
Édesanyám rámírt egyik délelőtt...Facebook messengeren, egy kérdéssel: meeting? Persze, meetingeltem... :)
Fél órára rá felhívtam, hogy most lett vége, mi történt??? Baj van? Rosszul vagy? Nem... Édesapádnak balesete volt... hangzott el a mondat... Azt történt, hogy... belefojtottam szegénybe a szót: Mondd már, jól van????
Egy fél másodperc alatt pörgött le előttem hirtelen minden..., hogy mennyire törékeny ez az egész élet..., hogy milyen hirtelen megtörténik a baj egyik pillantról a másikra. Míg ki nem mondta, hogy "nem esett baja", rémesen éreztem magam, pláne ebben a pandémiás őrületben, mely jópár hete körülvesz mindannyiunkat, amikor fokozottan érzékeny az ember az őt érő ingerekre.
Mondhatnám, annak a generációnak a tagja vagyok, aki egyik pillanatról a másikra csöppent a digitális forradalomba, és próbál lépést tartani nap mint nap a trendekkel, de néha elgondolkozom rajta, vajon hol is van az egyensúly?
Egyik nap beszéltünk apával telefonon, és mondta, hogy mostanában, mikor otthon beszélgetünk, és együtt vagyunk, már nem olyan, mint régen, észrevetted kislányom, hogy mindig hozzányúlsz a telefonodhoz, megnézed, és utána folytatjuk?
Igen, sajnos akarva, akaratlanul, de mindig bennem van, ha "értesítés jön, meg kell nézni".
Nagyon szeretem a munkám, online marketing területen dolgozom, és hiszek benne, hogy az igényes munkát végző cégek kiemelkedő eredményeket tudnak elérni az online kereskedelemben, és számos előnyét látom a digitális/online megoldásoknak. Szuper, hogy egy gombnyomásra át tudunk mindent utalni, és nem kell időt tölteni azzal, hogy elmegyünk a postára, hogy egy gombnyomásra bármit házhoz rendelhetünk, és ki sem kell tenni a lábunkat a nagyvilágba. De mindig megkérdezem magamtól, hol van az egyensúly?
Azt gondolom, ha a digitális eszközöket képesek vagyunk szigorúan arra a célra használni, melyre funkcionálnak, gyorsan, kényelmesebben elintézzük dolgainkat, hatékonyan kommunikálunk üzleti céljainkról munkánk során, az nagy előny, és időt is spórolunk vele. Viszont az is igaz, hogy nagyon sok embertársunkat bekebelezi a digitalizáció. A telefonjuk, számítógépük mellett ragadnak nagyon sokan, még szabadidejükben is.
![]() |
Fotó: Marko Novkov |
Akkor tudjuk megteremteni az egyensúlyt a digitális eszközök használata és az "igazi élet" között, ha saját magunk belátjuk, hogy a funkcionalitáson felül nem válhatunk azok rabjaivá, rabszolgáivá.
Nem könnyű, én is szembesültem vele. Az Instagram fórumon szociális elemzéseket végzek a felhasználók érdeklődési köréről, nyitottságáról, és arról, milyen gyakran látogatják a platformot. Saját, közzétett tartalmaim alapján mérem lelkesedésüket, elkötelezettségüket. Van, aki önkifejezésre használja ezt a fórumot, és elégedett azzal a felhasználói létszámmal, mely körülveszi, közösséget épít egy bizonyos témában. Valaki üzleti célokra használja, és tudatosan alakítja ki vásárló közönségét. Sokan pedig nincsenek tisztában vele, hogy az algoritmusok változása miatt organikus= direkt elérést már egyre kevésbé érhetnek el, és azt gondolják, nem kapnak elég elismerést, "like-ot", nem annyit, mint azelőtt.
Sajnos senki nem tanította meg nekünk, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Senki nem írt nekünk etikai és felhasználási kódexet arról, hogyan használjuk ezeket a fórumokat. Nem kapunk hivatalos tájékoztatást róla, mikor változnak az algoritmusok, hogy hé, holnaptól kevesebben látják, amit megosztasz, ezért kérjük, ne borulj ki, ha az átlagos like számod 20%-al csökken. Kérlek, ne a telefonod nézegesd, ha apukáddal beszélsz, akkor sem, ha a párod dobott épp egy kedves üzenetet, stb., mert ez egy rossz beidegződés.
Gondoljunk bele, most, hogy legtöbben otthonról dolgozunk, hogyan lehet egyensúlyt tartani ebben az egészben? Pláne azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei is otthonról tanulnak, ők pedig emellett próbálnak otthonról dolgozni?
Mivel munkánk nagy részét digitális eszközök segítségével bonyolítjuk, így tartsunk minden második órában 5-10 perc szünetet - óránként senki nem fog. :) Ha nem értjük a social fórumokon a változásokat, olvassunk cikkeket ahelyett, hogy kardunkba dőlünk a lecsökkent like számok miatt. Ha üzleti célra használjuk a fórumokat, bízzunk meg profi szakembereket, akik célirányos kommunikációval, hirdetésekkel előremozdítják vállalkozásunk sikereit, egy brand attól még nem lesz sikeres, hogy van egy jó ötlet, amihez vannak jó fotók meg szép weboldal, Facebook és Instagram. Ha kisvállalkozók vagyunk, ne forgácsoljuk szét magunkat, nem lehet mindenki minden területen szakember, bízzuk ezeket a feladatokat azokra, akik értenek hozzá, és nekünk is több szabadidőnk marad másra.
Ha vége a munkának, pandémia ide vagy oda, sétáljunk egyet a friss levegőn, betartva a bizonsági előírásokat, és adjunk hálát a sorsnak, hogy egészségesek vagyunk, és minden lehetőségünk megvan arra, hogy sikeresek és boldogok legyünk, nem rabszolgái, hanem okos felhasználói a mesterséges intelligenciának, mely körülvesz bennünket!
Végül, de nem utolsó sorban, elalvás előtt figyeljünk rá, hogy kevésbé használjunk digitális felületeket, hogy agyunk pihenés előtt ellazulhasson, és hatékonyan relaxáljon a másnapi hajtás előtt.
A koronavírus beköszöntése előtt negyed évente elutaztam Finnországba, ahol teljes digitális detoxikálást végeztem 4-5 napig: csak a természet csodáit élveztem, nem e-maileztem, nem néztem a telefonom. Teljesen lelassult az élet. Olyan "normális" lett. :)
Néha az is jó, ha van ilyenre lehetőségünk, és visszatérünk a természetnek köszönhetően a csendbe, békébe, nyugalomba, mely segít visszatalálni alapállapotunkhoz, a modern/ elektronikus környezeti szennyezéstől mentes lelki nyugalmunkhoz.
Egyszer legyen vége ennek a helyzetnek, ha hazajutok újra a szüleimhez, egy biztos: kikapcsolom a telefonom, és csak rájuk figyelek. Iszom szavaikat, élvezettel eszem Anyukám főztjét, és csak akkor csapom fel a laptopot, ha megszólalnak: menjünk el egy jó moziba! :)
Szerző: Varga Adrienn, Instagram oldala itt érhető el.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!