Ez az anyag is a Digitális Akadémián elhangzottakból készült, ahogyan frissen fedélzetre lépett kolléganőnk, Sebők Viktória írása, melyben a mindent azonnal akaró vásárló lett kivesézve, Bucsky Péter két komoly beszámolóval örvendeztetett meg minket, egyikben szintén az ügyfél volt a központban, míg egy összefoglaló-kerekasztalbeszélgetés volt a másik. Jómagam a konferencia megnyitását a 7. kommunikációs forradalommal és egy kis kedvcsinálót gurítottam.
Utóbbi előadássorozatba illeszkedett a Smart Design szakértőjének, Eckert Istvánnak az esettanulmánya, ami mindenkihez szólt, aki volt már valaha szörnyű mítingen (és ugye azért nagyobb arányban rettenetesek, valljuk meg, hiába a fantasztikus emberanyag).
És hogy miért nem tudunk mégsem hatékonyan A-ból a B-be jutni egy mítinggel, miközben mindenki rátermett és csúcsfej? Mint megtudhattuk, azért mert ezek a szeánszok parttalanok, „nincs terv csak agenda”. És mint látni fogjuk, a szuper kollégák másként szuperek, ami kisiklathatja a döntésfolyamatot, így nem a kívánt célt érjük el, már ha egyáltalán el tudunk jutni a cél meghatározásáig!
Tehát az Eckert István által hozott esettanulmányban az adott vállalat azt a „célt” tűzte ki magának, hogy többet adjunk el a neten! És mindennek úgy ültek neki, hogy ezt majd jól megbeszélik a meetingen. A Smart Design munkatársa itt hívta fel a figyelmet arra is, hogy egy ilyen tetemre híváson bizony a farkastörvények uralkodnak, „addig beszélünk, amíg a másik ki nem fárad vagy a leghangosabb győz”. A szakértői álláspontok simán háttérbe szorulhatnak, ha éppen egy introvertált emberkénél van a megoldás kulcsa (azt meg már csak én teszem hozzá, hogy egy másnaposság milyen komoly hatással lehet egy ilyen folyamatra).
Van megoldás!
Eckert István szerint könnyen áthidalható a parttalan míting problémája, több folyamat is létezik, például egy Lightning Decision Jam Workshop folyamatába is bepillanthattunk a Digitális Akadémián, ami nagyon leegyszerűsítve egy szavazgatás. Ennek a döntéshozatali rendszernek a motívumai feltűntek a nagyobb folyamat fedélzetén is. Először is kell egy hajó, majd mindenki felírja egy post-itre az erősségeket, majd a nehézségeket, amik felkerülnek a táblánkra, alábbi módon.
Ezeket egyszerű szavazással priorizáljuk, így kapnak hangot introvertált és/vagy másnapos, de nagytudású szakijaink a vezérszónokokkal szemben. A fent említett lightning decision, azaz villámdöntés fő szabálya, hogy 4 percünk áll rendelkezésre minden folyamatra: ötletelni, szavazni stb. Nyilván lehetnek trollok a kollégák között, és más zavaró tényezők is kivehetik a döntésfolyamat vitorlájából a szelet, de ezt egy jó kapitány kinevezésével – és más módszerekkel – simán ki lehet kerülni.
A nagy trükk: eredményt kapunk!
Miután megkaptuk a legnépszerűbb problémát, jön a „mentális trükk”, ami annyit tesz, hogy megkérdezzük, hogyan tudnánk megoldani azt. Itt jön megint – papíron – 4 perc ötletelés, majd újra szavazunk. Így mondjuk mindenféle molyolás mellett is fél-háromnegyed óra után már megoldásokról beszélünk(!!!).
És itt jön a számomra nagy trükk, mikor egy impact-effort, tehát hatás-erőfeszítés táblázatra nyomjuk fel ötleteinket. Itt megkapjuk, hogy melyik ötlettel hogyan érdemes foglalkozni, tehát ha egy közepes ötlet esik a gyors hatás-kevés erőbefektetés részre, akkor hajrá, már nyomhatjuk is.
Illetve kiderülhet az is, hogy egy egetrengető nagy ötlet egyszerűen nem megérős (és ugye egy ilyet normál keretek között milyen nehéz – gyorsan – elengedni). Majd jön az a rész, hogy az ötletből feladat, kb. másfél óra alatt!
Mivel rengeteg barát és ismerős nyűglődik, kkv-k tól a mamutokig, a Kafka-i mítinget végtelenében, kénytelen voltam megkérdezni, milyen jellegű vállalatok és milyen intenzitással óhajtanak működésükön javítani.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!