Charles Darwin „a legsajátosabb és legemberibb kifejezésként” jellemezte 1872-ben a pirulást, de az arcpírt mindig rejtély övezte, olyannyira, hogy Ray Crozier, a Brit Pszichológiai Társaság professzora „mindenütt jelen lévő, de kevéssé érthető jelenségnek” nevezte, amely egyszerre akaratlan és kontrollálhatatlan. Egy színész például nem tudja pírba borítani arcát, ha akarja sem. Freud minden mögött szexualitást kereső elmélete szerint a pirulás az elfojtott szexuális vágy beismerése.

A művészetben is ábrázolják a pirulást, Shakespeare Ahogy tetszikjében például azt olvashatjuk:

"Orlando amikor meghallotta, milyen szelíden beszél, hüvelyébe dugta kardját, elpirult szégyenében, amiért olyan gorombán követelte ennivalójukat."

De reneszánsz festményeken, Jane Austen regényeiben is sűrűn pirulnak a hősnők.

Szégyen vagy bizonytalanság

Mi válthatja ki? Például a szégyen, vagyis fiziológiailag a szimpatikus idegrendszer irányítja. Amikor zavarban vagyunk (például ha sokan néznek minket), testünk adrenalint termel, kitágulnak az erek, javul az oxigén- és vérellátás. Mivel az orca véredényei szélesebbek és közelebb vannak a felszínhez, mint a test más részein az erek, a vérbőség gyorsan a vékony bőr kipirosodását okozza.

Ha számunkra kínos témáról kell beszélni, vagy azt kell hallgatni, akkor nem is kell a társaság középpontjában vagy nagy plénum előtt lennünk, el fogunk pirulni a sarokban is. Akkor szintén elpirulhatunk, ha társadalmilag vagy szakmailag alsóbbrendűnek érezzük magunkat a körülöttünk lévőkhöz képest.

De akkor is elpirulunk, ha megdicsérnek minket, talán mert bizonytalanok vagyunk, megérdemeljük-e a bókot. Ha elpirulunk mások szavai hallatán, könnyen kiderül, hogy érdekel minket, mit mondanak, gondolnak rólunk.

Megfigyelhetjük azt is, ha valakinek azt lódítjuk, elpirult, tényleg el fog, noha előtte nem is volt piros.

Féloldali pirulás

Egy tanulmányban azt vizsgálták, mi történik azokkal, akiknek hangosan kell énekelniük, és valaki az arcuk egyik oldalát vizslatja. Hát az, hogy csak az az oldal borul pírba. Lokálisan tud tehát fokozódni a véráramlás.

Mi lehet a pirulás haszna? A szakértők szerint olyan, mint egy „beépített poligráf”, mert igazi érzelmeinkről árulkodik, épp ezért sem tudják megjátszani a színészek. Ártatlanságot, tisztaságot jelent. Épp ezért az őszinte pír szimpátiát vált ki, és a piruló embereket megbízhatóbbnak tekintik a nem pirulóknál.

A pirulás nonverbális bocsánatkérést jelenthet, ha hibázunk, és gyorsabb megbocsátást is nyerhetünk, ha hajlamosak vagyunk belepirulni a bakiba.

Olvasd el a teljes cikket az Index oldalán.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!