Ez már egy valódi Apple termék!

Ez már egy valódi Apple termék!
A cég történetét bemutató folytatásos cikkünkben eljutunk odáig, hogy már nem csak egy összeeszkábált fa dobozt árulnak Steve-ék. Éljen az Apple II!

Legutóbb ott hagytuk el a két Steve-et, amikor Jobs egy meredek, de sikeres akcióval kiblöffölte, hogy Wozniakkal együtt mégis el tudják kezdeni a számítógépek gyártását.

Wayne kilép (a 72 milliárdos 500-as)

Persze a valódi hazardírozás csak most kezdődött, hiszen Jobs harminc napra kapott hitelt a Cramer Electronicstól, ennyi idő állt tehát a rendelkezésükre ahhoz, hogy a kölcsön ellenértékét kitermeljék a Byte Shopnak eladott kész számítógépekből. Ez volt az a pont, ami már túl sok volt a harmadik társuk, Ronald Wayne idegrendszerének, így ő még ebben a hónapban ki is szállt a cégből, az azóta legendássá vált 500 dolláros részesedésével.

Ahogyan néhány évtizeddel később Wayne ezt összefoglalta egy interjújában: „Jobsnak és Woznak egy árva fityingük sem volt, és ha ez a történet gajra megy, hogy fogják ezt visszafizetni? Volt rá pénzük? Dehogy volt. Engem felelősségre lehetett volna vonni? Nyilván.”

Sufnituning Apple módra

Ahhoz, hogy a szűkre szabott határidőt tartani tudják, Woznak és Jobsnak az erre kapható valamennyi családtagjukat és barátaikat be kellett vonniuk a sufnikörülmények között beinduló számítógép-gyártásba. Az elkészült és valamelyest tesztelt gépeket aztán Jobs már vitte is a Byte Shopba, ahol a tulajdonos Terrell megrökönyödve nézegette őket, ugyanis nem erre számított.

Az még hagyján, hogy magukban nem voltak működőképesek és kellett hozzájuk külön transzformátor, meg nem volt hozzájuk billentyűzet, se képernyő, így azokat is keríteni kellett, ám ezeknél sokkal nagyobb baj volt, hogy a BASIC nyelvet gépenként bele kellett táplálni, mivel Wozniakék nem adtak hozzá a nyelvet tartalmazó kazettát vagy ROM chipet. Végül gondot okozott az is, hogy a gépek meztelenek voltak, azaz, senki nem foglalkozott a becsomagolásukkal.

Mai szemmel kicsit savanyú, de azért vitték

A mai fejünkkel vélhetőleg egy ilyen eszközt nem tartanánk számítógépnek, de Terrellnek is megvoltak a fenntartásai és csak azt követően fizette ki a két Steve-t, hogy a feszültségből adódó spontán farkasszem-párbajt elbukta Jobs-al szemben. Ráadásul még az Apple I névre hallgató készülék gyártását is meg tudták hosszabbítani, így végül 1976 áprilisa és 1977 szeptembere között mintegy kétszáz gépet szállítottak le Terrellnek.

Sőt! Még ma is veszik az Apple I-et

Minden hevenyészettsége ellenére az Apple I mára kultikus terméknek számít. Egyrészt a ritkasága okán, így egyáltalán nem meglepő, hogy néhány éve egy épségben maradt darabot kis híján egymillió dollárért árvereztek el (905 000 a pontos összeg, forintban kb. 250 millió), másrészt természetesen azért számít legendásnak, mert a számítógépforradalom elindítóinak első igazi közös munkáját jelenti. Egyáltalán nem csoda tehát, hogy a Briel Computers gyártásában ma is lehet kapni Apple I replikákat, mindössze 199 dollár (55 000 Ft) ellenében.

Mindent összevetve az Apple I sikernek számított, és ami még fontosabb az addig megszokott csórósághoz képest komoly pénzt is hozott a konyhára. Így annak eldöntése, hogy van-e értelme egy második széria elindításának, nem okozott túl sok álmatlan éjszakát a Wozniak és Jobs háztartásokban.

Apple II – a nagyon drága üres doboz

Az előző konstrukció sikere lehetővé tette, hogy Wozniakék nekiálljanak előkészíteni a széria második tagját, az Apple II-t. A gépet végül az 1977 áprilisában megrendezett Nyugati Parti Számítógépvásáron mutatták be olyan vetélytársakkal karöltve, mint mondjuk a Commodore PET.

Az Apple II elődjéhez hasonlóan igen csak kitett magáért és egy csomó, a korszakban hihetetlennek tűnő újítást tartalmazott, melyekre ma már hitetlenkedve csóválnánk a fejünket. Ilyen volt pl. a szakág csúcskategóriás modelljeit is kenterbe verő, 64 KB-os memóriája, illetve a színes, 280 x 192-es képernyőfelbontása, ami a jelenben már egy telefonhoz is kevés. 1977-ben azonban az Apple II ezekkel a paraméterekkel a szakma csúcsát képviselte, ám még ez sem volt elég ahhoz, hogy megindokolják a számítógép meglehetősen borsos, 1 300 dolláros (mai vásárlóértékén kb. 1,5 millió forint) árát. Ehhez kellett még valami és ezek lettek az alkalmazások, vagyis az appok.

A korszakalkotó Aplle II

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lóska Márton

Fiatal voltam és kellett a pénz, ezért relatíve korán beszálltam az internetes újságírásba, ami folyamatosan változott az évek alatt, ahogyan a net is (emlékeztek még a Facebook előtti időkre?!). Most …