Testnevelés tanárként végzett az egyetemen, mellette azonban elektronikai könyveket bújt és gépészeti, mechatronikai tanulmányokat olvasott Petrovics István. A feltaláló egy ideig a méhészettel is foglalkozott, ám egy kis híján halálos kimenetelű csípés miatt fel kellett adnia a karrierjét.
„Két méhcsaláddal kezdtem, nyolc év után pedig már 45 méhcsaládom volt. Az évek során természetesen nem egyszer csípett meg méh, egyszer azonban a fejemen ért egy szúrás, ami után anafilaxiás sokkot kaptam és kis híján meghaltam” - mesélt méhészeti pályafutásáról Petrovics István.
Az egykori testnevelő tanár a baleset után ugyan felhagyott a méhészkedéssel, ám mélyen legbelül továbbra is méhész maradt. A tanulmányai mellett folyamatosan találmány-kezdeményeket lejegyzetelő István egy véletlen folytán találkozott a Célgép Nagydíj versenykiírásával.
„Az egyik közösségi oldalon láttam a felhívást és azonnal fellapoztam a kis könyvemet, amibe a találmányötleteimet jegyzeteltem. Mivel a méhészet továbbra is közel állt hozzám, az egyik ilyen találmányomat kezdtem el megalkotni a műhelyemben.”
Ablaktörlő motort és háztartási polcot is beépített
A feltaláló újrahasznosított műhelyében kezdte elkészíteni a többnyire újrahasznosított anyagokból készült célgépét, amely a méhészek munkájának megkönnyítésére szolgál és automatizált sorozatgyártásra is alkalmas.
„Ez egy olyan célgép, ami a kaptárak azon belső tárolóját hivatott legyártani, amelybe a méhek a mézet gyűjtik. Ezt jelen pillanatban kézzel készítik a méhészek egyenként 3-4 perc alatt, ez a gép azonban képes tíz másodpercre csökkenteni ezt az időt, ami nem csekély, főként ha figyelembe vesszük, hogy ma Magyarországon hivatalosan 35 millió kaptárkerettel dolgoznak a méhészek, amelyekben átlagosan egyenként 25 ilyen belső tároló van” - magyarázta a K.Ö.SZ.A elnevezésű találmánya lényegét a feltaláló.
Petrovics István a legyártott prototípusához újrahasznosított anyagokat is használt: ablaktörlő-motort és háztartási polcot is beépített a találmányába, ami iránt máris több cég érdeklődik.
„A versenyen az esélytelenek nyugalmával indultam, hiszen komoly mechatronikai mérnökök vettek részt a megmérettetésen a találmányaikkal. Amikor megkaptam a különdíjat, nagyon elérzékenyültem, de egyben hatalmas elismerés is volt a számomra. Már többen megkerestek a találmány kapcsán, ami remélem, a világ összes méhészének megkönnyítheti majd a munkáját. Az újdonságkutatás során ugyanis egyelőre nem bukkantunk hasonló találmányra.”
A III. Magyar Ipari Célgép Nagydíj Díjátadó rendezvényét, a Gépész Szalont június 28-án rendezték meg a városligeti Millennium Házában. Az ország legnagyobb gépipari szakmai versenyére összesen 114 pályázat érkezett be, a zsűrinek pedig nem volt egyszerű dolga, ugyanis ebben az évben látványosan emelkedett a nevezett célgépek minősége. Az Év Célgépe díjat 7 kategóriában osztották ki és kiemelték az év ötletét és az év öko-célgépét is. A kristálytrófeákat ráadásul stílszerűen egy robot kézbesítette a díjazottaknak.
Sipos Sándor, a Nagydíj ötletgazdája, a Chemplex Kft. tulajdonosa elmondta, a legjobb gépek kiválasztásakor az alapján kell eldőlnie a versenynek, hogy mennyi és milyen minőségű mérnöki lelemény van egy-egy alkotás mögött.
„Szükségét éreztük annak, hogy a célgép piacon annyira nagyra nyissuk az ajtót, amin a lehető legtöbben beférnek, hogy mindenki kapjon lehetőséget a megmérettetésre és a láthatóvá válásra. Bízom abban, hogy minden Nagydíjjal egyre közelebb kerülünk a fenti célok maradéktalan megvalósulásához és június 28. még sokáig a gépész szakma méltó ünnepe lehet. A Gépész Szalon az a hely, ahol magas pódiumra emeljük azt a mérnöki leleményt, ami elsősorban a műszaki ember, a gépészként gondolkodó kreatív ember sajátja, és amire nemcsak napjainkban, hanem a jövőben is egyre nagyobb szükség lesz” – fogalmazott Sipos Sándor.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!