1859. szeptember 1-én és 2-án a távíró rendszerek világszerte meghibásodtak, a készülékek kezelői áramütésekről és kigyulladó papírokról is beszámoltak - írja a 24.hu. Az éjszaka során az északi fényt még Kolumbiában is észlelték. A furcsa jelenséget ma Carrington-eseménynek nevezik, és már tudjuk, hogy egy geomágneses vihar állt a hátterében. David Wallace, a Mississippi Állami Egyetem villamosmérnöke a The Conversationön mutatja be, hogy mit okozna napjainkban egy ilyen esemény.

Geomágneses viharok akkor jelentkeznek, amikor csillagunk felső légkörének egy része a koronakidobódással az űrbe távozik, majd a töltött részecskék elérik a Földet, és interakcióba lépnek a mágneses mezővel. Az esemény erejétől függően eltérő hatásokkal járhat, a legtöbbször szembetűnő következmény a sarki fények felerősödése.

A Carrington-esemény a legnagyobb dokumentált geomágneses vihar, de antarktiszi jégmagok alapján megállapítható, hogy 774-ben egy ennél komolyabb esemény is bekövetkezett. Ez az úgynevezett Mijake-esemény. A geomágneses viharok sugárzással is járnak, aminek hatására szén-14 izotóp keletkezik. Ezt akár utólag is észlelni lehet az ősi jégben.

Az eddigi kutatások alapján a Carrington- és a Mijake-eseménykhez hasonló geomágneses viharok nagyjából 500 évente egyszer következnek be.

Az amerikai Nemzeti Óceán‑ és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) és más szervezetek ma egy skála alapján értékelik az eseményeket. E szerint a G1 a leggyengébb, a G5 pedig a legerősebb geomágneses vihar. A Carrington-esemény utóbbi kategóriába tartozott volna, a Mijake viszont még ennél is jóval jelentősebb volt.

Napjainkban a technológia és az elektromos hálózatok sokkal fejlettebbek, mint 1859-ben, éppen ezért egy hatalmas geomágneses vihar a légköri elektromos áramlás fokozásával katasztrofális következményekkel járna. Wallace szerint egy, a Carrington-eseményhez hasonló vihar több billió dollár kárt idézne elő, és azok életét is fenyegetné, akik az elektromos berendezésektől függnek.

1989 márciusában egy, a Carringtonnál háromszor gyengébb esemény érintette a kanadai Québecet, a jelenség miatt a Hydro-Québec elektromos hálózat teljesen összeomlott, de még az amerikai New Jersey-ben is károsodott egy transzformátor. A geomágneses vihar következtében 5 millió ember 9 órán át áram nélkül maradt.

Egy súlyosabb esemény a kommunikációra és a navigációra is hatna, de az űreszközöket is veszélybe sodorná. Egy-egy erőteljesebb vihar közvetlenül is hathat a műholdakra, a légkör sűrűségének befolyásolásával ráadásul az eszközök pályáját is befolyásolhatja. A SpaceX a közelmúltban éppen emiatt vesztett el több műholdat.

Egy Carrington-eseményhez mérhető jelenség még a tenger alatti internetkábeleket és az adatközpontokat is károsítaná, egy, a Mijake-eseményhez hasonló pedig valószínűleg hónapokig tartó kimaradásokkal járna.

Wallace szerint csak idő kérdése, mikor csap le bolygónkra egy újabb óriási geomágneses vihar.A szakértő ezért úgy véli, kulcsfontosságú annak felmérése, hogy miként védekezhetünk az ilyen eseményekkel szemben.

(24.hu)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!