A kisadózói vállalkozói forma megalkotásával feltehetően az volt a cél, hogy aki vállalkozóként csak mérsékelt bevételre és így megélhetésre tesz szert, kis összegű adókkal tehesse ezt úgy, hogy egyúttal a társadalombiztosításba is bekerül, ha szerény mértékben is. A legmagasabb éves bevételi összeget ugyanakkor 6 millió forintban határozták meg, ami, ha nem túl sok a vállalkozó költsége, az átlagbérhez képest jóval nagyobb jövedelmet jelentett, így viszonylag jobban menő vállalkozók is csatlakozhattak, mindezt mindössze havi 50 ezer forint adó és ideális esetben 4 ezer forint iparűzési illeték terhelte - írja a növekedes.hu.

Reálértékben csökkenő adó, elenyésző nyugdíj
A lehetséges bevételi határ azóta megduplázódott, az adóterhek viszont nem változtak. Így már rendkívül eltérő lehet, mennyire kedvező forma a kisadózás a vállalkozónak, és mennyire az államnak. Egy biztos: aki a főállású kisadózói formát választja, a szociális ellátások szempontjából igen rosszul jár, adók szempontjából viszont igen jól, feltéve, hogy jövedelme eléri a minimálbér szintjét.

A kisadózók választhatnak, hogy 50 vagy 75 ezer forint adót fizetnek. Jövedelmük az alacsonyabb adó fizetésekor nyugdíj és egyéb szociális ellátások szempontjából nagyjából 100 ezer forintnak számít, ha 75 ezer az adó, akkor 160 ezernek (bruttó adatok). A vállalkozóknál a gyakorlatban csak a nyugdíj számít, az viszont elenyésző lesz, miután a 75 ezer forintos esetben alig haladja meg az alap a minimálbért, az 50 ezres esetben pedig annak nagyjából 70 százaléka, így a vállalkozó szolgálati ideje csökken ennyivel, egy tényleges év csak 0,7-nek számít.

Akik biztos jól járnak
Akárhogy is nézzük, ezek rendkívül szerény kilátások, vagyis a vállalkozó azért cserébe, hogy egy alkalmazotthoz képest alig van adóterhelése, vállalja, hogy alig kap valamit nyugdíjas korában, vagy ha keresőképtelenné válik. Valamit valamiért, mondhatnánk. Nem is lenne ezzel semmi baj olyan esetekben, amikor a vállalkozó számára ez egyértelműen előnyös, például jól kereső, stabil klientúrával rendelkező orvosok, ügyvédek esetében.

És akinek kényszer
Sok olyan eset van azonban, és ezt az egyre nagyobb számú kisadózó is mutatja, amikor valakinek mérlegelnie kell a lehetőséget, hogy elfogad egy állásajánlatot, vagy vállalkozóként számláz egy cégnek, persze ilyenkor inkább csak részállást vállalhat, amiből így többet is célszerű vállalni (sok esetben ez nem egyszerű), hogy ne merüljön fel a bújtatott foglalkoztatás vádja.

A munkaadóknak ugyanis sokkal kedvezőbb, ha vállalkozói díjat fizetnek, miután ezt nem terheli semmi, míg ha valakit alkalmazottként vesznek fel, akkor az illető nettó bérének jelenleg 1,82-szeresét kell kifizetniük. A vállalkozó így sokkal versenyképesebb lehet a munkavállalóval szemben, ezért sokszor kényszerűen lépnek erre az útra, hisz a munkaadó/megbízó ezt várja tőlük. Az elérhető jövedelem így a vállalkozónak is nagyobb lesz, de a nyugdíjnak gyakorlatilag búcsút inthet. Igen ám, de ha rövidtávon mindkét fél jól jár, legalábbis az adózással, akkor ki veszít? Az állam. A cikk itt folytatódik!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!