Miért nem szeretünk a jövőn gondolkodni? A válasz egyszerű: mert kényelmetlen. A jövővel való szembenézés gyakran megköveteli, hogy átgondoljuk, mit teszünk ma rosszul, mit kéne másképp csinálni – ez pedig fárasztó és néha fájdalmas. Jellemzően inkább a jelen problémáit igyekszünk orvosolni, miközben egyre több kihívás szakad ránk, mert nem készülünk fel rájuk időben.

“Sokan csak legyintenek, hogy a jövőt úgysem lehet előre megismerni. Ez borzasztó nagy butaság, egyszerre önfelmentés és intellektuális lustaság” - vélekedett Rab Árpád. “Látjuk a trendeket előre, így 10-15 éves távlatban előrevetíthetjük, jó eséllyel merre halad majd a világ. Ehelyett azonban sokan átváltanak egyfajta “passzív üzemmódra”.

Pedig soha ennyi lehetőség nem volt az emberiség előtt, mint most: soha nem éltünk ilyen jólétben, nem volt ilyen technológiánk, ennyi pénzünk. Igenis tudunk változtatni” - emelte ki a jövőkutató.

“Amikor 2005-ben beszéltünk arról, hogy mi lesz 2030-ban, láttam az emberek arcán a nyugalmat, hogy bár ez érdekes, igazából nem érinti őket. Dehogynem: ma már itt élünk. 2030-ban, 2040-ben is itt leszünk, sőt mások még tovább is. Éppen ezért ne engedjük meg magunknak, hogy nem foglalkozunk a jövővel!

Mi van például, ha épp a vízfogyasztásra kell odafigyelnünk? Ha ma írunk egy jövőnaplót, és elképzeljük, mit tennénk az első ilyen napon, aztán a másodikon és így tovább, már kész forgatókönyvünk lesz egy ilyen helyzetre.”

A vízióhiány és az érdektérkép

Rab Árpád kiemelte: a legtöbb szervezet, vállalat vagy kormányzat küzd a túlélésért, a következő kampány sikeréért – ám közben nem tudják megfogalmazni, miért csinálják, amit csinálnak. Márpedig vízió nélkül nincs irány, csak sodródás.

Ha ezzel szemben cégként nyitunk a jövőkutatás irányába, mentális térképet kapunk ahhoz, hogy mi mindenben vagyunk jók. Ezzel együtt új üzleti lehetőségeink nyílnak, hiszen ma a gyorsan alkalmazkodó, platformosan, modulárisan gondolkodó cégek tudnak jól érvényesülni.

Fontos azt is átlátnunk, hogy a hatékony jövőkutatási projekt alapja a teljes szereplőlista és érdektérkép összeállítása:

“Ha mondjuk egy autót tervezek, akkor nemcsak a vásárlót, a dizájnert, a kereskedőt veszem figyelembe, hanem a gyalogosokat, a kutyasétáltatókat is. Utána ezekhez a szereplőkhöz készítek egy érdektérképet, amihez jól jön egy kis őszinteség. Miért lennék én érdekelt például olyan fejlesztésben, aminek segítségével még többet dolgozhatok? Az ellenben jó alku, ha kapok egy szabadnapot, vagy tudok valami újat tanulni általa.

Szerencsére ma már nem elég csak a bevételre fókuszálni: az emberek tovább gondolkodnak a saját anyagi biztonságuknál. Az életminőség, a pszichológiai jóllét is egyre fontosabb. Ne becsüljük alá a fogyasztóinkat! Meg fog térülni, ha etikusan viselkedünk” - tette hozzá.

A jövőkutatás célja tehát nem az, hogy a kristálygömbbe nézve merengjünk, hanem, hogy lecsökkentsük a reakcióidőnket és előre tervezzünk. Aki ma megérti, hogy az ellátási láncok sérülékenysége milyen hatással lesz az üzletére, az holnap már előrelátó döntéseket tud hozni. Aki ma elképzeli, hogy az AI-generáció milyen értékeket hoz, az holnap releváns termékeket tud fejleszteni. Ez nem misztika, hanem józan ész.

“Sokan panaszkodnak, hogy „felgyorsult a világ”. Pedig csak összetettebb lett és több döntést követel. Nekünk viszont még mindig ugyanannyi időnk van. Higgyünk a jövőben, mert mi formáljuk!” - zárta Rab Árpád.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!