Viselkedéses függőségek és a munkafüggőség

Ahhoz, hogy megértsük, miért is beszélünk munkafüggőségről, mint potenciális addikcióról, fontos beszélnünk a viselkedéses függőségek témaköréről is - írja a mindsetpszichologia.hu.Már az 1990-es években több szakember megfogalmazta, hogy a különböző szerfüggőségek mellett előfordulnak úgynevezett viselkedéses addikciók is. Marks szerint (1990) ilyen esetekben a személy ismétlődő rutinja nem valamilyen kémiai szer szervezetbe juttatására (alkohol, kábítószerek), hanem valamilyen viselkedésre, például szerencsejátékra, fokozott pénzkötésre irányul

Kutatások sora vizsgálta, hogy a különböző viselkedéses függőségek és a szerfüggőség között milyen hasonlóságok és átfedések tapasztalhatók. Azon kutatások, amelyek a problémás szerencsejáték használat és a szerhasználat kapcsolatát vizsgálták, azt állapították meg, hogy a két jelenség hasonló neurobiológiai elváltozásokkal, gondolkodási folyamatokkal, genetikai és pszichológiai vonásokkal és kognitív torzításokkal jellemezhető.

A munkafüggőség kifejezés már az 1970-es években megjelent a tudományos közbeszédben. Bár általánosan elfogadott meghatározás a jelenségre továbbra sincs, a legelső Oates által megfogalmazott definíció szerint munkafüggő az a személy, akinek olyan nagymértékben van szüksége a munkára, hogy az észrevehetően megzavarja vagy akadályozza testi egészségét, személyes boldogságát, interperszonális kapcsolatait és alapvető társas működését.

Bár a munkafüggőség témaköre nagyfokú érdeklődésnek örvend a szűk szakmai közbeszéden túl is, viszonylag kevés megbízható és átfogó kutatás született a jelenség kapcsán. Továbbra sem szerepel egyik pszichiátriai diagnosztikai rendszerben sem, a téma kutatói között pedig továbbra is viták vannak a munkafüggőség alapvető hátterével, okaival kapcsolatban is. Arról is viszonylag kevés kutatás született, hogy a népesség mekkora hányadát érinti a probléma.

Kun Bernadettenek és munkatársainak köszönhetően Magyarország pont egy olyan ország, ahol ilyen adatok rendelkezésre állnak. A munkafüggőség az aktuálisan munkavégző magyarok körülbelül 8 százalékát veszélyezteti. Más kutatások azt is vizsgálták, van-e eltérés a munkafüggőség kapcsán a férfiak és nők között. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a nemek között nincs eltérés a munkafüggőség arányában, azonban más életkori eloszlás jellemzi a nőket és a férfiakat. Az idős férfiak kisebb, a fiatal férfiak pedig nagyobb valószínűséggel munkafüggők, míg a nők esetén az összefüggés fordított, a fiatal nők kevésbé valószínű, hogy munkafüggők, mint az idősebb nők.

Miben más az élet munkafüggőként?

Ha a munkafüggőséget valóban függőségnek tekintjük, akkor ennek három alapvető dimenziója van, egy affektív, egy kognitív és egy viselkedési. Az affektív, érzelmi aspektus azt jelenti, hogy a munkafüggő személy a munkavégzés közben pozitív érzéseket él át, de a munkavégzés által egyúttal valamilyen negatív érzést is próbál elkerülni. Erre lehet példa az, ha valaki sikertelennek érzi a párkapcsolatait, aminek kapcsán tehetetlennek érzi magát, ezért a munkába menekül, mert ott sikerélményt élhet meg.

A kognitív, értelmi dimenzió azt jelenti, hogy a személy valamiféle megszállottságot érez a munkavégzése kapcsán. Ilyenkor az illető gondolatai folyamatosan a munkavégzés körül forognak, a munkavégzésen kívül is ezzel foglalkozik, ami gyakran azzal jár, hogy a szabadidejében is ezzel foglalkozik. A viselkedéses dimenzió azt jelenti, hogy a munkafüggő személy több időt tölt munkavégzéssel, mint mások, és a munkájuk jelentős hatással van életük többi területére is. Egy munkafüggő személy például hajlamosabb lehet a folyamatos túlórázásra, a hétvégi családi programokon pedig időről-időre ellenőrizheti a munkahelyi emailládáját.

Közelebbről, kicsit részletesebben megvizsgálva a munkafüggő személyeket a következő tulajdonságok jellemzik: túl sok időt töltenek a munkájukkal, és nehezen hagyják abba a munkavégzést még akkor is, ha nincs külső nyomás a folytatásra. Ha akadályozva érzik magukat a munkavégzéssel szemben, frusztrációt, szorongást és izgatottságot élhetnek át. Ez akkor is jelentkezhet, ha úgy érzik, a munkatársak vagy a család hátráltatja őket.

Rugalmatlan, kényszeres munkamódszer jellemezheti őket, vaskalaposak lehetnek céljaikat, munkavégzésüket tekintve, ami szintén rombolhatja a jó kapcsolatokat a kollégáikkal, de még a családjukkal is. Magasabb krónikus stresszt élhetnek át, folyamatosan úgy érezhetik, hogy nem végeztek elég munkát, nem állnak elég jól, túlságosan sok dolog tornyosul előttük, ebből kifolyólag pedig fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének. A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!