséges és ötletekkel teli - fiataltól veszi el a kedvet, hogy ebben az irányban képezze magát.

Számos fiatal már az általános iskolában elveszti érdeklődését, erről árulkodik a 3M kutatása is:

  • a megkérdezettek 38%-ával közölték, hogy nem elég okos a tudományhoz
  • 31%-al éreztették, hogy a tudomány csak “kockáknak” van (világviszonylatban ez az arány 25%)
  • 27% (világviszonylatban 36%) nem tudott részt venni természettudományi órákon
  • a megkérdezettek 20%-a (globálisan 27%-a) szerint a hátrányos megkülönböztetésnek is szerepe volt abban, hogy kiábránduljanak a tudományból

Egyúttal az is megerősítést nyert, hogy a kevésbé jómódú háztartásokból származó fiatalok kisebb mértékben bíznak saját tudásukban, azokkal szemben, akik tehetősebbek (52%), sőt egy részük abban a hitben él, hogy mindössze a zsenik számára elérhető az ilyen fajta karrier (38%). Bár a tudományos oktatás szerepe általánosságban felértékelődött a járvány hatására, generációról generációra egyre nagyobb azok aránya, akik a fenti tényezők miatt elkedvetlenednek a tudományoktól.

A kutatásból az is kiderül, hogy mik azok a tényezők, amik segíthetnek a fiatalok számára, hogy több önbizalmat szerezzenek a tudományos tanulmányaikkal kapcsolatban. Az Európai Gazdasági Térség lakóinak fele gondolja úgy, hogy a tudományokat gyakorlatiasabb módon kellene oktatni, 47% pedig úgy látja, fontos lenne megerősíteni és hangsúlyozni a tényt, hogy a tudomány jobbá teszi az életünket. A megkérdezettek jelentős része nyilatkozott úgy, hogy a diákoknak több információt kellene átadni tudományos karrier-lehetőségeikkel kapcsolatban, valamint bemutatni, hogyan kapcsolódik a tudomány mindennapi életünkhöz.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!