Figyelj oda az indikátor emberekre!

Figyelj oda az indikátor emberekre!
Az indikátor emberek nem csodalények, hanem olyan személyek, akik nem vesznek el a részletekben és remekül átlátják az összefüggéseket, legyen szó a médiáról, az üzleti életről, vagy akár a politikáról. Tudni kell felismerni őket, illetve az indikátor helyzeteket. Ez a felismerés, illetve a metakommunikációs kódfejtés sokszor nem egyszerű. Hogy egy kicsit tisztábban lássunk, Tari Annamária pszichoterapeutát kérdeztük az indikátor témakörrel kapcsolatban. A szakértő elődását Media Hungary 2014 konferencián május 14-én délelőtt lehet majd személyesen is meghallgatni.

- Kik azok az indikátor emberek?

- Tulajdonképpen nem is biztos, hogy indikátor embereknek kell nevezni őket, bizonyos csoportszemléleti megközelítésben hívhatjuk őket akár alfáknak, vagy olyan lendületes, szignál személyeknek, akiknek azt a funkciót tulajdonítjuk, hogy tudják, érzik, vagy látják bizonyos trendek, jelenségek, helyzetek, vagy ügyek alakulását. Ez nem egy „csoda-képesség”, tehát amikor azt hisszük, hogy ilyen emberből fél marék van a Föld nevű bolygón, akkor tévedünk. Általában, mint tehetség és képesség együttese áll össze.

- Melyek ezeknek az alfáknak a legfőbb jellemzői?

- Jól tájokozottak, globális áttekintő képességgel rendelkeznek, nem vesznek el a részletekben, hanem jól látják az összefüggéseket. Képesek olyan absztrakcióra, amivel az összesítéseket még tágabb keretben össze tudják húzni. Azt lehet mondani, hogy háromszori méretezésben is nagyobb képet látnak, mint az átlagemberek, akik nem foglalkoznak ezzel, vagy nem karakterjellemzőjük az ilyesfajta elemzés.

- Hol találhatók az indikátor személyek?

- Megtaláljuk őket az élet minden területén, a médiában, a pénzügyi szektorban, a politikában. Nem feltétlenül tanácsadói pozícióban vannak, de mindenképpen van körülöttük egy olyan holdudvar, egy olyan holding, ahol mások elkezdenek figyelni rájuk. Adott esetben tehát a közvetlen környezetükben átmennek egyfajta alfa pozícióba, ahol a falkavezérség együtt jár egy plusztudással, de ahol már a konkurenciaharcra nagyon kell figyelni. De vannak szituációk is, ahol az indikátor személyek háttérben maradnak, egyfajta elemző pozícióban és másvalaki a látható figura.

- Melyek az úgynevezett indikátor helyzetek?

- Az indikátor helyzetekben alakulnak ki a trendek, ilyen például, amikor a média területén kitaláljuk az új műsort, az új weboldalt, az új bármit. Kérdés az, hogy valaki újat talál ki, vagy úgy hajózik rá másnak már a meglévő trendjére, hogy észre sem veszi. Vannak okosok, akik a gyors piaci másodikak lesznek, és vannak a nem mindig szerencsések, akik elkezdenek egy trendet, akik bátrak voltak, de túl merészek, illetve nem igazán figyeltek a részletekre, és korán indultak meg valamivel.

- Hogyan ismerhetők fel az indikátor helyzetek?

- Az indikátor helyzetben észre lehet venni, hogy alakul valamilyen „flow”, amit értelmezni lehet, és amire építeni lehet. Erre sokszor számos támpontot láthatunk, ha valamennyi tudatossággal figyelünk. Ezek levehetők többek közt abból, ahogy egy ilyen illető kommunikál. Aki olyan szerencsés helyzetben van, hogy található a közelében egy indikátor ember, akkor az ő közléseinél a testbeszéd bizonyos szegmensei nagyon figyelemre méltóak lehetnek. Ez esetben nem arra a szintre gondolok, hogy amennyiben valaki keresztbe tett lábbal ül, akkor az valamilyen hárítást fejez ki, hanem ennél egy kicsit összetettebb dologra. Inkább hasonlít a Lie to Me (Hazudj, ha tudsz!) filmsorozatban látható mikromozgás-elemzésre, amikor például megállapítható valakiről, hogy igazat mond vagy hamisat. Ha nem is mellébeszél, hanem körbebeszél, akkor annak mi az igazi, valódi célja, és mi az igazi csoportközege, merthogy a kommunikáció, mint terelőfunkció is remekül működik. Ez a kémkód-fejtés egy fárasztó és néha nehézkes művelet. Nem feltétlenül pszichológusi professzionalitás kell hozzá, de az tény, hogy amikor az átlagember ilyen helyzetbe kerül, akkor ösztönösen a saját meglévő készleteivel elemez. De minden ilyen „elemzett információnkat” tágabb keretbe kell tenni és úgy értelmezni, különben valójában elveszünk a részletekben.

- Az indikátor helyzetek felismerése egy tanulási folyamat része?

- Ha egyszer már leestem a bicikliről, de visszaülök, akkor a rossz mozdulatot már nem biztos, hogy még egyszer megcsinálom, mert eszembe fog jutni, hogy emiatt egyszer már leestem. Ha egy adott esetben egyszer valaki rosszul mérte fel a helyzetet, vagy esetleg túl jól, és ettől nem biztos, hogy jó helyzetbe került, abból rengeteg tapasztalatot lehet gyűjteni. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ezzel ne kellene óvatosan bánni. Az emberek többsége 5 és 70 éves kora között legalább ötszáz alkalommal elmegy fogorvoshoz és legalább háromszázszor fúrják a fogát, tehát a tizenötödik kezelés után elméletileg tudja a delikvens, hogy hogyan kell fogat fúrni, mégsem írhatja ki az ajtajára, hogy fogorvos. Tudja, tudogatja, el is képes mondani, de nem feltétlenül van a teljes tudás birtokában. Az indikátor helyzetekben valóban zajlik olyan szociális tanulás, amit muszáj látnunk, de ugyanakkor folyamatosan össze is kell vetnünk a saját attitűdünkkel, mert az ember mindig csak a saját szűrőjén át lát, ami olykor torzítja is a képet.

- Milyen veszélyekkel számolhatunk?

- 2014-ben olyan világot élünk, amikor az információ minden korábbinál nagyobb hatalmat képvisel. Ilyen szempontból a média felületén az internet egy olyan, veszélyeket is rejtő kihívás lett, ahol még inkább tudni kell figyelni arra, hogy ki mit csinál, ki mit akar elvenni a másiktól, ki merre indul. Egy ilyen helyzetben egy nem teljesen jól működő képességgel helyzetet elemezni, az egy picit veszélyes lehet, mert az embert elsodorhatják az indulatai és az érzelmei. Elmondható, bár ezt nem szoktuk bevallani, hogy majdnem mindenkinek van egy ilyen típusú indikátor személye a környezetében, azonban nem jó folyamat, ha ezt a figyelmet például a rivalizáció és az irigység vezérli. A „neki is ment, én is megcsinálom” attitűd nem feltétlenül lesz konstruktív.

- Létezik-e clairvoyance, vagyis tisztánlátás a médiában?

- Azt gondolom, hogy a tisztánlátás azt feltételezné, hogy lineárisan fejlődő helyzetek és tiszta, keretezett szituációk vannak, amelyeket szépen és nyugodtan lehet elemezni és abból következtetéseket levonni. Ehhez képes a valóság sokszor nem egy lineáris, hanem exponenciális függvény, egyáltalán nem lineáris hatások érvényesülnek, hanem sokkal inkább a pillangó effektus. A long tail hatás jegyében például az interneten mindenki mindent csinál, mindent elindít, mindenki azt gondolja, hogy a tudás birtokosa, ami még a szakma nagy tudorai számára is nagyon megnehezíti a tisztánlátást, mert nagyon nagy a zaj és nagyon sok a spam, melyeken keresztül át kellene látni.

Akit a téma bővebben érdekel, az a Media Hungary 2014 konferencián május 14-én délelőtt (teljes szekció klikk) személyesen is meghallgathatja Tari Annamária "Indikátor emberek és helyzetek" című előadását.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!