Könnyű a globalizáció folytatása és megtorpanása mellett adatokat felsorakoztatni. Gazdasági szempontból a nemzetközi kereskedelem növekedését tartották a globalizáció legfőbb mutatószámának. A világ összes országának exportja és importja összeadva és összehasonlítva a világ GDP-jével egy olyan mutatószámot adott, ami évtizedeken át töretlenül növekedett.

A mutató 2011–2012-ben 60 százalék volt, 2021-ben azonban csak 57 százalék. Azért érezhető, hogy ez nem tragikus változás, és visszaesés helyett inkább stagnál. De feltétlenül releváns ez nekünk Magyarországon? Hiszen az EU-országok összességében, de a keleti tagállamok esetében sem látni ennek jelét, sőt! A kereskedelem szerepe kifejezetten gyorsulva nőtt!

Eközben a kínai gazdaság világraszóló sikeréről szóló cikkekkel, beszámolókkal ellentétben pontosan azt látni, hogy az egyre növekvő kínai gazdaságban egyre inkább csökken a globális kereskedelem szerepe! Tehát nem arról van szó, hogy a világban leállt volna a globalizáció, hanem arról, hogy Kína egyre inkább a belső piacára koncentrál.

Forrás: Világbank

Nekünk Magyarországon ezért nem érdemes a globalizáció lassulásával foglalkozni, hanem inkább a minél jelentősebb versenyre kell berendezkedni!

A globalizáció azonban jóval komplexebb folyamat, mint egyetlen kiragadott statisztika. Az amerikai NBER kutatóintézet részletes elemzése szerint a globális kereskedelem, valamint a tőke- és munkaerő-áramlás a 2008–2009-es pénzügyi válságot követően ugyan a globalizáció lassulását mutatja, de nem visszafordulását. A kereskedelmi, beruházási és nemzetközi vándorlási adatok elemzése kapcsán a Brookings kutatóintézet szakemberei is hasonló következtetésre jutottak: szerintük 2015 után a globalizáció világszerte ugyan lassult, de továbbra is halad előre.

Ugyanakkor a politikai környezet és a közhangulat mélyreható változásai a legnagyobb gazdaságokban az elmúlt öt évben egy új korszak kezdetére utalnak. Az alacsony bérű országokból, különösen Kínából érkező importverseny miatti növekvő aggodalom megalapozta a globalizációhoz való hozzáállás megváltozását. Ezt követően a covidjárvány újszerű érveket szolgáltatott a szabadkereskedelem ellen a globális ellátási láncok ellenálló képességére alapozva, de sem a járvány, sem a rövid távú politikai válasz nem volt tartós hatással a kereskedelmi forgalomra. A 2020-as átmeneti visszaesés után a globális áru- és szolgáltatáskereskedelem 2021-ben erőteljesen megnőtt. Oroszország Ukrajna elleni inváziója új aggályokat vetett fel a nemzetbiztonsággal és az ellátási láncok geopolitikai kockázatoknak való kitettségével kapcsolatban.

Ezt követte a „nem barátságos” országoktól való diverzifikáció követelése, valamint a kereskedelempolitika, különösen az exportkorlátozások alkalmazása Kína technológiai fejlődésének megállítására Amerikában. A globalizáció jövője jelenleg még nagyon bizonytalan, de ezek az új politikák valószínűleg lassítani fogják a globális növekedést, az innovációt, még akkor is, ha bizonyos országok bizonyos iparágai számára előnyösek. De a fejlett országokon belül nem fog leállni az egyre nagyobb integráció, különösen nem a digitalizáció és az új szolgáltatások, az újmédia kapcsán!

Különösen igaz ez Magyarországon, ahol a világon az egyik legmagasabb a külföldi vállalatok részesedése a hozzáadott értékből, annak felét ezek adják. Magyarország a világ 9. legnyitottabb gazdaságú országa – a 2021-es adatok szerint a kereskedelem a GDP 184 százaléka volt, csak olyan világkereskedelmi és nem mellékesen adóoptimalizálási központok előzték hazánkat, mint Hongkong, Szingapúr, Luxemburg vagy éppen Írország. A külföldi közvetlen tőkebefektetések a GDP 59 százalékának felelnek meg, ami a fejlett országok klubjának számító OECD 51 százalékos átlagánál magasabb.

Magyarországon tehát nem kell arra számítanunk, hogy helyi piacunk erősödik, sőt! Inkább gyorsulóan nemzetközi versenyekre kell berendezkednünk. Elég megnézni, hogy néhány év alatt hogyan tarolták le a külföldi cégek a hazai e-kereskedelmi piacot! És nem az amerikaiak, németek, vagy kínaiak – a nálunk a globális és digitális gazdaság kihívásait gyorsabban és ügyesebb megértő csehek, lengyelek és románok!

A globalizáció új korszaka leginkább arról szól, hogy az egyes iparágak, piacok eltérő sajátosságai alapján integrálódik tovább a világ. A biozöldségek és az ökogazdálkodás valóban sokkal inkább a helyi termelőkre épít – csakhogy ez a gazdaság nagyítóval alig látható szelete. A kereskedelemben, szolgáltatásokban a láncoké lesz a főszerep, a térség kis országainak boltjait, kereskedőit egyre jobban megéri felvásárolni, összeszervezni. A magyar gazdaságra, különösen a kreatív iparágakra annak se lesz érdemi hatása, ha a német autóipar az alkatrészeket kevésbé Kínából, hanem más európai vagy közelebbi országokból szerzi be itteni összeszerelő üzemeibe. De annak se fogjuk érdemi hatását látni, hogy német mellett egyre több kínai összeszerelő üzem működik hazánkban.

Elég ha megnézzük, hova tűntek a sarki boltok, éjjel-nappalik és butikok. Egyre inkább a plázák régiós – sajnos fájóan kevés esetben magyar – kereskedői és az e-kereskedők vették át helyüket. Vagy éppen a covid hatásaitól felgyorsulva a kifőzdék, éttermek esetében is a hálózatok, franchise láncok terjedtek el a kisvállalkozók helyett – azért ez se meglepő, ha valaki ismeri például az Egyesült Államok vendéglátói piacát.

Számos olyan terület van tehát, ahol magyar cégeknek is van keresnivalójuk, és a közel százmilliós régiós piac nagyon jó lehetőségeket ad a bővülésre. Nem minden területen lesz erre esély: egyre több olyan digitális szolgáltatás és technológia van, amit nem is régiós, de kontinentális, vagy világszinten éri csak meg üzemeltetni. Nem árulunk zsákbamacskát, ha azt mondjuk, csakis kínai vagy amerikai piacokról indulva lehet közösségi médiát, taxiplatformot vagy éppen mesterséges intelligencia rendszereket a világpiacra bevezetni – ehhez ott van a megfelelő tőke, szaktudás és kritikus tömeg.

Ugyan a digitális gazdaság felnőtté válásával egyre több szabályozás jelenik meg, ami növekedését is korlátozhatja, ezen a területen nem fog leállni a globalizáció. A média, a reklám, a digitális szolgáltatások esetében a mesterséges intelligencia és a digitalizáció mind abba az irányba mutatnak, hogy a kisebb országok piacai és vállalatai eljelentéktelenednek. 30 éve még lehetett piackutató cégekkel jelentős megrendelésekhez jutni nagyvállalatoktól, ma már evidencia, hogy ezt globális.

Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy a fejlett, alapvetően európai és észak-amerikai gazdaságokat tömörítő OCED-országokban mennyire globalizálódottak az egyes iparágak piacai, illetve milyen jelentős a piaci koncentráció. A már globális, kevés szereplő által uralt piacokon egy hazai KKV nem sok eséllyel indult IT-ban vagy elektronikai gyártásban. Ellenben az oktatás egy tipikusan helyi tevekénység, ahogy a vendéglátás is.

Az értékláncoknak a digitalizálható és automatizálható részei egyre globálisabbá válnak a jövőben is, ráadásul ezeknél jellemzően magasabb profitot is lehet elérni. Elég itt arra gondolnunk, hogy az apartmankiadáson az Airbnb vagy a kiadó keres-e többet. A piacok megszervezése, a sales, a marketing és a reklámtevékenység jól digitalizálható és automatizálható, így egyre több piacon várható ennek további globális integrálódása.

A marketing globalizációját az egyre inkább integrálódó kulturális szokások is segítik. Egy mai amerikai és magyar fiatal életvitele, érdeklődése és szokásai elképesztően jobban hasonlítanak egymáshoz, mint 30 évvel ezelőtt. Természetesen az egész világra ez nem igaz továbbra sem, de a fejlett országokon belül igen. Miközben számos mutató szerint csökkenek a különbség, felerősödhet ezzel párhuzamosan a helyi sajátosságok iránti ragaszkodás igénye is.

A kulturális különbségek csökkenése egyébként annyira nem új, hogy már ötven éve is ezt figyelték meg. A vállalatoknak fel kell ismerniük, hogy ez egyrészt lehetőség, hiszen könnyebb más piacokon is megjelenni. Másrészt a helyi sajátosságokra továbbra is érdemes figyelemmel lenni. Számos webshop, kereskedő úgy működik ma is Magyarországon, hogy nem tudják róla, hogy cseh vagy lengyel – hiszen a neve magyar identitású. A márka mögött azonban ugyanazok a szolgáltatások, rendszerek vannak, hiszen végső soron a fogyasztói igények térségünkön belül szinte semmiben nem térnek el.

Érdemes észben tartani, hogy kulturális értékeink kicsit hasonlítanak egy tengerben úszó jégtáblához: csak a kisebb részük látható – például hogy milyen ruhát viselünk, mit eszünk, milyen ékszert viselünk –, de a nagyobb részük a felszín alatt láthatatlan marad. Ez utóbbiakra továbbra is érdemes kiemelt figyelmet fordítani.

A sikeres országok, társadalmak megtalálják azokat a kulturális összekötő kapcsokat, amelyek segítenek a globális világban is fontos nemzeti értékek fenntartásában – amibe a gazdasági, kereskedelmi, marketing és reklám szerepe is beletartozik. A hazai reklám- és marketingpiacok erősítése, a hazai médiavállalatokkal a szorosabb együttműködés minden hazai szereplő piacának megtartását és fejlődését eredményezné, csakis így lehet az egyre globálisabb és digitálisabb világban a hazai szereplőknek esélyük a hosszú távú sikeres működésre.

Kérjük nézze meg az Internet Hungary-ről készített összefoglaónkat!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!