A nemnövekedés mellett hogyan lesz fenntartható a gazdaság?

2023. október 23. 13:53GazdaságBucsky Péter

Az Internet Hungary konferencián a nemnövekedés kérdését számos előadás járta körbe, és nem csak a környezeti, társadalmi vetületeit. Az elgondolás egyre nagyobb teret kap, így a vállalatoknak is érdemes végiggondolni, mit is jelenthet az elgondolás működésükre.

A konferencia fórumbeszélgetésén Brückner Gergely, a Telex újságírója szerint nehéz elképzelni, hogy ne növekedjen Földünk gazdasága, hiszen még sokmilliárd ember szeretne magasabb életszínvonalat elérni – márpedig a nemnövekedés csak mások életszínvonalának csökkenésével lenne elérhető akkor, amit érthetően nagyon nem szeretne senki. Csaba László egykor pénzügyminiszter, a Corvinus Egyetem oktatója szerint már csak azért is növekedésre vagyunk ítélve, mert még jó ideig növekedni fog a Föld népessége. Másrészt a technológiai fejlődés mellett csak úgy lehetett a foglalkoztatás fenntartani, hogy növekedett a gazdaság. A 19. században 25 ember egynapi munkájára volt szükség 1 tonna gabona betakarítására – ma ehhez egy kombájn 6 perces munkája elegendő.

Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus – aki a témáról könyvet is írt – azt emelte ki, hogy egyszerűen nem működhet az exponenciális növekedés. Vaclav Smil cseh-kanadai kutató szemléletesen mutatja be, hogy nincsen semmilyen olyan biológiai-társadalmi rendszer, ami örökké nőhet. Egyszerűen elfogy a felhasználható alapanyag, nem lehet növelni a végtelenségig a szennyezést. A kérdés csupán az, hogy kontrollált körülmények között állítjuk le a növekedést, vagy megvárjuk az összeomlást.

Nem a növekedést érdemes a központba helyezni, hanem hogy mit is kívánunk elérni – hozott egy új szempontot Kenyeres Kinga, a Századvég vezérigazgatója. Az látható, hogy a fiatalok számára egyre fontosabb a fenntarthatóság, másrészt viszont nem igazán hajlandók tenni is az érdekében. A növekedésbe vetett hit is megjelenik a társadalmakban, a szülők hagyományosan azt várják, hogy gyerekeik jobban élnek majd – újdonság, hogy az EU-15 országokban ez már nem igaz, elfogadottá vált, hogy a következő generáció várhatóan kevésbé fog jól élni.

Kis Gergely, az eNet alapítója szerint a fő ellentmondás abban áll, hogy az emberi természet része, hogy a növekedést keressük még akkor is, ha jól tudjuk, hogy ez nem fenntartható.

Az emberek önként és dalolva nem fognak lemondani a növekedésről, a magas életszínvonalról – véli Stumpf-Biró Balázs a Pannon Egyetem polikrízis-kutatója. Nagyon komolya ára lenne ugyanis a társadalmi és gazdasági rendszer átállításának.

Az éves átlagos 3 százalékos GDP-növekedés a világban, ami az elmúlt évtizedekben adottság volt azt jelenti, hogy 23 év alatt duplázódik a gazdasági teljesítmény. Ehhez a növekedéshez annyi energiához és alapanyaghoz lenne szükség, mint amit eddig összesen felhasználtunk az ipari forradalom óta!

Timothy Garrett számításai szerint a manapság felhasznált globális energia 97 százaléka nem a növekedésre, hanem a meglévő rendszereink fenntartására megy el, és ennek 80 százaléka fosszilis forrásokból származik. Teljesen illozórikus egyelőre még ennek kiváltása is fenntartható módon, a növekedésről nem is beszélve. Az embereket pedig mindez nem érdekli, nem akarnak foglalkoznak vele.

Pogátsa Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a félezer éves kapitalista rendszer hozta el a növekedés kényszerét, előtte ez nem volt így, és utána sem kell, hogy így legyen. Amikor a kamatokat kell kitermelni, a gazdasági kényszerítő rendszerre hozza létre a növekedést. Pogátsa Zoltán nem értett egyet abban László Csabával, hogy növekedés elképzelhető csökkenő anyagfelhasználás mellett. Erre Brückner Gergely hozott példát: az energiaválság hatására ez megtörtént 2022-ben – igaz nem a józan belátás, hanem külső kényszerítő körülmények hatására.

A meglévő javak elosztásában is bőven lenne átalakítási lehetőség: ahogy Pogátsa Zoltán utalt rá, a leggazdagabb 10 százalék adja a globális károsanyagkibocsátás feléért, a felső 20 százalék a kétharmadért, az alsó 50 százalék pedig közel a tizedét. A felül lévőknél a fizikai kibocsájtás és fogyasztás csökkentésére van szükség, és jólétüket másképp kell növelni, míg a szegényebbeknél szükség van a fogyasztás növelésére is. A legszegényebbeknél az olyan növekedés, mint az iskola, melegvíz és fűtés radikálisan tudja növelni a boldogságot. Ám egy inflexiós pont után nem hogy nő a GDP-növekedéssel a boldogság, hanem még csökken is!

Kenyeres Kinga felméréseik alapján azt emelte ki, hogy a tehetősebbek Magyarországon az energiafogyasztásuk csökkentésére többet tudnak áldozni, és jobban is csökkent ezért náluk. Igaz, ez még mindig magasabb, mint a kevésbé tehetőseknél. Pogátsa Zoltán ennek kapcsán azt fejtette ki, hogy nem szabad részletekre koncentrálni: ugyan csökkentette az EU az üvegházhatású gázok kibocsájtását – de ezt úgy sikerült elérni, hogy a termelést és a szennyezést kiszervezték szegényebb országokba.

Új szempontként László Csaba a gazdagság tőkellokációs kérdését hozta be: hiszen a tehetősek csak vagyonuk egy töredékét költik fogyasztását, java részét tőkeként hasznosítják a gazdaságban. A kérdés az, hogy ez így jobb, vagy ha mondjuk az államnál van. A jövő szempontjából nagyon fontos kérdést jelent, hogy a tőkéjüket mire fogják fordítani a tehetősek.

A világban egyre jelentősebb polikrízis alakul ki, aminek a következménye a társadalmi különbségek növekedése, emberek tömegeinek elszegényedése és lecsúszása lesz – festett borús jövőképet Stumpf-Biró Balázs. A kapitalizmus logikája szerint, a mesterséges intelligencia terjedésével nem lehet kérdés, hogy egyre több munkát lehet majd gépekkel megoldani, és a tőkések őket fogják választani. Emiatt az alapjövedelem kérdése egyre inkább aktuális lesz – egyszerűbb lehet majd az emberek ellenállását ezzel letörni. A kiszámíthatatlanság, a polikrízis jelentős társadalmi folyamatokat indíthat el, például növeli az autoriter rendszerek iránti igényt.

A technológia változása mindig is átalakította az életünket – a lovakat teljesen kiszorították a vonatok, majd a gépjárművek az életünkből. Kérdéses erősen, hogy a mesterséges intelligenciának lesz-e ilyen hatása. Az átalakulások hatásait azonban mindig tompítja is a gazdaság – elég itt a bullshit jobs kifejezésre gondolni. Vannak mindig olyan részterületek amit kivált a technológia, de mindig új feladatokat. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a technológiai váltások először keveseknek hoz jót, a többségnek problémát. Az ipari forradalom idején a munkások borzasztó körülmények között éltek, a tőkések azonban gyorsan gazdagodtak. Erre válaszul jött azonban a jóléti állam megteremtése – fejtette ki Pogátsa Zoltán.

A beszélgetés résztvevői abban egyetértetettek, hogy a kapitalizmus fennmarad majd, de várhatóan át fog alakulni – ebben a beszélgetők eltérő hatásokat várnak. Azonban a mesterséges intelligencia szerepét nem látják olyan jelentősnek, ez nem fogja társadalom és a vállalatok működését gyökeresen átalakítani.