Mi lenne velünk internet nélkül?

Mi lenne velünk internet nélkül?
Lehet internet nélkül élni? Lehet, de minek – gondolhatnánk több éves-évtizedes internet használati tapasztalattal a hátunk mögött. Az internet azonban sokkal több, mint a munka közben küldött pár e-mail, vagy a szórakozásképpen átpörgetett híroldalak böngészése, esetleg egy kis online filmnézés, vagy a közösségi médiára megosztott képeink. Az internet olyan infrastruktúra, ami észrevétlenül a civilizációnk alap szövetévé vált – tudnánk nélküle élni, de sokkal nehezebb lenne, mint elsőre gondolnánk. Pintér Róbert, a Reacty Digital ügyvezetőjének cikke a digitalhungary.hu-n.

2019 júliusában az M2-re hívtak beszélgetni, a téma a közösségi média és az internet nélküli élet volt. Évről-évre téma ez a Corvinus Egyetemen tartott információs társadalom óráimon is, ahol rendre megkérdezem a hallgatókat, hogy szerintük mi lenne velük, velünk internet nélkül. A témát egy esettanulmány vezeti fel, ami a hallgatók egyik kedvence a félév során. 2012-ben egy amerikai technológiai újságíró, Paul Miller furcsa kísérletbe kezdett, úgy döntött, hogy egy évig nem használja az internetet. Az egészet dokumentálta és a The Verge (a munkaadója) folyamatosan közzétette a kalandjait, az érzéseit és a gondolatait (amik mind a mai napig elérhetők a Verge oldalain). Tanulságos olvasmány arról, hogy mit tesz velünk az internet, vagy inkább mi mit teszünk magunkkal, miközben azt hisszük, hogy az internet az.

Úgy érezte, más ember lett
Miller saját beszámolója szerint úgy érezte, az internet más emberré tette, nem volt szabadideje, például rengeteg időt töltött különböző oldalak böngészésével, miközben szeretett volna alkotni, írni, többet foglalkozni az egészségével, edzeni, többet lógni a barátaival stb. Az első pár hónap euforikus hangulatban telt internet nélkül, sokkal többet olvasott, végre belekezdett egy régóta tervezett könyv megírásába is. Eljárt edzeni, igyekezett minőségi időt együtt tölteni a barátaival és a családjával. Aztán szépen lassan elkezdett új szokásokat felvenni, sokkal többet olvasott például napi- és hetilapokat, több időt töltött tévézéssel, mint korábban. Közben elmaradtak az edzések és a barátokkal is kevesebbet találkozott, abbahagyta a könyvét is. Depressziós lett. A kísérlet végén azt a tanulságot vonta le, hogy egyrészt nem az internet miatt, hanem saját magunk, a szokásaink miatt nem jut idő annyi mindenre, mint szeretnénk. Másrészt már 2012-2013-ban sem tudott egy huszonéves internet nélkül ugyanolyan társadalmi, közösségi és családi életet élni, mint kortársai. Egyszerűen túl sok mindenből kimarad az, akinek a barátai és ismerősei folyamatosan az interneten töltik a mindennapjaikat, miközben ő ezen kívül reked. A legtöbben ugyanis onnan tájékozódnak, ott osztják meg a gondolataikat, ott szervezik a szabadidejüket, ott kommunikálnak, ott végzik a munkájukat. Aki ebből akár önként is kimarad, az az élet egy jelentős részére mond nemet és könnyen izolálódik, mint ahogy az Millerrel is történt.

Persze a legtöbben nem vonulunk önkéntes száműzetésbe az internet elől, még ha időnként el is játszunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne, vagy ténylegesen be is iktatunk egy-egy digitális detoxot, mondjuk egy nyaralás alatt. Internet nélkül ugyanis egész egyszerűen nem úgy működne a világ, ahogy most, még akkor sem, ha az internet előtt is éltek (boldog) emberek és egész jól elvolt a világ. Ha egy csettintésre eltűnne az internet a világon mindenhol, akkor is tudnánk élni, csak nagyon más lenne az az élet. Szokatlan lenne, valószínűleg jól kialudnánk magunkat az elején, meg lenne az újdonság varázsa, de összeségében nehézzé és bosszantóvá válna, mert sok minden nem úgy működne, mint ahogy azt az utóbbi években megszoktuk. Megszűnne jó pár szakma – mint például a webmesteré – nehézkesebb lenne bizonyos dolgokat elintézni, például befizetni egy számlát vagy elküldeni egy levelet.

Az internet ugyanis nem csak az, amit látunk, amit közvetlenül használunk, hanem egy olyan alap infrastruktúra, ami észrevétlenül szinte mindenhova beépült az elmúlt évtizedekben. Jelen van a gazdaságban, a munkavégzésben. A kikapcsolódásban, rekreációban. Segít egyszerűbben elintézni a dolgokat, megsokszorozza a kapacitásainkat, bizonyos értelemben szuperképességekkel lát el minket, főleg a mindenhol velünk levő okostelefonjaink révén. Ezen felül az egyik legfontosabb kommunikációs csatorna, még akkor is, ha hagyományos tömegkommunikáció, telefon és levelezés is létezett már az internet megjelenése előtt. Végül segít a vásárlásban, és most nem csak az online rendelésre gondolok, hanem arra is, hogy amikor bemegyünk a boltba és leveszünk egy terméket a polcról, akkor annak előállítása, logisztikája, marketingje mind-mind ezer szállal kötődik az internethez, az internetet használó informatikai rendszerekhez.

Akkor is használjuk, amikor nem tudunk róla
Az észrevétlen információs társadalom lényege, hogy akkor is internetet, informatikát használunk, amikor nem is tudunk róla. Ilyenkor vagy humán interfészeken keresztül kapcsolódunk az internethez, mint amilyen egy banki ügyintéző, vagy folyamatokon keresztül, amelyeknek beépített része az informatikai rendszerek felhasználása, vagy intézmények révén, mint amilyen az iskola vagy a kórház, amik nem úgy működnének, ha nem létezne internetre kötött informatika. Végeredményben tehát az internet jelen van a gazdaságban, a szórakozásban, az ügyintézésben, a vásárlásban, a kommunikációban és az intézményeinkben – hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Tehát a kérdés, hogy mi lenne velünk internet nélkül, sokkal szerteágazóbb, mint elsőre gondolnánk, mert a világháló olyan mértékben keresztbe-kasul átszőtte az életünket, amit nem is feltételeznénk. Meg tudnánk lenni nélküle, de sokkal nehezebben – ami még akkor is igaz, ha néha úgy tűnik, hogy sokkal jobb lenne internet nélkül élni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Pintér Róbert PhD

Pintér Róbert, PhD

Reacty Digital, ügyvezető

Corvinus Egyetem, Infokommunikációs Tanszék, egyetemi adjunktus

Az ezredforduló óta foglalkozik hivatásszerűen az infokommunikáció ...