Hétfő este megérkezett az iOS 10.3 végleges, kompatibilis készülék esetén bárki számára telepíthető kiadása. Az Apple tradícióinak megfelelően relatíve sok, kisebb-nagyobb változtatást hozott a köztes tavaszi kiadás, amelyet a vártnál hosszabbra nyúlt tesztelési időszak miatt végül a megszokotthoz képest egy hetes csúszással publikált a cupertinói vállalat - írja a hwsw.hu. A változtatások listája viszonylag hosszú, azon többek között szerepelnek az App Store-ral és a Settings menüvel kapcsolatos változtatások, de ezek mellett kereshető lett az AirPods, szigorodtak a 32 bites alkalmazásokkal kapcsolatos figyelmeztetések, megjelent a vadiúj APFS fájlrendszer, végül, de nem utolsó sorban pedig néhány irritáló hibát is javított az Apple, így megszűntek az akkumulátor töltöttségi szintjének 30 százaléka környékén jelentkező váratlan kikapcsolások. Öröm az ürömben, hogy ezzel együtt egy újabb probléma is érkezett, ami a legújabb iOS telepítését nehezíti meg.

Az iOS 10.3 legnagyobb durranása az APFS, amivel az Apple a lassan két évtizedes, 1998-ban bemutatott HFS+ fájlrendszert váltja le, amelynek gyökerei egészen 1985-ig nyúlnak vissza (ekkor jelent meg a HFS). A 64 bites APFS fájlrendszer fejlesztését 2014-ben kezdte az Apple, a nulláról felépített fejlesztést pedig a jelen kor háttértárához, tehát az akár több terabájtos SSD-khez igazították a készítők, élükön Dominic Giampaolóval, aki anno a BeOS fájlrendszerének fejlesztésében is oroszlánrészt vállalt.

Bár az Apple volt az egyik első, aki NAND flash chipekkel szerelt hordozható eszközöket (iPod, iPhone) dobott piacra, fájlrendszerét csak most igazította ehhez a vállalat, bár forradalmi megoldásról sajnos nincs szó, a korábbi architektúra nem változott. A mechanikus és a memória-alapú tárolók között egy alapvető különbség, hogy míg a merevlemezek szektoronként végeznek írási vagy olvasási műveleteket, addig az SSD-k ezeket laponként (pages) hajtják végre, törölni pedig csak ennél is nagyobb egységekben, blokkonként képesek. Ahhoz, hogy ez az operációs rendszer, illetve a fájlrendszer számára láthatatlan legyen, az SSD egy extra réteget, az FTL-t (Flash Translation Layer) alkalmazza, ami kvázi szimulálja a merevlemezek blokkfelületét, ezzel biztosítva a kompatibilitást. A teljes cikk itt olvasható!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!