Az eltűnő intimitástól az elfogulatlan tájékoztatásig

Az eltűnő intimitástól az elfogulatlan tájékoztatásig
Az intimitásról elsőre mindenkinek a meztelenség, a testiség és a szexualitás villan be. A hozzá társított fogalmak között bizalmasság és a bensőségesség viszi el a pálmát. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor könnyen beláthatjuk azt, hogy akár az üzletben, akár a vezetésben is van létjogosultsága intimitásról beszélni. Illetve most éppen annak a hiányáról.

Éppen ezt a választ adtam a héten arra kérdésre: mi hiányzik szerintem leginkább korlátozott világunkban? Gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy az intimitás. A bizalmas együttlét intézményét és tereit is elveszítettük az önvédő korlátozásokkal. Azokkal a korlátozásokkal, amelyek indokoltsága kétségtelen, viszont következményei is vitathatatlanok. A közelség helyett kapott monitor mindenre alkalmas, csak bizalmas beszélgetésekre nem. Nem csak azért, mert a nagy testvér bármit rögzíthet, hanem inkább azért, mert a visszajelzések elvesznek, önvédelmi reflexeink viszont kiélesednek. Fedjük, puhítjuk a mondandót, így pedig értékét veszti egy amúgy parádés riposzt. Magunkra és magunknak maradunk. Elveszítik a vállalatok a fogyasztókat, eltávolodnak a munkatársak a cégüktól, elveszítik a kapcsolatot a vezetők a rájuk bízottakkal.

Ahogyan egyetlen pillanat alatt veszett el például a kézfogás szokása. Pedig hány könyv és előadás szólt arról mire számítsunk attól, aki nem nyújt kezet vagy éppen erőtlenül-kelletlenül teszi. Lagymatagon érint vagy éppen vasmarokkal ragad meg, s nem ereszt, egészen addig, amíg másképp nem dönt. A bőr üzenetét is hiába keressük, s a tenyerek egymásba simulása sem vált át - régebbi és mélyebb ismeretség esetén - öleléssé sem.

Őszintén tartok attól, hogy az intimitás elveszítését villámgyorsan követi majd az érdeklődés csökkenése, ami együtt jár a magunkba fordulással. Ha pedig nem figyelünk fel erre és nem vigyázunk, a közeledő tavasz könnyen rosszkedvünk telévé lehet. Hogy ez ne legyen így, én például a héten tudatosan figyeltem arra, hogy építsem és fenntartsam a kapcsolataimat. Érdek és kényszer nélkül csörögtem rá azokra, akikkel régen találkoztam, s írtam olyanokra, akikkel régen leveleztem. A zárt teret szabadra cseréltem sokakkal, de a találkozást nem hagytam elveszni. Nyitottam, kezdeményeztem. A hatást mi sem bizonyítja jobban, mint a villámgyors válaszok, és az estében felkapott fonalak, az intimitás visszaszerzésének reménye.

Amúgy reményben a hazai cégvezetők sem állnak rosszul - legalábbis ezt tükrözi a pwc Magyarország friss CEO felmérése. Ebben kétszáznegyven topmenedzser összesített várakozása szerint 367 forintos Euró átfolyamra és 3,5 százalékos GDP növekedésre számíthatunk, 2021 pedig a gazdaságban gyors visszapattanást hoz. A növekedést gátló kockázatok között elsőként a szakképzett munkaerő elérését, illetve a demográfiai változásokat említik. Háromnegyedük sorolja fel a pandémia negatív hatásai között az ügyfelekhez és a munkatársakhoz kötődő személyesség elvesztését. Ha úgy tetszik, az intimitás hiányát.

Az átlagosnál több forrásból tájékozódó médiafogyasztóként két fontos adattal soroztak meg az előző héten. A COVID-dal kapcsolatban, persze, hiszen immár több, mint egy éve ez határozza meg a mindennapjainkat. Mindkettőt mi, magyarok “termeltük ki”, mindkettő vitathatatlan.

Az első reményt adó, ezért azzal kezdem. Magyarország - Málta után - a második az Európai Unió országai között a a beoltottak lakosságarányos számát (közel 20 százalék) tekintve. A második viszont tragikus. Magyarország az első az egymillió polgárra jutó halálozások számában.

Az egyiket azok a médiumok és azok az influenszerek osztották meg és szét, amelyek és akik kritikusak a kormánnyal, elégtelennek ítélik a teljesítményét. A másodikat pedig azok, amelyek és akik szimpatizálnak vele és világraszólóan eredményesnek látják a működését. Bárki megtalálta a saját értelmezési keretének igazolást adó adatsort. Aztán csinos grafikont szerkesztett belőle és ezzel töltötte fel saját véleménybuborékját.

Alig találtam viszont olyan felületet, ahol mindkettőt a helyén kezelték volna. Pedig vevő lennék hitelt érdemlő emberek higgadt és okos érvelése és befogadó közösségére. Ötletek?

Irakozz fel Te is!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Iglódi Csaba

Apa, amikor dolgozik, akkor beszélget - legfiatalabb gyerekem (7) is ugyanazt mondja, amit a nagyobbak fújtak az ő korában, amikor rólam kérdezik. Ilyenformán pedig a világ egyik legirigyeltebb …