Mit nevezünk rezilienciának?

Pszichológiai értelemben a reziliencia egy ember – de bármelyik fejlett előlény – azon képességét jelenti, aminek megléte során képes az őt ért váratlan, stresszes vagy nehéz élethelyzetek, testi-lelki szenvedések átélése után gyorsan visszanyerni az eredeti pszichés állapotát - írja a lifedriving.hu. Tehát egy rugalmas ellenálló képességről van szó. Egy tágabb értelmezés eszerint a reziliencia egy olyan dinamikus folyamat, aminek segítségével az egyén alkalmazkodni tud a számára megterhelő, embert próbáló helyzetekhez.

Márpedig váratlan és nagy horderejű változásokkal, „meglepetésekkel” mindannyian szembesülhetünk a nap bármelyik percében. Például a reziliencia szintünk határozza meg azt is, hogy miképpen reagálunk, ha váratlanul megszűnik az állásunk, vagy ha hétfőn reggel a gyerekünket hirtelen nem fogadják az óvodában és nekünk az első perctől az utolsóig át kell alakítanunk a hetünket – akár hónapokon át – ügyfelestől, határidőstől, jó nagy pofont adva az énidőnek és akár az éjszakai alvásnak is (tippek a home office gyerekkel kihívásra itt)

A reziliens ember szembenéz a valósággal

A reziliens ember megingathatatlanul elfogadja a valóságot és szükség esetén képes az improvizációra is. Tehát a reziliencia nem egyenlő az optimista várakozással, hanem a valósággal való szembenézés képessége ez, legyen a valóság bármilyen előjelű is. Egy folyamat s nem egy állapot; írja Rebecca Seal a Hogyan dolgozzunk otthonról és maradjunk mégis normálisak? című könyvében. Vagyis a reziliencia esetében nincsen szó toxikus pozitivitásról, egy reziliens ember két lábbal áll a földön, egyfajta egészséges pozitivitással éli a mindennapjait, reálisan észleli a valóságot és nem zárja ki vagy torzítja el a negatív dolgokat sem.

A rugalmas ellenálló képesség fejleszthető

A reziliencia fejleszthető készség, nézzünk meg, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy az ellenálló képességünk rugalmasabb legyen.

Bosszankodni nem tilos, de legyünk optimisták és gondolkozzunk pozitívan!

Nem tudunk minden, az életünkre ható eseményt irányítani és annak következményeit hárítani (lásd: Covid), ám a reakcióink már nagyon is tőlünk függenek. Lehet órákig-napokig dühöngeni, de tehetünk más is. Vagyis az első pár perces bosszankodás után – merthogy emberek vagyunk! – őszintén fogadjuk el, hogy nem tudunk mindent kontroll alatt tartani s hogy a változás az életünk része. Erre pedig tekintsünk egy olyan lehetőségként, ami a fejlődésünket szolgálja, amiből építkezni tudunk a jelenben és a jövőre nézve is. A „Mit tanulhatok ebből a helyzetből?”, „Ez a helyzet hogyan készíthet föl jobban a jövőre?” kérdések ebben segítségünkre lehetnek. Minél optimistábban és pozitívabban tudunk szembenézni a jelen nehézségeivel, annál inkább erősödik a lelki ellenálló képességünk s így egyre felkészültebbek leszünk a jövő kihívásaival szemben. A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!