
Nem titok, a gazdaság financializációja egyenlőtlenségi mintákat, kulturális és társadalmi változásokat hozott. E változások hátterében a tőke közvetítésének módjában bekövetkezett sajátos változás áll. A digitális szektor sikere a „reálgazdaság”, a gazdasághoz valódi értéket hozzáadó árukat és szolgáltatásokat előállító vállalatok és egyének kudarcához is vezetett. Nagyszerű metaforát alkot erről Michael Hudson, aki a gazdaság financializációját ahhoz hasonlítja, ahogyan az élősködők irányítják a gazdatestük agyát. A természetben a parazita először is tompítja a gazdatest tudatát, hogy ne tudjon arról támadás alatt áll. Ezután olyan enzimeket termel, melyek irányítják a „vendéglátó organizmus” agyát, és elhitetik vele, hogy meg kell védenie benne élősködőt: hogy a kívülálló a saját testének fontos része, mely különleges védelmet igényel.
A mai digitális (kereskedelmi és haknigazdasági) szektor valami hasonló módon viselkedik. Úgy tesz, mintha az ipari termelő és fogyasztó gazdaság része lenne. Általánosságban ez azt jelenti, hogy az általuk kínált „termékek és szolgáltatások” többsége nem járul hozzá az általunk ismert klasszikus termeléshez (vagy nem képviseli azt) . Ezek a „javak” a reálgazdaságon kívül léteznek, de profitot vonnak ki (táplálkoznak) belőle.
A parazita gazdaság
Érdemes tehát megbarátkozni ezzel az új fogalommal, és megismerni azt is, hogy miért tehet tönkre egyes vállalkozásokat, de miért is nyit(hat) új lehetőségeket a kreatív elmék és alkotók számára. Ha valaki olvasta Ted Gioia hírlevelét, a „The Honest Broker”-t, akkor talán ismeri a #„Are We Now Living in a Parasite Culture?” című cikkét is. Ebben egy érdekes megfigyelést tesz: Manapság a parazita vállalkozások a világ legnagyobb vállalatai. Technológiáik sok káros dolgot tesznek, de az utóbbi időben arra összpontosítanak, hogy »hamis kultúrát« szolgáljanak fel, és kiszipolyozzák a valódi emberi művészek kreativitását.
Csak vessünk egy pillantást a domináns digitális platformokra és gondoljunk bele, hogy valójában milyen keveset alkotnak. De az általuk végzett »piócázás« mennyisége tényleg egészen elképesztő, különösen, ha összehasonlítjuk a múlt domináns vállalkozásaihoz képest.
Mert mit hoz létre a Spotify valójában? Egyáltalán semmit!
A Spotify emberei nem aggódnak a „pocsék” alkalmazásuk miatt, mert annyira el vannak foglalva azzal, hogy a kreatív gazdaság vérét szívják (melyhez egy cseppet sem járulnak soha hozzá). A vezérigazgatójuk gazdagabb, mint bármelyik zenész volt valaha valamikor is a világtörténelemben.
Olvasd el a teljes cikket a Kosárérték E-kereskedelmi magazin oldalán!
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!