Adott egy gyermek, aki születésétől kezdve szívja magába a technológiával kapcsolatos tudást. Szüleit tanítja a közösségi média, a különböző applikációk használatára, kortársai között már vannak sikeres vállalkozók vagy influencerek. Az Y és Z generációs fiatalok arra szocializálódnak, hogy minden tudás bármikor és különböző eszközökkel megszerezhető. Ugyanez a gyermek felnőve munkahelyén kevéssé fogja érteni a hierarchikus struktúrát. Idegen és erőltetett számára, hiszen tapasztalta, hogy vannak dolgok, amit a fiatalabbak ismernek jobban. Éppen ezért viselkedését munkahelyén fontoskodónak és türelmetlennek tarthatják.
Adott egy baby boomer generációs vezető, aki azt tapasztalta fiatal éveiben, hogy nagyon keményen kell dolgozni azért, hogy a ranglétrán feljebb jusson. Munkahelyi előmenetele érdekében feláldozta magánéletét, többnyire munkamániásnak bélyegzik. (McGuire és mts. 2007). Ez az egyszerű megközelítés rögtön rávilágít arra, hogy vannak olyan generációs különbségek, melyek konfliktust generálhatnak a munkahelyen. Különböző generációknak más tapasztalataik vannak a tanulásról, az életszínvonalról, így más elvárásaik is lesznek a munkával kapcsolatban és munka-magánélet egyensúlyról. Ez a szemléletbéli különbség pedig jelentősen befolyásolja a fiatalok megítélését új munkahelyükön.
Az elvárások elmélete szerint minden környezetben van valamiféle elvárás arra vonatkozóan, hogy hogyan kell viselkedni, amennyiben ettől az elvárástól eltér valaki, a többiek rosszallóan tekintenek rá. (Leets 2001). Annak ellenére, hogy ma már elterjedt nézet, hogy a Z és Y generációs fiatalok rugalmas munkát keresnek, mégis megsértik mások elvárásit, amikor saját értékeik szerint cselekszenek. Az elvárások megsértésének elmélete alapján a munkatársak úgy érezhetik, hogy a fiatalok megszegik az íratlan szabályokat és ezért viselkedésüket negatívnak fogják értékelni.
Vezető - szupervízor
Praxisomban gyakran panaszkodnak arról a fiatalok, hogy „nincs vezetőjük” vagy „nem kapnak visszajelzést”. A vezető alatt azonban szupervizort értenek, olyan valakit, akihez lehet kapcsolódni, aki a szakma mestere és megtanítja a szakma csínját-bínját. Azt szeretnék, ha megosztanának velük információkat, ha rendszeresen értékelnék a munkájukat. Viszont számtalan kutatás megerősítette, hogy a korábbi generációkkal ellentétben sokkal gyakrabban és jóváhagyó, pozitív visszajelzéseket szeretnének.
Twenge (2000) kutatása arról számolt be, hogy a kulturális és történelmi változásoknak köszönhetően a ’80-as évek után a fiatalok magasabb önbizalommal kisebb depresszív hangulattal jellemezhetők, mint a korábbi generációk. Mivel a közösségi médiában a családtól, tanároktól a gyermekek pozitív megerősítésekhez, visszajelzésekhez szoktak, ugyanezt keresik a munkahelyükön is (Alsop 2008). Ugyanakkor szüleik elvárták tőlük a jó teljesítményt, és hozzászoktak egy életszínvonalhoz is, amit korábban szüleik biztosítottak nekik. Így egyszerre próbálják a magánélet-munka egyensúlyt és egy sikeres karriert is megteremteni.
Cikkünkben csak néhány olyan generációs különbséget vázoltunk fel, melyek lehetőséget kínálnak a további együttműködésre. Minden csoportra igaz: ahelyett, hogy kritizáljuk egymást, próbáljuk megérteni a motivációkat. Az Z és Y generációs fiatalokba helyezett bizalom megtérülhet, ha a csapat tagjának érzik magukat, akkor elkötelezettebbé válnak a közös célokat illetően, illetve ők is fordulhatnak bizalommal a tapasztaltabb kollégák felé, tiszteletben tartva azt, hogy értékeik és munka rutinjuk más.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!